A Titanic roncsa mintegy 700 kilométerre délre fekszik az új-fundlandi St John's-tól, oda tartott a Titan névre keresztelt ötszemélyes szénszálas búvárhajó, amely 4000 méteres mélységig képes lemerülni, és maximum 96 órát képes a vízfelszín alatt maradni.
Az utazás az új-fundlandi St John's-ból indul. Az OceanGate három tengeralattjárót üzemeltet,
de csak a Titan képes olyan mélyre merülni, hogy elérje a Titanic roncsait.
A turistákat szállító cég OceanGate 250 000 dollárt (85,5 millió forintot) kért, hogy megnézhessék a Titanic híres roncsait, amely 3800 méterrel a felszín alatt fekszik az Atlanti-óceán fenekén és egy teljes merülés a roncshoz, beleértve a leereszkedést és a felemelkedést, nyolc órát vesz igénybe.
A tengeralattjáró egyik utasa az 58 éves Hamish Harding, brit milliárdos üzletember és felfedező volt, aki az Action Aviation repülőgépgyártó cég elnöke.
Mellette Shahzada Dawood pakisztáni üzletember, a SETI Intézet kurátora és fia, Suleman. Stockton Rush, az OceanGate - azaz a küldetést szervező cég - vezérigazgatója is a hajón volt. Az ötödik utas a 73 éves francia felfedező, Paul-Henry Nargeolet.
1 óra és 45 percnyi merülés után a Titán elvesztette kapcsolatát az őt kísérő hajóval. A hajót üzemeltető OceanGate utazási iroda azonnal expedíciót szervezett a fedélzeten tartózkodó öt ember megmentésére.
Több ország is keresést indított egy kis tengeralattjáró után, amely turistákat szállított a Titanic roncsához az Atlanti-óceánon
A keresésbe két repülőgépet, tengeralattjárót, szonárbójákat is bevetettek a kutatóegységek. A mentőakciót a massachusettsi Bostonból irányították. Kormányhivatalok, az amerikai és a kanadai haditengerészet, valamint kereskedelmi mélytengeri cégek segítették a mentési műveletet. A mentőegységek számára nagyon kevés idő állt rendelkezésre, 70 és 96 óra közé tették a rendelkezésre álló időt a teherautó méretű Titan megtalálására, ahogy összesen négy napra elegendő oxigén volt az utasok számára.
A keresést három szervezet koordinálta: az amerikai parti őrség, az amerikai haditengerészet és a kanadai parti őrség az OceanGate, a tengeralattjáró üzemeltetőjének közreműködésével. A helyszínen van a Polar Prince kanadai jégtörő kutatóhajó, erről a hajóról bocsátották vízbe a merülőhajót.
Az amerikai parti őrség egységei, két amerikai Lockheed C-130 Hercules kutatórepülő és a kanadai P-8 Poseidon felderítő repülőgép hétfőn éjjel és kedden a felszínen és a víz alatt is folytatta a Titan felkutatását.
A tengeralattjáró keresésére összesen hét hajót indítottak el, amelyek több ezer mélységben is képesek működni. A legmodernebb tenger alatti robotikát és a nagy teherbírású csörlőberendezéseket próbáltak bevetni a keresésben. Csütörtökön a tengeralattjáró robottal felszerelt Atalante nevű hajó is megérkezett, hogy részt vegyen a keresésben.
A robotot négyezer méteres mélységbe eresztették le, a Titanic roncsainak a közelébe, ugyanis a rászerelt két robotkar segítségével képes lett volna kábelt akasztani a kisteherautó méretű titanra, és felhozni a felszínre. Ezenkívül a robotot nagyerejű lámpákkal szerelték fel, így képes tájékozódni a tengerfenéken uralkodó teljes sötétségben.
A tájékoztatás szerint az Atalante először hanglokátorok segítségével térképezte fel a tengerfenék érintett részét, hogy pontosan bemérjék, hova érdemes leküldeni a Victor 6000 nevű robotot.
Az amerikai parti őrség szerint a keresés során egy roncsmezőt fedeztek fel a Titanic közelében a Horizon Arctic Rov távirányítasú jármű segítségével.
Az azonosítás során kiderült, hogy a Titan öt darabját fedezték fel.
David Mearns búvárszakértő a törmelékekről készített első felvételek kiértékelése, illetve az Exploers Club ezzel kapcsolatos közleménye alapján bizonyítottnak látta, hogy a roncsok között a Titan egyik hátsó fedele, valamint szintén az egyik merülőkerete hever az abisszikus síkságon szétszóródott törmelékdarabok között.
A betörő és rendkívül nagy nyomású víz robbantotta szét a merülőeszközt.
Amikor június 18-án vasárnap a lemerülés 105-ik percében megszakadt az összeköttetés a Titannal, a búvárhajó hozzávetőleg 3400 méteres mélységben járhatott.
A Titan két éve áll szolgálatban, és ez lett volna az ötödik lemerülése a Titanichoz. Fontos tudni, hogy az OceanGate Expeditions által kifejlesztett merülőeszköz még nem kapott típusminősítést, mivel a cég illetékesei szerint a hagyományostól eltérő technológiával megépített új búvárhajó az üzembe helyezése óta még csak a fejlesztés tesztelési szakaszában volt.
Illetve a Titánnak volt egy gyenge pontja is, és egyáltalán nem lehet kizárni, hogy erre vezethető vissza a merülőeszköz megsemmisülése is. A Titan orr részébe a „hagyományos" és régebb óta üzemelő kutatóintézeti merülőegységekhez képest egy viszonylag nagy, plexiből öntött panorámaablakot építettek be. Az ezt kivitelező cég viszont csak 1300 méteres mélységig vállalt biztonsági garanciát az ablakra, de a Titánt ennek ellenére a Titanichoz való lemerülésre használták,
ami jóval az ablakra megadott biztonsági határ alatt fekszik.
Ha az ablak a nagy nyomástól elpattant, az eltűnés időpontjában becsült 3400 méteres mélységben 340 atmoszféra nyomású víz tört be a merülőeszközbe, ami robbanásszerű körülmények között semmisíthette meg a Titánt. A tragédia pontos okát természetesen az erre hivatott szakértői vizsgálat tudja majd csak végleges módon megállapítani.