Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A háború az utóbbi hetekben egyre inkább eszkalálódik. Az elmúlt hetekben előbb egy amerikai B–52-es bombázó tűnt fel az orosz határ mentén, majd egy szintén amerikai drón zuhant le a Fekete-tenger felett. A Nyugat folytatja a fegyverszállításokat Ukrajnának, miközben azzal vádolja Kínát, hogy Peking ugyanerre készül Oroszország kapcsán. Közel a harmadik világháború?
Moszkva és Washington is igyekszik fitogtatni az erejét, ez azonban jelenleg még inkább az elrettentést, mint a készülődést szolgálja.
Az ilyen manőverek azonban akár véletlenül is hozzájárulhatnak a két hatalom közvetlen összeütközéséhez, így az ilyen esetek számának növekedése nem szerencsés.
Jelenleg még nem láthatjuk egyértelműen, hogy Kínának milyen szerepe lehet a konfliktusban. Pekingnek – a „globális Dél" számos országához hasonlóan – a mielőbbi béke lenne az érdeke, amit az általuk közölt békejavaslat is tükröz, ugyanakkor valószínűleg Oroszország vereségét sem tekintik elfogadhatónak. Nem csupán azért, mert fontos szövetségesükről van szó, hanem azért is, mert Moszkva után a Nyugat Pekinggel szemben is megpróbálhatná alkalmazni ugyanazokat a módszereket, ha sikerrel járnának.
Miközben az Ukrajnának küldött fegyverek nagy része különböző feketepiaci hálózatokon visszaszivárog Európába, addig a hazai baloldal a tűzszünet ellen és a fegyverszállítások mellett foglal állást. Hová vezet mindez?
Az, hogy a fegyverek a különböző konfliktuszónákból kijutva más, közvetlenül nem érintett országokba is eljutnak, gyakori jelenség, így például a líbiai államiság tulajdonképpeni összeomlása és az ezzel járó polgárháborús káosz az arab tavasz idején nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Száhel-övezet államaiban mai napig lezáratlan konfliktusok robbantak ki vagy váltak intenzívebbé – a líbiai konfliktusban használt fegyverek vagy akár abban részt vevő fegyveres csoportok jelentek meg más országokban. Ráadásul ezek a fegyverek bűnszervezeteken, illetve terrorista, vagy más, politikailag motivált fegyveres csoportokon kívül olyan országokhoz is eljuthatnak, amelyek a fegyverek küldőivel – jelen esetben az Egyesült Államokkal és más nyugati országokkal – szemben ellenségesek. Nemrégiben a CNN számolt be arról, hogy az oroszok lefoglalhatták az Ukrajnának szánt fegyverek egy részét, és azt továbbadhatták Iránnak, amely azokat arra fogja felhasználni, hogy lemásolja őket (ahogy arra korábban már volt példa). A folyamat tehát több szempontból is visszaüthet.
Titkosszolgálati értesülések szerint az oroszok a jelenlegi helyzetben legalább két évig lesznek képesek folytatni a háborút. Ha ez valóban így van, az mit jelenthet az életünkre nézve, mire számítsunk?
Ha nem történik komolyabb eszkaláció, akkor nagyjából az előző év tapasztalataiból indulhatunk ki: az egész nyugati világban gazdasági bizonytalanság, Európában emellett az energetikai krízis újra és újra felbukkanó lehetősége lesz jellemző, a politikai vitákat a háborúhoz való hozzáállás fogja meghatározni. Bár idővel valószínűleg kialakulna majd egyfajta megszokás is, a szomszédban zajló háború rendkívüli eseményből adottsággá alakulna, a kényszermegoldások rögzülnének, a megszakadt kapcsolatok helyreállítása még nehezebbé válna. Az elhúzódó háború esetén azzal is számolni kell persze, hogy
Ukrajna fenntartásának költségei is az euroatlanti országokat terhelik, a helyreállításának kérdése pedig a háború kimenetelétől függetlenül az Európai Unió problémája is lesz.
Oroszország az európai piac helyett Indiában és Kínában értékesít, és már Észak-Afrikában is számos vevőjük akad. A New York Times szerint pedig hiába a nyugati szankciók, a technológiai eszközök így is eljutnak Oroszországba, az olajat pedig különböző trükkökkel továbbra is vásárolják a nyugati országok. Ön szerint várhatóak-e további szankciók ennek tükrében?
Elképzelhetőek újabb szankciós csomagok, ezek azonban vélhetően inkább szimbolikus jelentőségűek lesznek, annak érdekében, hogy újra és újra deklarálják a nyugati világ egységét, illetve az Oroszországgal kapcsolatos politikai irányvonal változatlanságát. Az kiderült az elmúlt évben, hogy
az Oroszországgal való teljes szakítást a gazdaság terén a gyakorlatban a Nyugat sem tudja felvállalni, az eddig hozott szankciók pedig nem hozták meg a várt eredményt.
Sem az orosz gazdaság nem dőlt be, sem az orosz elitet nem sikerült érdemben megosztani, esetleg a Kreml ellen fordítani. Joe Biden és Vlagyimir Putyin beszéde is arra utalt február végén, hogy a felek a konfliktus jelenlegi szinten való tartós elhúzódására rendezkednek be, ebben persze ideiglenes vagy részmegállapodások lehetősége éppúgy benne van, mint az eszkalációé.
