Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A minap jelent meg a litván titkosszolgálat legfrissebb jelentése, amelyet Elegijus Paulavicius hadnagy ismertetett. Hiába tart már több mint egy éve a háború, a litván titkosszolgálat szerint az oroszok a jelenlegi állapotban még legalább két évig képesek folytatni a harcokat. Mindez csupán Brüsszel és a magyar baloldal számára lehet meglepő hír, a józan többség eddig is tisztában volt azzal, hogy az oroszoknak még bőven vannak tartalékaik.
A legtöbb elemző, az ukránok és a nyugati hatalmak is azzal számolnak, hogy Moszkva tavasszal, az idő javulásával kezd majd új, átfogó offenzívára. Amíg a körülmények, legfőképpen a sár nem tűnik el, addig jelentős szárazföldi mozgásokra nem lehet számítani. Hogy ez mikor történik meg, azt senki sem tudja biztosra mondani, az viszont egyértelmű, hogy nyárig újra felélednek a harcok és különböző források is azt állítják, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök továbbra sem tett le az ukrán főváros elfoglalásáról.
Oroszország már megkezdte az előkészületeket, október óta, nagyjából kétheti rendszerességgel hajtanak végre célzott rakétacsapásokat az ukrán energetikai és infrastrukturális szektor ellen, amivel a civil lakosság ellenállását próbálják letörni. Ezek a támadások rendkívül sikeresek, az oroszok hatékonyan integrálták a nagy precizitású rakétákkal szemben meglehetősen olcsó iráni "kamikaze" drónokat is a stratégiájukba.
Ráadásul még február végén lehetett arról olvasni, hogy az oroszok kínai gyártókkal is tárgyalnak 100 drón vásárlásáról.
A Der Spiegel forrásai szerint a Xian Bingo Intelligent Aviation Technology 100 darab ZT-180 drón prototípust fog legyártani, amelyek 35-50 kilogramm közötti robbanószerkezetet tudnak hordozni. A lap megjegyzi, hogy ezek a drónok nagyban hasonlítanak az oroszok által már most is használt Shaheed-136-osokhoz. Oroszország viszont szeretné áthelyezni a gyártást saját határain belülre, ami azt jelzi, hogy elhúzódó konfliktusra készülnek, de minden bizonnyal Moszkva arra is számít, hogy politikai okokból valamelyik nagy drónbeszállítójuk kieshet a piacról.
A fegyverkezés felpörgetése mellett Oroszország a bevethető katonák létszámát is növelte. Szergej Sojgu védelmi miniszter tavaly októberben jelentette be, hogy 300 ezer új katona toborzásával sikerült elérni a célokat, november elsején pedig a mobilizáció végét is bejelentették, azonban ehhez szükség lett volna arra is, hogy Vlagyimir Putyin aláírja a szükséges elnöki rendeletet.
További érdekesség, hogy az orosz hadsereg által, a részleges mozgósítás kapcsán kiadott rendelet egyik nagyon lényeges paragrafusa titkosított. Éppenséggel az, hogy hány embert tekintenek a toborzási cél elérésének.
Ugyan az orosz vezetők a 300 ezres számot emlegették, a valós szám egyes értesülések szerint 1,2 millió lehet.
Egy másik magyarázat arra, hogy miért nem írta alá Putyin a mobilizálás végét jelentő rendeletet az, hogy így egy második mozgósítási hullám egyszerűbben kivitelezhető. Mindez azt jelenti, hogy Oroszországnak 300 ezer új katonája van, akiknek egy része már átesett a kiképzésen, hamarosan pedig bevethetőek lesznek. Ha a szükség úgy hozza, az oroszok egy második mozgósítási kör folyamán további 900 ezer katonát lennének képesek behívni.
Brüsszel és az Egyesült Államok abban reménykedtek, hogy a szankciók hatására az oroszok szembefordulnak Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és egyfajta forradalmat létrehozva leváltják az orosz elnököt. Ugyan a kezdeti gazdasági nehézségek és a megélhetéssel kapcsolatos aggodalmak miatt Putyin és a különleges katonai művelet népszerűsége is bezuhant, Putyin azonban hamarosan ismét népszerűsége csúcsára ért.
Ezt csak a részleges mozgósítás változtatta meg egy rövid időre, de mostanra abból a hullámvölgyből is kilábalt az orosz vezetés.
A Nyugat másik elképzeléséről szintén sokat lehetett hallani. Úgy gondolták, hogy a szankciók hatására összeroppan az orosz gazdaság, ez pedig gyakorlatilag elrettentheti Vlagyimir Putyint attól, hogy folytassa a háborút. Az oroszoknak viszont volt elég ideje felkészülni, minden lehetőséggel számoltak, sikeresen megkerülték a szankciókat, illetve számos területen a külföldi helyett a hazai szereplők vették át az irányítást.
Persze időbe telik, míg újraépítik a logisztikai láncokat, de ennek a folyamatnak a végén mégis az az eredmény születik majd meg, hogy Oroszország gazdaságilag önállóbb lesz, erről beszélt többek között az orosz elnök is a napokban. Mindez azt jelenti, hogy a szankciók még annyira sem lesznek hatásosak, mint most. Brüsszel az energetikai szankciók bevezetésével arra számított, hogy Oroszország csődbe megy, hogy olyan mértékű gazdasági sokk éri Moszkvát, amelyből nem lesz képes kilábalni.
