Németország „zöld” kormánya: szélerőművek helyett szénbányák

Németországban már szélerőműveket is lebontanak a szénbányák kedvéért Kép: Alle Dörfer

Németország energiapolitikai döntéseiben folyamatosan figyelmen kívül hagyja a fizikai és a műszaki korlátokat, és ennek egyre súlyosabb következményei vannak. Idén áprilisban a kormány leállította a még üzemelő három atomerőművi egységet, azt állítva, hogy ennek nem lesz érezhető következménye. A valóság ezúttal is szembesítette a közlekedési lámpáról elnevezett baloldali koalíciót a zöld tévúttal.

Az a fránya import

Az utolsó három atomerőművi egység végleges leállításával, az időjárásfüggő megújulók további erőltetésével, a szén- és gázerőművek részarányának növekedésével, illetve az oroszországi olcsó földgáz kiesésével komoly kihívásokkal kénytelen szembenézni Németország. Olaf Scholz német kancellár megpróbálja azt elhitetni, hogy az atomerőművek leállításával semmi sem változott az előző évekhez képest és az országnak nem kell ellátásbiztonsági kockázatokkal számolnia.

Forrás: Hárfás Zsolt

Vegyük sorra, hogyan néz ki a helyzet valójában! Németország az utolsó három atomerőművi blokk leállítása óta folyamatosan villamosenergia-importra szorul a szomszédos országokból, hiszen hiába van már 135 000 MW beépített teljesítményt képviselő nap- és szélerőműve, azok nem képesek ellátásbiztonságot garantálni. Ráadásul továbbra is hiányzik a szén- és gázerőművek üzemeltetéséhez szükséges olcsóbb és nagy mennyiségű szén és földgáz.

Az aktuális adatok szerint Németország az atomerőművek leállítása és az időjárásfüggő nap- és szélerőművek miatt április óta folyamatosan több és drágább villamos energiát kénytelen a szomszédos országokból importálni, mint amennyit exportál. A német Bild számolt be arról, hogy A Szövetségi Hálózati Ügynökség adatai szerint csak idén augusztusban az importszaldó közel +6,5 TWh volt, ami rekord. Miközben az import ára többszöröse volt az exportnak, ami közel 557 millió eurós többletköltséget jelentett. Ironikus, de az importált villamos energia körülbelül 21 százaléka atomerőművekből, további közel 30 százaléka pedig fosszilis forrásokból származott. De ez még nem minden!

Idén szeptember 4.-e és10.-e között a németországi villamosenergia-importszükséglet átlagosan 8000 MW körül mozgott, de egyes időszakokban 15 000 MW-ra adódott, ami több mint 6 Paks II. Atomerőművi kapacitást jelent. A nap- és szélerőművek időjárás-, napszak- és évszakfüggősége miatt egyre gyakrabban vannak olyan időszakok, amikor a termelésük a töredékére esik vissza és a többi erőmű sem tud több villamos energiát betáplálni a hálózatba.

Jól megértjük a jelenlegi német helyzetet, ha megnézzük például a szeptember 9-10. közötti német villamosenergia-termelési és az import adatokat is. Az ábrán jól látható, hogy a szélerőművek termelése a beépített 66 000 MW ellenére a nullához közelített, miközben a naperőművek névleges, 69 000 MW teljesítményéből még napközben is, a „csúcson”, csak 37-39 000 MW állt rendelkezésre. Ennek pedig egyrészt azt lett a következménye, hogy a német szén- és gázerőművek termelése nagymértékben felpörgött, miközben a német energiamixhez köthető szén-dioxid-kibocsátás 700 gramm/kWh körül mozgott. Ez egyúttal rámutat a német klímapolitika álszentségére is. A klímabarát atomerőműveket leállították, miközben a szén- és gázerőművek a reneszánszukat élik.

A németországi villamosenergia-termelés összetétele, a szükséges import, valamint az energiamixhez köthető szén-dioxid-kibocsátás szeptember 9-10. között. Forrás: Hárfás Zsolt

Másrészt az is jól látható az ábrán, hogy még ebben az időszakban is jelentős, 6-11 000 MW-nyi importra szorult a német villamosenergia-rendszer a szomszédos országokból. A legtöbb villamos energia – nem túl meglepő módon – két, atomenergiát alkalmazó országból, Franciaországból és Svájcból érkezett. A nap- és szélerőművek fellegvárában, Németországban sem tudják megoldani a folyamatos termelésre képes alaperőművek nélkül a biztonságos villamosenergia-ellátást.

Hab a tortán

Németország a klímavédelem- és az ellátásbiztonság oltárán feláldozta a német atomerőműveket, ezért láthatóan a szén- és gázerőművek által termelt villamos energiára égető szükség van már jelenleg is, és a jövőben sem lesz ez másképp. A súlyos ellátásbiztonsági kockázatok miatt tehát a szénerőművek termelése elengedhetetlen, de ehhez szénre is szükség van. Ennek érdekében a németek jelentősen növelik a szénimport mellett a hazai szénkitermelést is.

Utóbbi esetében egészen döbbenetes, de az RWE energiaipari óriásvállalat augusztus 25-én üzemelő szélerőműveket kezdett el elbontani, hogy a Garzweiler külszíni szénbánya területét meg tudják növelni ahhoz, hogy lehetővé váljon további 15-20 millió tonna lignit kitermelése. Úgy tűnik, ha nem is ismerik be, de a németek is kénytelenek belátni, hogy ellátásbiztonságot a szélerőművek nem tudnak biztosítani, ezért inkább a szénerőművekhez fordulnak vissza.

Németországban már szélerőműveket is lebontanak a szénbányák kedvéért Forrás: Alle Dörfer

Ehhez az is hozzátartozik, hogy az RWE Európa második legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, ráadásul a cég az elmúlt években, évtizedekben számtalan falut, templomot és temetőt rombolt le, pusztított el a szénerőművek kedvéért.

Németországban 2018. január elején egyszerűen ledózerolták Immerath település Szent Lambert neoromán templomát, hogy a helyén szénbányát nyissanak. A falu egy részét és a kórházat már korábban lebontották, és felszámolták a temetőt is.

A fent bemutatott tények ellentmondanak az ideológia által vezért német politikusok állításának, amely szerint az atomerőművek leállítása és az ellátásbiztonságot garantálni nem képes nap- és szélerőművek folyamatos fejlesztése nem hoz változást... A német politikai alapú energiapolitikának ráadásul további súlyos gazdasági, egészségügyi és klímavédelmi következményei vannak.

Szerző: Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője