Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A neve mindegy, annyi viszont érdekes, hogy most éppen valamilyen színházi blogra gyűjt a valójában már semmilyen érdemleges médiumnak nem kellő kritikusnő, aki a 2022-es választások után - nem tudni, józan volt-e vagy részeg - cigányozta a Fidesz szavazóit.
(Idézzünk is fel egy részletet:
"ahol ma láttam orbán magyarországát. nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket, akik megkérdezték, hogy a három lap közül melyikre kell húzni a négy nemet. ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement –elképedtem, amikor a névjegyzékben láttam, hogy mennyi idősek, és mennyivel néznek ki többnek annál. sok a cigány, sok köztük kevésért megvehető, meg is veszik őket, a szavazatukat is. az országból, a világból nem értenek semmit, nem is akarják. ez a többség, mint látjuk." - 2022, a Fidesz negyedik kétharmados győzelme után született az írásmű.)
De máskor is, rendszeresen ír (ki tudja, milyen állapotban) össze-vissza a facebookra.
Érdemes elolvasni legutóbbi írásművét.
Hogy a mondatokat kisbetűvel kezdi, erre ne figyeljünk, a nyelvhelyességi hibáira sem. Elvégre "kritikusnő". (Egyébként, a kisbetűs mondatkezdés vagy valami hihetetlenül egyéni stílus akar lenni, esetleg Jelineknek képzelni magát, a harmadik magyarázatra gondolni sem merünk. Lásd fent...)
Tehát, és innét jön az új idézet - a lényeg, hogy hogy látja magát, a munkáját egy "kritikusnő", mit gondol a világról, milyen előjogokról álmodozik.
Szó szerinti idézet jön:
"szóval november 30-a volt, úgy emlékszem, 1986. Szolnokra mentem színházba, hatalmas hóviharban, egy idő után már az utat sem lehetett látni, csak onnan tudtam, hogy nem a szántóföldön megyek, hogy kétoldalt csúszkáltak bele a kocsik a hóbuckákba. én meg araszoltam, a hó szembe fújt, és azért imádkoztam, nehogy egy autó keresztbe zárja el az utat, mert ha meg kell állnom, akkor annyi (ugyan már, hólánc...).
és láttam, hogy elkések, persze telefon se, semmi se, és csak mentem, már a szemem is káprázott, és közben persze besötétedett, de a vakító fehérség maradt.
elkéstem, persze, de leértem. bekanyarodtam a színház utcájába, és láttam, hogy a színház előtt kint áll egy alak. a kapuval szemben lefékeztem, Schwajda György lépett oda, "szálljon ki, majd én leteszem a kocsit, menjen föl, magára vártunk". Fölmentem, egyenesen az igazgatói páholyba, elkezdődött az előadás. pár perc múlva Márton Évi egy bögre teát és valami zsíroskenyeret hozott be. a szünetben meg egy boríték várt, benne a kocsikulcs, rajta a szöveg, hogy hol parkolok - és egy szobakulcs a szemben lévő Tisza szállóba - hogy nehogy eszembe jusson hazaindulni.
Schwajda persze már sehol, megköszönni sem tudtam.
jóval később nagyon rosszba lett velem, tényleg nem tudom, miért, de sajnálom, hogy sosem tudtuk megbeszélni. ilyen volt.
és akkor lécci, fizessetek elő, itt:"
Mit tudtunk meg erről az asszonyról?
1. Boldog, hogy a nagy színházművésznek 1986-ban tartania kellett tőle.
2. Mint Bástya elvtársra, úgy vártak rá a Kádár-diktatúrában, hiszen addig nem kezdhették el a szolnoki előadást, amíg Budapestről meg nem érkezik a Nagyasszony.
3. Előadás közben evett.
4. (Feltehetően) a színház pénzén eltöltött egy éjszakát egy szolnoki hotelben.
5. Nem ő kezdett szemtelenkedni a nagy színházművésszel, hanem - ahogy fogalmaz - Schwajda lett rosszba vele, kvázi Schwajda hibájából.
Ilyen világról álmodozik a baloldal nyugállományú kritikusnője, ő az, aki még megpróbálja elhitetni blogján meg a facebookon, hogy a Katona József Színház - ahogy ő maga is - még 1986-nál tart. Hogy a nézők tolonganak, azt pedig bárkit érdekel, hogy ő mit ír. Pedig dehogy.
Ennek a világnak vége. Pontosabban, annyi maradt, hogy az ingyenjegy jár az 1986-os állampárt utódjának, a Gyurcsány-párt tagjainak.
