Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kedden megérkezett a Kim Dzsongunt szállító páncélvonat Oroszországba. Az oroszok katonai tiszteletadással és fúvószenekarral fogadták.
Kim Dzsongun észak-koreai vezető Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is találkozik. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője ismertette, a két vezető között négyszemközti tárgyalásokra is sor kerül, a tervek szerint nem fognak sajtótájékoztatót tartani. A tájékoztatás szerint Putyin és Kim Dzsongun megvitatják a két ország közötti bilaterális együttműködés kérdéseit, szót ejtenek a térség helyzetéről, továbbá a nemzetközi ügyekre is kitérnek. Peszkov hozzátette: természetesen szomszédokként országaik érzékeny területeken is folytatnak együttműködést, amelyek nem képezhetik a nyilvános közlemények és bejelentések tárgyát.
Ez a találkozó is jól mutatja, hogy megbukott a Nyugat azon kísérlete, hogy Oroszországot elszigetelje 2022. február 24-e után. Másrészt Vlagyimir Putyin felismerte, hogy az ukrajnai háború kitörése után komoly lehetősége lesz arra, hogy egy új szövetségi rendszert építsen ki Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában.
Az orosz törekvéseket nagyban segíti egy friss ukrán nyilatkozat is. Mihajlo Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója a Novoje Izdanije című lapnak adott interjúban azt mondta, hogy India és Kína gyenge szellemi potenciállal rendelkezik.
Ezeknek az országoknak az a problémája, hogy nem elemzik saját lépéseik következményeit. Ezeknek az országoknak az intellektuális potenciálja sajnos gyenge. Ezek az országok ma pénzt keresnek ebből a háborúból, ténylegesen pénzt keresnek. Akárcsak Törökország, és ez elvileg nemzeti érdek. Szépen hangzik – tiszteletben tartjuk a nemzeti érdekeink szükségleteit
- mondta Podoljak.
Ez a nyilatkozat sem fogja gyengíteni az orosz-indiai, orosz-kínai és orosz-török kapcsolatokat.
Oroszország nemcsak lokális ukrajnai háborúban, hanem globális geopolitikai átrendeződésben, világrend-váltásban is gondolkodik, évek óta épített szövetségi rendszerei révén egy önálló nagyhatalmi pólussá szervezte (újra) magát. A nyugati szövetségi rendszerek, integrációk ellenpólusaként orosz kezdeményezésre lépésről lépésre alakultak meg az eurázsiai térség együttműködési szervezetei, amelyek célkitűzései a regionális érdekek erőteljes képviselete, a térségbeli államok kooperációjának szektoronkénti megerősítése és a nyugati befolyás ellensúlyozása lettek.
Vlagyimir Putyin sokszor elmondta: az ukrajnai háború tétje nemcsak az, hogy Ukrajna (mint orosz befolyási övezet) a nyugati vagy a keleti érdekzóna része lesz-e a jövőben, hanem hogy a konfrontáció felgyorsítja-e az új, többpólusú világrend kialakulásának folyamatát. Moszkva négy nagy eurázsiai projektet gondoz, négy jelentős együttműködési szervezetet építget, amelyek politikai, gazdasági és katonai ellensúlyt képeznek a nyugati világ és annak szervezetei ellenében.
2023-ban a legfőbb orosz cél – Szergej Lavrov orosz külügyminiszter értékelése szerint – az, hogy
a multipoláris világrend megteremtése érdekében az „ezen integrációs struktúrák közötti többdimenziós viszonyokat elmélyítsék"
és ezzel létrejöjjön egy valódi eurázsiai partnerség.
A nyugati világrend ellenpólusának kialakítása 2001-ben nagy lépést tett előre a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) megalapításával. A két nagy keleti hatalom, Oroszország és Kína, valamint a területeik közé ékelődő, orosz befolyás alatt álló, de Kína felé is kacsintgató közép-ázsiai államok, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán voltak a katonai-gazdasági együttműködési szervezet alapítói. 2017-ben újabb két meghatározó regionális állam, India és Pakisztán, idén júliusban pedig Irán is csatlakozott, megfigyelő státuszban pedig már ott van többek között Azerbajdzsán és Örményország, sőt, Törökország is - írta a Mandiner.