Helyette az oroszok új kereskedelmi partnereket találtak, elsősorban India és Kína váltotta fel Európát. Végső soron Brüsszel ismét azt érte el, hogy a világ elindul a blokkosodás útján - Európa pedig magára marad gyengén.
A brüsszeli szankciós politika totális kudarcát jelzi az is, hogy a háború kezdetekor számos posztszovjet ország kezdett mozgolódni, csökkenteni Oroszország szerepét, mivel úgy gondolták, hogy a nyugati tervek sikeresek lesznek. Mostanra senki nem gondolja így. Még az Európához és a NATO-hoz csatlakozni kívánó Grúziában is vezető politikusok támadják a brüsszeli bürokratákat.
Irakli Kobakhidze, az egyik legjelentősebb grúz politikus konkrétan odáig ment, hogy a jelenlegi grúz tüntetéshullámot az Euromajdanhoz hasonlította, kijelentve, hogy Viola von Cramon EP-képviselő azért támogatja a tüntetőket, mert egy ukrán forradalomhoz hasonló eseménysorozatot akar elindítani Brüsszel Grúziában.
A grúzok nem gyakran értenek egyet az oroszokkal, az orosz álláspont viszont szintén az, hogy nyugati országok álltak a 2014-es események mögött.
A Majdan hasonlatommal kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy a grúz Janukovics börtönben van, Miheil Szaakasvili a neve. Mit hozott a Majdan Ukrajnának? A következő évben háború tört ki, amelyben elvesztették Krímet, Luhansz és Donyeck egy részét, majd az események a mostani háborúhoz vezettek. Összességében Ukrajna elvesztette a területe 20 százalékát. Ezt a folyamatot akarják a radikálisok Grúziában, amit Viola von Cramon is támogat
- mondta Kobakhidze. A brüsszeli szankciók tehát nem az orosz érdekek érvényesítésének csökkenését, hanem a bővülését hozták, ráadásul létrehoztak egy orosz-kínai-indiai tengelyt, amely szintén a hatalmi viszonyok átalakulását, az erőközpontok elmozdulását jelzi.
2022-ben az orosz gazdaság ugyan 2,1 százalékkal zsugorodott, de ez jócskán elmaradt a nyugati várakozásoktól, összeomlásról pedig beszélni sem lehet. Idén viszont az IMF már arra számít, hogy az orosz gazdaság ismét növekedési pályára fog állni.
Ehhez hozzájárul az is, hogy az Európai Unió helyett újabb vevőket találtak az oroszok az olajra és gázra. A már említett India és Kína mellett Észak-Afrikában is nagy számban importálnak Oroszországból. Tunézia például 2021-ben gyakorlatilag nem vásárolt orosz olajat, idén januárban már 2,8 millió hordóval importáltak, februárban pedig a szám 3,1 millióra növekedett. Marokkó a teljes 2021-es évben 600 ezer hordó orosz olajat vásárolt, csak idén januárban ez a mennyiség már elérte a 2 millió hordót. Hasonlóan nagy az érdeklődés az orosz olaj iránt Algériában, Egyiptomban és Líbiában.
Amerikai értesülések szerint pedig az oroszok a 60 dolláros ársapkás érték fölött tudják továbbadni a nyersolajat.
Ugyan az oroszok nagyjából napi 300 millió dollárt költenek a háborúra, de 2022-ben napi szinten 800 millió dollárt kerestek az energiaexporttal. A háború első hónapjában 50 százalékkal emelkedtek az olajárak, lényegében a brüsszeli energetikai szankciók lebegtetésének hírére. 2022 áprilisában 139 dollár volt egy hordó olaj, a gáz ára pedig egy ponton 500 százalékkal emelkedett, 300 euróra megavattóránként. Hiába csökkent az olajeladás Európába, a magas áram miatt az oroszok 168 milliárd dollárt kerestek.
Brüsszel szintén hajlamos elfelejteni, hogy eddig csak 49 ország lépett be az oroszok elleni szankciókba, vagyis csak a világgazdaság 60 százaléka, a fennmaradó 40 százalékkal továbbra is kereskedhetnek és kereskednek is az oroszok.
A New York Times február elején írt arról, hogy a szankciók kudarcot vallottak abban az értelemben, hogy megbénítsák az orosz gazdaságot, vagy a háborús törekvéseket. Kiemelik, hogy mivel Oroszország hatalmas nyersanyagforrásokkal rendelkezik, az országok eddig nem látott mértékben próbálnak kibújni a szankciók alól azért, hogy megszerezzék ezen forrásokat, olcsón. A neves amerikai lap szerint a nyugati vevők továbbra is orosz olajat vásárolnak, csak azokat előbb indiai és szingapúri olajfinomítókban kezelik.
Azon brüsszeli törekvések, melyek a harcászatban is használt technológiák szankcionálására irányultak, szintén kudarcot vallottak. A nyugati mikrocsippek továbbra is Oroszországban kötnek ki, az olyan kis országok, mint Kirgizisztán és Örményország pedig az orosz lakosságot látja el nyugati telefonokkal, mosógéppel és más termékekkel.
