Ez volt a rakéta harmadik próbalövése. Az elsőre április 13-án, a másodikra pedig július 12-én került sor. Mindhárom teszt sikeres volt, és bebizonyította, hogy a Hwasong-18 rendelkezik a szükséges hatótávolsággal ahhoz, hogy célpontokat találjon el az Egyesült Államok kontinentális részén.
A tesztek intenzitása azt jelzi, hogy Észak-Korea prioritásként kezeli a fegyver 2024 közepén történő üzembe helyezését. A Hwasong-18 a szilárd üzemanyaggal működő kompozit rakéta fejlettsége miatt — az előző három modell mind folyékony üzemanyaggal működött — mérföldkövet jelent a kelet-ázsiai ország nukleáris megtorló képességeinek javítására irányuló erőfeszítéseiben.
A szilárd hajtóanyaggal működő rakéták teljesen feltöltve tárolhatók, és indítás előtt lényegesen kevesebb előkészítési időt igényelnek, ami különösen értékes, mivel mobil szállító-emelő rakétaindító járművekről történő telepítésük nagy mobilitásuk révén jelentős hatékonyságot biztosít. Az ilyen rakéták sokkal nagyobb kihívást jelentenek a semlegesítésükre törekvő amerikai és más ellenséges légi egységek számára.
Míg Észak-Korea korábban képes volt a korábbi föld-levegő rakétáihoz szükséges folyékony üzemanyagot saját maga szintetizálni, addig bizonytalan, hogy az újabb rakétáihoz elengedhetetlen szilárd üzemanyag kompozitok is teljes mértékben hazai gyártásúak-e. Az biztos, hogy a rakétákhoz szükséges szilárd üzemanyagot Észak-Koreában nem állították elő.
Észak-Korea számára továbbra is alapvető fontosságú az ország biztonsága szempontjából, hogy képes legyen csapást mérni az amerikai szárazföldre,
mivel az Egyesült Államok a Truman-, az Eisenhower-, a Nixon- és a Trump-kormányzat alatt közel került ahhoz, hogy nukleáris csapást mérjen rá; és a Clinton-, a W. Bush- és az Obama-kormányzat alatt erősen fontolgatta, hogy provokálatlan hagyományos támadást indítson ellene. Az a képesség, hogy az esetleges támadásokat amerikai városok elleni csapásokkal lehessen megtorolni, a koreai biztonság egyik legfontosabb garanciájának tekinthető.
Az észak-koreai arzenál modernizálása éppen akkor történik, amikor az Egyesült Államok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a több mint 50 év óta első új föld-levegő rakétájának kifejlesztése és finanszírozása érdekében, és a hatalmas nehézségek és költségtúllépések miatt fennáll annak a lehetősége, hogy a Pentagon kénytelen lesz teljesen lemondani a nukleáris triász ezen ágáról.