Félmúlt: A Kennedy-jelenség és -popkultúra

John F. Kennedy amerikai elnök 1961 május 25-én megtartott kongresszusi beszédében jelentette be, hogy az évtized végéig Amerika embert küld a Holdra

J. F. Kennedy az amerikai közvéleménykutatások alapján a mai napig jelen van a tíz legnépszerűbb elnök között, személye változatlanul része a közbeszédnek. Vajon mennyiben játszott szerepet az elnök és stábja által végzett proaktív sajtómunka Kennedy bel- és külpolitikájának alakulásában és abban, hogy a mai napig érezzük az elnök hatását? A XX. Század Intézet Félmúlt Extra című adásában egy, a napokban róla megjelent könyvújdonság adta a beszélgetés apropóját. Fekete Rajmund Az amerikai álom (vége) című, John F. Kennedy politikai pályáját bemutató művének segítségével tekintettek az adásban a Kennedy-mítosz mögé.

A nyári szünet előtti, utolsó Félmúlt-adásban Fekete Rajmund nemrégiben megjelent, Az amerikai álom (vége) – John F. Kennedy című kötetéről beszélgettek. A könyv az idén hatvan éve meggyilkolt amerikai elnök, John F. Kennedy politikai pályáját mutatja be. A beszélgetés során a meghívott vendégek a Kennedy-jelenségen túl megvitatták az elnök popkultúrában betöltött szerepét, illetve az általa folytatott és képviselt politika tartalmát.

Az adás vendége volt Fekete Rajmund, az esemény apropóját szolgáló kötet szerzője, történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója és Böszörmény-Nagy Gergely, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója, a MOME alapítványi elnöke. A beszélgetést Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója moderálta.

Fekete Rajmund a beszélgetés elején leszögezte, hogy

John F. Kennedy amerikai közvéleménykutatások alapján a mai napig jelen van a tíz legnépszerűbb elnök között.

Könyvében azokra a kérdésekre kereste a választ, hogy mennyiben játszott szerepet Kennedy bel- és külpolitikája, valamint az elnök és stábja által végzett proaktív sajtómunka arra, hogy mind a mai napig érezzük az elnök hatását, személye változatlanul része a közbeszédnek. Böszörményi-Nagy Gergely szerint a '60-as évek popkulturális jelentősége és az amerikai politikában kitermelt mítoszok és legendák magyarázzák a JFK körüli rajongást.

A '60-as évek hatását azért érezhetjük még a XXI. század elején is, mivel az elmúlt évtizedeket egy vákuumban töltöttük: nem keletkezett új korszellem, ami koherenciájában, retorikai kódjaiban fel tudta volna venni a versenyt azzal, ami Kennedy korában kialakult.

Kinek az álma?

Fekete Rajmund megállapította, hogy a Kennedy-klán a XX. század derekára felért az amerikai álom csúcsára. A családfő, Joseph P. Kennedy, miután az üzleti világban szinte mindent elért, legnagyobb ambíciója az lett, hogy egy Kennedy töltse be az amerikai elnöki pozíciót. A politikai pályára először Joseph P. Kennedy Jr-t szánta, aki a II. világháborúban egy bevetés során életét vesztette, így ez a feladat a második legidősebb fiúra, Johnra szállt. Az 1930–40-es évektől kezdve tudatosan építették a család tagjainak későbbi pályaívét.

JFK szakdolgozatából bestseller könyvet adtak ki, a II. világháborúból hősként tért haza.

Böszörményi-Nagy Gergely az elnök stábjának jelentőségét emelte ki, akik elengedhetetlenek voltak a Kennedy-mítosz létrehozásában. A Kennedy-elnökség kiemelkedő módon tudta inspirálni a nyilvánosságot. Az elnök beszédei, így a beiktatási beszéde vagy az Apollo-program meghirdetése, olyan szinten időt állók, hogy koherenciájukban és erejükben ma is képesek felvenni a versenyt a legjobban sikerült beszédekkel.

Böszörményi-Nagy Gergely a Nixon-Kennedy elnöki vitát a modern politikai kommunikáció eredetmítoszaként értékelte.

Az adásra egyértelműen jobban felkészített, jobban felöltöztetett és a vita során jobb mentális állapotban lévő Kennedy előnyt élvezett Nixonnal szemben, a tartalmi felkészültségtől függetlenül. Böszörményi-Nagy Fekete Rajmund könyvére utalva elmondta, hogy Kennedy és Nixon politikai különbségeik ellenére kifejezetten jó viszonyt ápoltak, ami a mindkettőjük által osztott antikommunista értékeknek tulajdoníthatunk. Fekete Rajmund hozzátette, hogy Kennedy számára óriási előnyt jelentett családjának befolyása és támogatása. Elnöki kampánya során így nem kellett lobbitevékenységet folytatnia különböző cégeknél, gazdasági szereplőknél.

A kubai rakétaválság két frontja

Kennedy elnöksége alatt zajlott le a kubai rakétaválság, amely során a világ közelebb állt egy atomháború kirobbanásához, mint valaha. Noha elterjedt nézet, hogy Kennedy került ki győztesen a válságból,

Fekete Rajmund kitért arra, hogy a válság győztesei technikailag valójában a szovjetek voltak, akik ugyan felhagytak kubai terveikkel, de elérték, hogy az amerikaiak visszavonják saját rakétáikat Törökország területéről.

Kennedyék azonban a megegyezés részleteit titokban tartották a nyilvánosság elől. Böszörményi-Nagy Gergely, hozzátette, hogy a kommunikációs csatából viszont egyértelműen Kennedyék jöttek ki győztesen. Ezt a politikai győzelmet pedig nagy mértékben a Kennedy által maga köré gyűjtött stáb tagjai alapozták meg, Böszörmény-Nagy külön kiemelte Robert McNamara, védelmi miniszter munkásságát a rakétaválság kezelésével kapcsolatban.

A beszélgetés során továbbá szó esett Kennedy amerikai polgárjogi mozgalomhoz fűződő politikájáról, az elnök mai megítéléséről, valamint a dallasi meggyilkolásához kapcsolódó dokumentumok nyilvánossá tételéről.