A Politico nemrég arról számolt be, hogy Észtország komoly anyagi hasznot akar húzni abból, hogy fegyvereket szállít Ukrajna számára, hiszen az Európai Unió visszafizetési sémáját gyakorlatilag arra használják ki, hogy a saját hadseregüket fejlesszék, miközben az ukránoknak régi, leselejtezett eszközöket szállítanak.
Az észtek nemrég küldték el a számításaikat azzal kapcsolatban, hogy mennyi és milyen fegyvert kérnek azért cserébe, hogy az ukránoknak segítenek a háború során. A Politico szerint viszont az észtek gyakorlatilag kijátsszák az Európai Unió rendszerét, ha pedig minden ország így cselekedne, akkor már most hatalmas lenne a baj.
Mint ismert, az European Peace Facility (EPF) egy közös európai uniós alap, amelyhez minden ország, a méretétől függően járul hozzá. Ebből az alapból aztán Brüsszel részben visszafizeti az országok számára a katonai hozzájárulást. Brüsszeli diplomaták szerint viszont ezzel egyre több ország él vissza, sokkal több pénzt próbálnak meg kisajtolni az alapból, mint amennyi járna nekik.
A vita az EU-ban még múlt hónapban kezdett élesedni, amikor is nyilvánosságra kerültek azok az adatok, hogy mely ország mennyi pénzt igényelt vissza a fegyverszállítmányokért cserébe. Kiderült, hogy az észtek régi, használt fegyvereket adtak az ukránoknak, mindezt viszont úgy jelentették le, mintha a fegyverek újak lennének.
Tehát az észtek nem az adományozott felszerelés és fegyverek valós árával számoltak, hanem az újonnan vásárolt árral.
Észtország összesen 160,5 millió eurónyi új fegyvert igényelt vissza, ebből az Európai Unió 134,2 milliót ki is fizetett. De a másik két balti ország, Litvánia és Lettország is tízmilliókat igényelt vissza - Lettország például konkrétan kétszer annyit, mint a nagyjából negyvenszer népesebb Franciaország.
A legnagyobb probléma, hogy nincs egységes rendszer azzal kapcsolatban, hogy mi alapján igényelhet vissza egy adott ország. Nagy általánosságban ennek megállapítására három mód van: az érték, amennyiért a felszerelést újra lehetne értékesíteni, a valódi érték, vagy az eredetileg kifizetett érték. Észtország éppen ezt a szokásos brüsszeli zűrzavart aknázta ki és élt vissza azzal, hogy a brüsszeli bürokraták ismét sietve, átgondolatlanul hoztak meg egy döntést.
Az észtek nem új felszerelést, hanem használtat adtak, majd a vadonatújról adtak "számlát". Hogy mennyire régi a felszerelés? Az észt védelmi tárca megerősítette, hogy D-30-as Howitzer szovjet tüzérségi ágyúkat adományoztak Ukrajnának az első körben, amelyek 1960-ban álltak szolgálatba, és amelyeket az észtek egyébként is lecseréltek volna. Most annyi változott, hogy a roncstelep helyett Ukrajnában kötöttek ki, az észtek pedig ingyen kapnak új eszközöket a begyűjtött pénzből.
Azonban nem csak az észtek próbálnak meg trükközni, a Defense News a TASR értesülései szerint arról írt, hogy Szlovákia a vadászgépek mellett 2k12 KUB légvédelmi rendszereket fog szállítani Ukrajnának azt remélve, hogy
ezért cserébe 213 millió dollárt vehetnek ki a közös EU-s alapból.
Éppen az ilyesfajta trükközés az oka annak, hogy az országok vadászgépeket akarnak adni az ukránoknak, hiszen ezek sokkal drágábbak, mint az eddig küldött katonai eszközök, vagyis saját zseb helyett inkább a brüsszeli kasszából cserélnék le a vadászgép-állományt.
Az egész fegyverküldés-verseny nem a szolidaritásról, hanem a pénzszerzésről és az ingyenes modernizációról szól.
Nem meglepő, hogy a legtöbb ország az új fegyvereket az Egyesült Államokból szerzi be, amely rengeteget gazdagszik azon, hogy Ukrajnában háború zajlik, és próbálják minél tovább elnyújtani a konfliktust annak érdekében, hogy a pénzözön ne apadjon el.
Korábban az Origo is beszámolt arról, hogy a különböző amerikai vállalatok közvetlen katonai eladásai 48,6 százalékkal 153,7 milliárd dollárra emelkedtek a 2022-es pénzügyi évben az előző év 103 milliárd dollárjáról. Azok az eladások, amiket az amerikai kormányon keresztül szerveztek, 49,1 százalékkal 51,9 milliárd dollárra nőttek 2022-ben, az előző évi 34,8 milliárd dollárról.
A fegyverek mellett az Egyesült Államok szintén rengeteget keres a cseppfolyósított gáz (LNG) értékesítésén, amelyet négyszeres áron értékesítettek az Európai Unió számára, miután Brüsszel lemondott a biztonságot és kiszámíthatóságot jelentő olcsó orosz gázról.