A nagyapaként trónra kerülő III. Károly koronázása kevésbé költséges lesz, mint az édesanyja beiktatása 1953-ban. A királyi család életével foglalkozó szerzők szerint ez egyértelműen mutatja III. Károly világlátását.
Miközben tiszteletben tartja a hagyományokat, és ezzel a folytonosság jelentőségét üzeni, elismeri, hogy megváltozott az országunk, hiszen körülöttünk megváltozott a világ is,
mondta Sally Bedell Smith életrajzíró a Time-nak áprilisban.
II. Erzsébet koronázására 8 ezer vendéget hívtak meg a Westminster apátságba,
most 2 ezer jelenlevőre számíthatunk.
A szertartás utáni hagyományos menet útvonala is jóval rövidebb lesz, így kevesebben láthatják majd III. Károlyt és a feleségét.
A változások közé tartozik az is, hogy ezúttal nem csak a keresztény egyházak vezetői vesznek részt a koronázáson, hanem
jelen lesznek a buddhista, hindu, iszlám és zsidó hit képviselői is.
A Buckingham-palota női püspököket is meghívott a szertartásra, az egyházi himnuszokat pedig walesi, skót gael és ír gael, azaz kelta nyelven is éneklik majd. Mindez szintén a modern monarchia filozófiáját tükrözi.
Az esemény a múlthoz kötődik, a történelemre mutat, de egyúttal maga is történelmi lesz. Egy sokkal rugalmasabb uralkodói korszak kezdetét jelzi majd, ami az új körülményekhez, új személyekhez és új időkhöz sokkal inkább illeszkedik,
nyilatkozta Alice Hunt történész, a brit koronázások szakértője a Smithsonian Magazine-nak.
A brit hagyománytisztelet abban is tetten érhető, hogy a mai koronázási szertartások leírása a XIV. században született, II. Richárd és Luxemburgi Anna 1377-es esküvője előtt. A Liber Regalis, vagyis a Királyi Könyv mai kifejezéssel élve a koronázások használati utasítása, kézikönyve, és még azt is előírja, milyen ruhát viseljen a király a szertartás egyes fázisaiban.
A könyv valószínűleg épp a praktikuma, a használhatósága miatt nem pusztult el, amikor VIII. Henrik szakított a katolikus egyházzal. 1536-ban a király bezáratott több száz szerzetesi rendházat, elvette a vagyonukat, a szerzetesek könyvtárait pedig széthordták.
Bár III. Károly magát a koronázási szertartást is megváltoztatta, megmaradtak a Liber Regalisban leírt, legfontosabb részek.
Ezek közül az első az új király bemutatása és uralkodóként való elismerése.
A Westminster apátság közepén kialakított koronázási tér négy oldala a négy égtájat jelképezi. Amikor minden irányban – vagyis a birodalom teljes népének – bemutatják a királyt, az embereknek elvileg jogukban áll visszautasítani az uralkodó személyét.
Persze, sosem fordult elő olyan, hogy az emberek nemet mondtak volna egy királyra, mégis van jelentősége a visszautasítás lehetőségének. Az orosz jobbágyokat senki nem kérdezte meg, hogy elfogadják-e az új cárt, mint ahogy más országokban sem volt ehhez joga a közembereknek,
mondja George Gross, a neves King's College egyetem történésze.
Elsőként az anglikán egyház legfőbb méltósága, a canterbury érsek szólítja meg a vendégeket:
Bemutatom önöknek Károlyt, a királyukat. Mindannyian, akik ezen a napon eljöttek a tiszteletüket tenni előtte és felajánlani neki a szolgálataikat, elfogadják őt uralkodójuknak?
Mire az adott oldalon ülő vendégek a következő felkiáltással ismerik el a királyt államfőjüknek:
Isten óvja a királyt!
Az anglikán egyház honlapja szerint, ahol a teljes szertartás leírását és a liturgiát is tanulmányozhatják, ezt követően már az új király kérésének megfelelően folytatódik majd a bemutatási rész. A canterbury érsek után a két legrégebbi lovagrend képviselői, az angol Térdszalagrend és a skót Bogáncsrend egy-egy magas rangú vezetője mondja majd el ugyanazt a szöveget. Legvégül pedig a legmagasabb brit katonai kitüntetés, a Viktória-kereszt és a György-kereszt díjazottjainak egy képviselője mutatja be a királyt az utolsó oldalon ülőknek.
Az első, így bemutatott uralkodó Edgar király volt, aki 973-ban koronáztak meg.
A szász, angol, majd brit uralkodók fogadalomtétele mindig is a koronázási szertartás része volt. Az előbb említett Edgar pl. az egyház védelmezését, a bűnözők megbüntetését ígérte, illetve azt, hogy igazságos és kegyes lesz az ítéleteiben. Ez a fogadalom lett később a királyi eskü. A szöveg a következő háromszáz évben nem változott, ekkor kiegészítették egy újabb klauzulával. 1688-ban pedig a parlament törvénybe iktatta a királyi esküt, ami így immár jogilag kötelezővé vált. A törvény szövegét elolvashatják a brit parlament iratai között:
III. Károly koronázási esküje annyiban lesz újszerű, hogy a királyi fogadalom előtt a canterbury érsek egy rövid szöveget fog felolvasni az anglikán egyház szerepéről.
