Aranyat mos a Dunából egy magyar nyugdíjas, ebből jár nyaralni

A kimosott aranyból kijön egy kéthetes nyaralás valahol a tenger mellett, mondta a Ripostnak a gönyűi férfi, aki akár télen is lemegy a Dunához aranyat mosni.

Gyerekkorában olvasott egy Jack London regényt Szabó János, az Aranyásók Alaszkában címűt és született egy álomkép. Aztán harminc éves kora körül egy kavics kotróhajón lett hajóvezető.

„Láttam a sódert, és feltűntek benne az élénken csillogó apró szemecskék. Azt hívják a bolondok aranyának, mert nem az, de úgy néz ki, csakhogy én nem tudtam. Próbáltam valahogy kiszedegetni, de nagyon szaporátlan munka volt" - emlékezett Szabó János.

A bolondok aranya

1980-ban írt egy levelet N. László Endre néprajzkutatónak, aki élt együtt aranymosókkal, hogy mondjon neki erről valamit.

Ő világosította fel, hogy nem aranyat látott, hanem piritet, de ha akarja látni az igazi aranyat is, akkor megmutatja. Aztán létrejött a találkozó és az „oktatás"

„A pirit egy ásvány, vöröses sárga és nagyon szép, az arany pedig a Dunában zöldes sárga és fém. Az előbbi nagyon könnyű és nagyobb szemű, a másik pedig nagyon nehéz és olyan nagyságú, mint a korpa, ami egy tündér hajából pottyant ki".

A kollégái különböző mértékben bolondnak tartották, amikor gombostűvel próbálta az aranynak gondolt piritszemeket kiszedegetni, de nem törődött vele.

„1981-ben kezdtem az aranymosást a Dunából. Fogtam egy lapátot, megmerítettem a sóderben, és a már kitanult mozgatást csináltam a vízzel, amivel „lelökődik" a meddő anyag, a sóder, a gránáthomok, a vaspor. Jó helyen próbálkoztam, rögtön találtam aranyat. Persze nem óriási mennyiségben, csak öt -hat szemet" - emlékezett a nyugdíjas férfi.

A nyaralás megvan belőle

Abban az időben egy hetet dolgozott, és egy hete szabad volt. Az életében csak annyi volt a változás, hogy az előbbi idő alatt a vízen volt, az utóbbinál a víz mellett. Szükség volt helyváltoztatásra is, mert

ott érdemes aranyat keresni, ahol a kanyar domború. Ott lelassul a Duna és lerakja a hordalékát.

„Próbáltam a sódert rábeszélni, hogy menjen fel a lapátra, de nem sikerült, úgyhogy maradt a saját erős megoldás. Ez persze komoly fizikai munka, aktív pihenés és jó sport" - mondta János.

Amikor már csak a vaspor és az arany marad, akkor sem csipeszes szedegetés jön, hanem a higany. Az arany nehezebb, ezért elsüllyed, a vas és egyebek könnyebbek, ezért feljönnek a felszínre. A kinyert aranyat nem ékszerészhez viszi, mert ebből a magas aranytartalma miatt nem lehet közvetlenül ékszert csinálni, de vannak arany felvásárlók, nekik lehet eladni.

Meggazdagodni nem lehet belőle, de két hét nyaralásra elég.

„Amikor lent vagyok a Dunánál, sokan megállnak és néznek. Van, hogy hetekig nem tudok menni, mert magas a vízállás, vagy nem olyan az idő, de a tél például nem akadály, mert akkor is vannak tavaszias napok. És persze van, amikor nincs kedvem hozzá, és nem mosok aranyat" - mondta János.

Címlapi képünk illusztráció!