2002-ben egy korábbi, 1992-ben létrehozott katonai együttműködésből megalakult a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO), a „keleti NATO". Oroszország, Belarusz, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán az alapítók, de nyilvánvalóan Oroszország a meghatározó erő domináns hadseregével – a kooperációban Moszkva demonstrálni tudja, hogy a posztszovjet térségben ő az egyedüli stabilizáló erő. Mára a szervezet egy, a NATO szervezetének hasonló integrált intézményi struktúrát hozott létre, politikai és katonai vezetéssel,
közös gyorsreagálású erővel, a fegyverzetek, a haditechnika egymás közötti megosztásával, valamint egy közös légierő kialakításával, illetve közös hadgyakorlatokkal.
Az ukrajnai konfliktus berobbanása előtt az oroszok sokat lobbiztak azért, hogy a CSTO szorosabb együttműködést alakítson ki az ENSZ-szel, és egységeik aktívabb szerepet vállalhassanak a nemzetközi békefenntartó missziókban vagy konkrétan az afganisztáni háború esetén a közvetítésben.
A 2000-es években erősödött fel Moszkva szándéka a volt szovjet tagköztársaságok közötti gazdasági partnerség létrehozására is. 2010-ben Oroszország Belarusz és Kazahsztán társaságában megalapította az Eurázsiai Vámuniót, amely 2013-ban Eurázsiai Gazdasági Unióra (EEU) változtatta a nevét, a szervezethez társult teljes tagként Örményország és Kirgizisztán, megfigyelői státuszban pedig Kuba, Moldova és Üzbegisztán.
Az EEU célja, hogy távlatokban
az EU-hoz hasonló gazdasági integrációt hozzon létre tagállamai között, vagyis létrehozza az eurázsiai közös piacot,
ahol vámmentes kereskedelem, jogharmonizáció, összehangolt gazdaságpolitikák valósulnak meg. A projekt sikerét ugyanakkor jelentősen akadályozza, hogy Moszkva ezt a szervezet (is) politikai céljaira akarja használni, így a gazdasági integrációt csupán addig támogatja, amíg az az orosz érdekeknek megfelelő eredményeket hoz.
India és Oroszország viszonya is alapvetően megváltozott a háború kitörése után. A két nagyhatalom viszonya gyakorlatilag a szovjet időkben bevett gyakorlathoz tért vissza az elmúlt hónapokban, amikor India nem vett részt a Moszkva elszigetelésére irányuló nyugati törekvésekben, de mellette sem foglalt
állást. Bár India „nagyon aggódott" az „ukrajnai események alakulása" miatt, és az erőszak befejezésére, a párbeszéd folytatására és minden ország területi egységének és szuverenitásának tiszteletben tartására szólított fel már a háború elején, következetesen tartózkodik mind az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjaként, mind az ENSZ Közgyűlésében minden olyan szavazásnál, amely az ukrajnai eseményeket érinti. Narendra Modi indiai miniszterelnök
2022 szeptemberében, a Sanghaji Együttműködési Szervezet szamarkandi csúcstalálkozója idején
kétoldalú megbeszélést is folytatott Vlagyimir Putyinnal, amelyen azt mondta, hogy „ez a kor nem
a háború kora."
A diplomácián túl ugyanez a távolságtartás a nyugati állásponttól a gazdaság területén is megmutatkozott, sőt, India megpróbálta saját gazdasági előnyére fordítani a Nyugat és Oroszország elhidegülését.
A szankciópolitika akár drasztikus változást, pontosabban növekedést is hozhat a két ország közötti áruforgalom terén. Tavaly április és augusztus közötti időszakát tekintve Oroszország
már a hetedik helyre kúszott fel India kereskedelmi partnereinek listáján, elsősorban az orosz fosszilis energiahordozók nagymértékű felvárásának köszönhetően. Főképp a kőolaj került a figyelem középpontjába, amelynek India felé irányuló orosz exportja tavaly nyáron a napi 800 ezer hordót is meghaladta, júniusban pedig a dél-ázsiai ország által vásárolt kőolajmennyiség átlépte a havi 4 millió tonnát is, miközben egy évvel azelőtt ugyanebben a hónapban ez a szám mindössze 270 ezer tonna volt. A két fél közötti gazdasági kapcsolat azóta még szorosabb lett, és a kereskedelmi volumen is többszörösére nőtt.
India a háború ellenére sem függesztette fel katonai együttműködését Oroszországgal, nemcsak a
fentebb említett hadiipari projektek folytatódnak, de egy kisebb indiai kontingens a Vosztok-2022
nevet viselő hadgyakorlaton is részt vett Oroszországban. Ez ki is váltotta az Egyesült Államok
aggodalmát, azonban az indiai fél azzal hárította fel ezt, hogy a gyakorlaton rendszeresen részt
vesznek, ahogy számos más hasonló eseményen is különböző országokban.
