A pereskedés tárgyává vált szobrot a második világháború után egy helyi család készíttette, hogy így mondjon köszönetet – katolikus hite szerint – azért, hogy a család két férfi tagja - apa és fia - élve, sértetlenül tért haza a háborúból.
A testület azzal indokolja ítéletét, hogy a szobor kiállítása sérti annak az 1905-ben hatályba lépett francia törvénynek a rendelkezéseit, amellyel a jogalkotók a franciaországi szekularizmus alapelveit fektették le, elválasztva egymástól az egyházat és az államot.
A szobor eleinte egy magánház kertjében, 1983 óta pedig a kisvárosi körforgalomban állt, a település életének és kultúrájának részévé válva. Három évvel ezelőtt egy autós megrongálta, a javítás után a szobor ismét a megszokott helyére került, ezúttal azonban már egy talpazatra, amely védte a szobrot az esetleges további balesetektől.
A szobor újra kihelyezését és magas talpazatra állítását kifogásolta a szekularizmus védelmezésével foglalkozó Libre-pensée 17 (Szabad Gondolkodás 17) nevű civil szervezet, amely Poitiers bíróságán jogi lépéseket kezdeményezett a szobor elmozdítása érdekében, hivatkozva az 1905-ös törvény rendelkezéseire, amelyek tiltják a vallási jellegű emlékművek és jelképek közterületi kihelyezését.
Poitiers közigazgatási bírósága helyt adott a keresetnek, és elrendelte a szobor eltávolítását, a város azonban a bordeaux-i fellebbviteli bíróságon fellebbezett.
A polgármester, Jean-Paul Héraudeau mondvacsinált ügynek nevezte a szoborral kapcsolatos kifogásokat, rámutatva, hogy az alkotás már a település történelmi örökségének a részévé vált, és sokkal inkább emlékmű, mint vallási szimbólum.
A bordeaux-i fellebbviteli bíróság az ítélet indoklásában ugyan elismeri, hogy a településnek a Szűz Mária szoborral nem állt szándékában vallási preferenciájának a kifejezése, azonban Szűz Mária akkor is a keresztény, és különösen a katolikus vallás egyik központi alakja, így a szobor már önmagában is vallási jelkép, és így sérti a törvény előírásait - állítja a bíróság.