Xiomara Castro hondurasi elnöknő nagy port kavart a médiában, amikor március 14-én bejelentette, hogy utasította külügyminiszterét a Kínával való diplomáciai kapcsolatok helyreállítására. Honduras ezzel párhuzamosan megszakította diplomáciai kapcsolatait Tajvannal.
A hondurasi politika útválasztását Peking pozitívan fogadta. Enrique Reina hondurasi külügyminiszter megismételte, hogy nemzetének politikai vezetése
olyan politikai lépésekre törekszik, amelyek révén Honduras nemzetközi kapcsolatépítései a polgárok érdekeit szolgálják.
Honduras döntését felháborodással fogadták Washingtonban, amely a föld nyugati féltekét szilárdan az Egyesült Államok befolyási övezetébe helyező, mára elavulttá váló „Monroe-doktrína" mentén Latin-Amerika urának tekinti magát.
Bill Cassidy amerikai szenátor például azt írta a Twitteren, hogy míg Honduras egyre közelebb kerül Kínához, aközben a világ távolodik a távol-keleti országtól és szerinte
a hondurasi nép szenvedni fog [Castro] sikertelen vezetése miatt.
Hogy igazságosak legyünk, Amerika biztosan tud néhány dolgot a hondurasiak és más közép-amerikaiak szenvedéséről.
Washington számos olyan politikai puccsot rendezett, amelyek tönkretették a régiót. Ugyanakkor Kína sokat segített a közép-amerikai országoknak, köztük Nicaraguának, amely nemrégiben szintén helyreállította kapcsolatait Pekinggel.
Februárban Kína és Nicaragua megállapodott abban, hogy felgyorsítják a tárgyalásokat egy kölcsönösen előnyös szabadkereskedelmi megállapodásról, és előmozdítják a kétoldalú diplomáciai kapcsolataik gyors fejlődését. Az Egyesült Államok háromszor szállta meg katonailag Nicaraguát, és évtizedeken át támogatott egy brutális katonai diktatúrát, amely megszorításokat kényszerített a lakosságra, és minden exportot az USA-ba küldött, méghozzá fillérekért. 2018-ban az USA ismét támogatott egy erőszakos puccskísérletet Nicaragua demokratikusan megválasztott kormánya ellen. Amikor a puccs kudarcot vallott, Washington gazdasági hadviseléssel próbálkozott, több körben agresszív egyoldalú szankciókat vezetett be, például a pusztító NICA-törvényt, miközben pénzügyi blokádot szorgalmazott. Ugyanakkor, miközben az Egyesült Államok szankciókkal sújtja Nicaraguát, Washington továbbra is elvárja, hogy a közép-amerikai ország exportálja termékeit az Egyesült Államokba, különös tekintettel a marhahúsra és más élelmiszerekre.
Nicaragua vezetése úgy véli, hogy a Kínával való új kereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások révén Nicaragua megvédheti gazdasági szuverenitását, miközben erősítheti nemzetközi kapcsolatait.
Tárgyilagosan az egész közép-amerikai régió számára segítséget jelenthet a Kínával való kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése azzal, hogy országai kölcsönösen előnyös gazdasági partnerségeket alakítanak ki a távol-keleti országgal ahelyett, hogy minden exportjukat az Egyesült Államokba küldenék.
Sokan úgy vélik, hogy Közép- és Dél-Amerika így haladhat valóban előre a valódi függetlenség és szuverenitás felé vezető úton.