Moszkva és Új-Delhi kapcsolatához képest a kínai vonal sokkal szorosabb lett a háború kitörését követően. Ennek egyik legfőbb jele volt, hogy még idén március végén Moszkvában találkozott Hszi Csi-Ping és Vlagyimir Putyin. Politikai téren a felek megerősítették egymást közös világpolitikai nézeteikben és elítélték az Egyesült Államok hegemón törekvéseit. Kifejezték, hogy határozottan ellenzik, hogy bármely ország vagy blokk megsértse más országok törvényes érdekeit. Peking és Moszkva egyetért abban, és ezt Putyin elnök korábbi 2022 februári pekingi látogatása során már leszögezték, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy számára a legmegfelelőbb modell szerint fejlődjön, ugyanis szerintük nem létezik az úgynevezett „legfelsőbb demokrácia".
Diplomáciai szempontból komoly gesztus volt, hogy Hszi Csi-Ping újraválasztását követően Moszkvába intézte első hivatalos látogatását. Emellett sokan jelzésértékűnek tartják, hogy a kínai vezető annak ellenére is elutazott Moszkvába, hogy az orosz elnök ellen a Nemzetközi ítélő bíróság háborús bűnök elkövetéséért elfogató parancsot adott ki. A tény, hogy Kína a korábban semleges álláspontjához képest béketervvel állt elő és abban ilyen jellegű álláspontot foglalt, jelzés értékű, és erre azonnal reagáltak mind Oroszországban mind a Nyugaton.
A kínai béketerv az orosz fél szerint sok szempontból megegyezik az orosz állásponttal,
az Egyesült Államokban azonban azzal a kritikával illetik, hogy a kínai terv nem helyezi kilátásba az orosz csapatok visszavonását a megszállt területekről. Annak ellenére, hogy katonailag Kína eddig láthatóan nem támogatta Oroszországot, a közös nyilatkozatban foglaltak arra adnak okot következtetni, hogy bár Peking a békés rendezés híve, de nem érdekelt abban, hogy Oroszország vesztesként kerüljön ki a konfliktusból.
A kínai-orosz kapcsolatok stratégiai szintű együttműködésének további mélyítése, a gazdasági együttműködés „érdekházassága" mellett a multipoláris világrend megteremtése melletti elköteleződés egyre egyértelműbb kinyilvánítását is jelenti.
Oroszország az említett két nagyhatalommal való kapcsolata mellett hatalmas hangsúlyt helyez a BRICS-csoport erősítésére is. A BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) egy olyan dinamikus nemzetközi szervezet, mely az öt feltörekvő nagyhatalom közötti együttműködést és párbeszédet erősíti. Gazdasági értelemben a BRICS-tagországok együtt rendkívül jelentős erőt képviselnek. Az összesített GDP-jük a világ gazdasági teljesítményének jelentős részét adja (31,5 százalékot), ami óriási piaci lehetőségeket teremt mind egymás között, mind a globális kereskedelemben.
Idén augusztusban a BRICS johannesburgi csúcsán megállapodtak arról, hogy Argentína, Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek meghívót kapjon a csoportba, és jövő év január 1-jétől teljes jogú tagként csatlakozzanak. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Irán és Egyiptom felvétele jelenti az első MENA-képviseletet a csoportban, Argentína felvételét pedig Brazília támogatta.
Az elemzők szerint a terjeszkedést Oroszország és Kína erősen sürgette, mivel a nyugati országok szankciók formájában próbálják meg visszaszorítani őket.
Más BRICS-országok kezdetben ambivalensebbek voltak, de a csúcstalálkozót követően a vezetők hangosan támogatták a tervet.
Oroszország természetesen Afrikában is meglehetősen aktív politikát folytat. Az elmúlt hetekben egyes elemzők szerint Moszkvának komoly szerepe volt a nigeri és gaboni puccsban. Ezekben az államokban a korábban Nyugat-barát kormányokat zavarták el a hadsereg tagjai. Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy az orosz kormány több mint 20 milliárd dollárnyi adósságot írt le, amellyel az afrikai nemzetek tartoztak.
Összességében jól látszik, hogy az orosz diplomáciai soha nem volt olyan aktív a Nyugaton kívüli térségben, mint az elmúlt hónapokban. Oroszország jól láhatóan egy széleskörű Washington-ellenes szövetséget épít, és ebben a törekvésében komoly partnerre talál a világ túlnyomó többségében.
