Az ukrán ellentámadás látványosan megtorpant annak ellenére is, hogy Oroszországban a Wagner-csoport fellázadt az orosz védelmi minisztérium ellen, így Moszkva két napig azzal volt elfoglalva, hogy békét kössön Jevgenyij Prigozsinnal, a zsoldosok vezetőjével, aki egy ponton elfoglalta Rosztov városát, majd katonai konvojjal Moszkva felé indult.
A lázadás végül Alekszandr Lukasenko közbejárásával ért véget, aki Vlagyimir Putyin engedélyével (vagy inkább megbízásából) tárgyalásokat folytatott Prigozsinnal, majd meg is állapodott vele.
Az alku értelmében a lázadásban résztvevő, az orosz védelmi minisztériummal szerződést kötni nem kívánó zsoldosok szabad utat kaptak Fehéroroszországba, ejtették ellenük az összes vádat, valamint az FSZB vizsgálatát is leállították. Prigozsin biztonsági garanciákat kapott Alekszandr Lukasenkótól, valamint Alekszandr Bortnikovtól, az FSZB vezetőjétől is. Utóbbival szintén telefonon egyeztetett Prigozsin, aki addig nem volt hajlandó visszavonulni, amíg Bortnikov nem biztosította afelől, hogy nem végzik ki az egységeit, amint visszafordulnak Moszkva irányából.
Putyin és Lukasenko a lázadás alatt folyamatosan tartották a kapcsolatot, erről nemrég maga a fehérorosz elnök beszélt, aki felidézte a kettőjük megbeszélése során elhangzottakat. Lukasenko szerint a Wagner-felkelés során Putyin számára a legmeglepőbb az volt, hogy az oroszok a fronton semmilyen hátrányt nem szenvedtek a felkelés miatt, sőt az orosz elnök szerint "sosem álltak ennyire jól".
Több nyugati lap, valamint orosz oldalak is arról számoltak be, hogy a Nyugat utasítást adhatott Ukrajnának, hogy a Wagner-lázadás alatt ne támadjanak, hiszen attól tartottak, hogy az oroszok őket vádolják majd a lázadás megszervezéséért és kirobbantásáért. Viktor Zolotov, az orosz Nemzeti Gárda vezetője szerint - aki a már meglévő 400 ezer embere mellé most modern tankokat és fegyvereket is kap Putyintól - a Nyugat tudott az akcióról, nagy valószínűséggel ők is szervezték meg azt.
Eközben az amerikai titkosszolgálat arról számolt be, hogy már vizsgálják a lázadás kirobbanásának körülményeit, de azt sejtik, hogy Prigozsinnak voltak támogatói az orosz katonai vezetésben, hiszen enélkül nem vállalta volnaa felkelés megindítását. A gyanújuk szerint az egyik magasrangú katonai vezető, aki támogathatta a Wagner-csoporot az oroszok egyik legjobb katonai vezetője, Szergej Szurovkin lehetett, akiről Prigozsin egyébként korábban nagyon pozitívan nyilatkozott.
Biztosra nem lehet mondani, hogy az ukránok miért nem indítottak komolyabb támadást az orosz vonalak ellen a káoszt kihasználva, de az egyik magyarázat az lehet, hogy a Wagner-zsoldosok vonulása nem igazán változtatta meg a fronton az erőviszonyokat. A Wagner Bahmut elfoglalását követően folyamatosan vonult ki Ukrajnából, az általuk ellátott feladatok nagy részét már az orosz reguláris hadsereg vette át. Így nem arról volt szó, hogy hírtelen több tízezer katona hagyta ott a védelmi állásokat.
Az ukrán ellentámadás mindettől függetlenül rettenetesen lassan halad, erről már korábban Volodimir Zelenszkij is beszélt, aki viszont azt hangoztatta, hogy minden rendben van, egyszerűen az ukrán hadsereg módszeres. Szerdán ismét szóba került az ukrán hadsereg erőtlensége, ami még látványosabb annak a fényében, hogy tömérdek mennyiségű pénzt és fegyvert, sőt, már tankokat is kaptak a Nyugattól.