Ebben az szerepel, hogy az egyház olyan világ megteremtésére törekszik, amelyben minden ember szabadon élhet és szabadon választhatja meg a hitét.
Károly ezzel az édesanyját követi, aki 2012-ben ezt mondta:
Azt tapasztalom, hogy gyakran félreértik és lebecsülik az egyházunk működését. A mi egyházunknak nem az anglikán hit megvédése a feladata más vallások kárára. A mi egyházunknak az a kötelessége, hogy lehetővé tegye mindenki számára a saját vallásának gyakorlását.
A rituálé legfontosabb, szentnek tekintett tárgyai az ámpolna és a kanál, amelyek segítségével a canterbury érsek szent olajat hint majd a király fejére, homlokára és szívére, az eskü után.
A szent olajat tartalmazó, sast formázó ámpolna 1661-ben készült II. Károly koronázására, mivel Oiiver Cromwell korábban elpusztíttatta az összes olyan tárgyat, amely a monarchiára emlékeztethette volna az embereket. Egyedül a felkenéshez hasznát kanalat sikerült megmenteni a pusztítástól. A kanál a XI. századból származik. Az első írásos említése 1349-ben történt, amikor felkerült a Hitvalló Eduárd-szentély kegytárgyainak listájára.
A Liber Regalis előírása nyomán a felkenés után fehér gyolcsból készült ruhába öltöztetik az uralkodót, amelyre hosszú selyemruhát húznak.
A felszenteléskor a király a koronázási trónon foglal helyet. Ezt a trónt I. Eduárd rendelte az 1290-es években, és úgy alakították ki, hogy a skót monarchia elrabolt jelképét, a skót koronázási követ, amelyet a Végzet Kövének is neveznek, el lehessen helyezni benne. A skótok által szentként tisztelt követ a brit kormány hivatalosan visszaadta Skóciának 1996-ban, és csak III. Károly koronázására hozzák el újra Londonba.
A koronázási trón Nagy-Britannia legrégebbi olyan bútordarabja, amelyet ma is az eredeti funkciójának megfelelően használnak. Károly a szertartás többi részében más trónon és székeken ül majd. A fenntarthatóság jegyében nem új székeket rendelt az udvar, hanem régebbi darabokat újíttattak fel a ceremóniára.
A királyt először Szent Eduárd, azaz Hitvalló Eduárd koronájával koronázzák majd meg. Mivel ez a korona nehéz, kb. 3 kiló a súlya, az apátságból való távozáskor a birodalmi állami koronát viseli majd, ami jóval könnyebb.
A koronákat, ugyanúgy, mint az uralkodói jelvényeket, a XVII. században gyártották, mert Cromwell 1649-ben, I. Károly kivégzésekor ezeket is beolvaszttatta.
Miután a canterbury érsek III. Károly fejére helyezte a koronát, átadják neki a többi királyi jelvényt. Ezeket a Lordok Házának tagjai, illetve az anglikán egyházi méltóságok mutatják majd be. A jelvények között sarkantyú, jogar, országalma, kard, bot, karkötő, gyűrű és kesztyű is szerepel.
A koronázási résznél az uralkodóra ráadják a királyi stólát, majd a királyi palástot.
A Westminster apátságban 1937 óta nem koronáztak királynét. Akkor VI. György feleségét, Erzsébet királynét koronázták meg.
Camilla Károly uralkodóvá válásával automatikusan királyné lett, így a szertartáson őt is megkoronázzák majd.
Az ő koronájáról diplomáciai és politikai megfontolások alapján döntöttek. A fenntarthatóság, az újrahasznosítás jegyében újat nem akart az udvar, így több évszázada ez lesz az első olyan hitvesi korona, amely nem az új királynénak készült. Camilla számára Mária tecki hercegnő, V. György feleségének koronáját választották.
A koronáról eltávolították a világ leghíresebb gyémántját, a Koh-i-Noort, és II. Erzsébet kedvelt ékszerei közül választottak brilliánsokat a szertartásra.
A Koh-i-Noor viselése súlyos hiba lenne,
mert India, Pakisztán és Afganisztán is magának követeli.
A ceremónia utolsó része, amikor a főpapok, főrendek és persze a királyi hercegek térdet hajtanak az uralkodó előtt és elismerik hűbérurukként. A mostani koronázáskor azonban vélhetően csak Vilmos herceg járul majd az apja elé. Úgy tudni, hogy Vilmos öccse, Harry, az elmúlt időszak botrányai miatt nem járulhat III. Károly elé.
A király arról is döntött, hogy a főrendek helyett a birodalom minden polgára részt vehet a tisztelgésben. Eddig az egyszerű embereknek nem volt joguk tisztelegni a király előtt. Most a canterbury érsek felhívja majd mindazokat, akik szeretnék ezt megtenni, hogy közösen mondják el ennek a résznek a mondatait az évszázados szokás szerint:
Isten óvja Károly királyt. Éljen Károly király! Örökké éljen Károly király!
Ezen a videón megnézhetik II. Erzsébet megkoronázását. Az 1953-es szertartás volt az utolsó ilyen ceremónia III. Károly beiktatása előtt, az Egyesült Királyságban.