Olekszij Danilov, az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi tanács titkára arról beszélt, hogy szeretné, ha a fronton gyorsabban történnének a dolgok, de ilyen csak a tündérmesékben van. Kijelentette, hogy lépésről lépésre kell haladni, türelmesen. Nem sokkal Danilov előtt a magyarellenességéről hírhedt
Dmitrij Kuleba ukrán külügyminiszter is arról beszélt, hogy nem lehet nagy sikerre számítani az ukrán ellentámadástól, hiszen emberéletek vannak kockán.
Az ellentámadástól az ukránok és a nyugati háborúpárti országok is sokkal többre számítottak, ehhez kétség sem fér. Az offenzíva elindítását viszont annyi ideig húzták, hogy az oroszoknak bőven volt idejük felkészülni, kiépíteni a védelmi állásokat, beszerezni a szükséges lőszert, tüzérségi lövedéket, rakétát és drónt. Egyelőre semmi jele sincs annak, hogy az ukrán hadsereg képes lenne a front bármely szakaszán áttörni az orosz állásokat, akik ráadásul jelentős mennyiségű aknát is lefektettek kulcsfontosságú pontokon, ami tovább lassítja az ukrán csapatok előrenyomulását.
Emellett érdemes megemlíteni azt is, hogy a légi és a tüzérségi fölény is az oroszoknál van, így hiába kaptak "modern" nyugati tankokat az ukránok, ennek nem sok hasznát veszik, Vlagyimir Putyin szerint pedig már az első héten elvesztették az ukránok a nyugati páncélozott járművek negyedét.
Az Institute for the Study of War június 27.-i jelentése szerint az ukránok egyébként legalább négy irányból támadják az oroszokat, de az orosz védelmi minisztérium szerint ezek a támadások nem jelentősek. A harcok továbbra is Bahmut környékén a legerőteljesebbek, az ukránok viszont minden bizonnyal kezdenek kifogyni az eddig sem túl nagy lendületből. Ez természetesen a háború lefolyásának természetes rendje, a támadó félnek előbb utóbb meg kell állnia, újraszerveződnie.
Az ukránok ugyanakkor nem szeretnék most lezárni az ellentámadást, amely totális kudarc eddig, és semmi jel nem utal arra, hogy bármi is változna. Az oroszok pedig most ismét úgy érzik, hogy reális esély nyílik majd új területek elfoglalására az ukrán ellentámadás lezárását követően, akár még Kijev is a katonai célpontok között szerepelhet.
A front egyébként az ukrán ellentámadás kezdete óta nem változott jelentősen, az ukránok néhány teljesen jelentéktelen falut tudtak csak elfoglalni. Az oroszok eközben Luhanszk területén intéznek kisebb földi műveleteket, a cél az, hogy a teljes megyét az irányításuk alá vonják, ami a közeljövőben meg is valósulhat.
Hiába a sorozatos ukrán kudarcok, a nyugati országok továbbra is abban látják a megoldást, hogy újabb és újabb fegyverszállítmányokat küldenek. Az eddigi szállítmányoknak viszont már most is látszik az eredménye, az ukránok a világ összes pénzével és fegyverével sem voltak képesek többre, mint elfoglalni néhány falut.
Éppen ezért úgy tűnik, hogy a nyugati háborúpárti országok teljesen elvesztették a kapcsolatukat a valósággal.
A lengyelek például most arra készülnek, hogy norvég Kongsberg rakétarendszereket adnak Ukrajnának. Ahogyan a Mandiner írta, a Kongsberg NSM (Naval Strike Missile – Tengerészeti Csapásmérő Robotrepülő) kétszáz kilométeres hatótávval rendelkezik, vízi és szárazföldi célpontok megsemmisítésére is alkalmas, kis mérete és jó lopakodóképessége miatt pedig aránylag nehezen tudják bemérni a különféle rakétaelhárító rendszerek. Az amerikaiak pedig néhány napja fogadták el a legújabb ukránoknak szánt fegyvercsomagot, amelynek értéke 500 millió dollár lesz.