Gázhiányt és energiakáoszt okoznak 2023-ban Európában az elhibázott brüsszeli szankciók

Kardoskúti földgáztároló

Nagyon nehéz és kritikus éven vagyunk túl, de az igazán nagy kihívások idén várnak ránk – jelentette ki Tóth Máté energiajogász. A Magyar Energetikai Társaság alelnöke az Origónak adott interjúban kifejtette, hogy az idei évre már komoly európai gazdasági visszaeséssel, többen egyenesen recesszióval számolnak. Tóth arról is beszélt, hogy 2022-ben 10 milliárd euróval többet fizettünk az energiáért, a teher a nemzetközi hatások eredményeképpen várhatóan nem fog csökkenni idén sem. Mindezek lényegében ki is jelölik a feladatokat: egy erős nemzeti, szociális energiaszabályozás, állami energiajog- és politika szükséges a 2023-as évben, intenzív jogalkotással és szoros hatósági felügyelettel.

Hogyan értékelhető az európai energiahelyzet a tavalyi év tekintetében?

Nagyon nehéz és kritikus éven vagyunk túl, de az igazán nagy kihívások idén várnak ránk. Nem véletlen, hogy a legfrissebb mérvadó elemzések

az idei évre már komoly európai gazdasági visszaeséssel, többen egyenesen recesszióval számolnak.

Az olaj világpiaci ára már ismét elindult felfelé. A gáz most kivár, viszont fenyegető, hogy még Ursula von der Leyen is elismerte:

35 milliárd köbméter gáz hiányozni fog idén az európai piacokról.

Hozzátehetjük a legalább szócskát, hiszen ez az optimista hiánybecslés könnyen hozzáférhető LNG-kapacitásokkal és változatlan keresleti viszonyokkal számol, az igencsak előrelátható kelet-ázsiai keresletrobbanás forgatókönyvét is mellőzve. Ám még ez az optimista hiánybecslés is a teljes magyar éves gázfelhasználás négy és félszerese. Ha az olaj és a gáz után a villanyra is vetünk egy pillantást, az idei év már itt is komoly veszélyeket tartogat Európának. Az EU-s villamos energia átviteli rendszerirányítókat (TSO-k) tömörítő európai szakmai szervezet, az ENTSO-E még decemberben kiadta a figyelmeztetést:

a gázellátás nehézségei Nyugat-Európában várhatóan villamosenergia-ellátási zavarokhoz vezetnek. Elég szomorú tehát a látkép, ami így, 2023 elején a szemünk elé tárul Európában. Sajnos ehhez a helyzethez a hibás európai döntések nagyban hozzájárultak.

Tóth Máté energiajogász szerint 2023-ban komoly veszélyekkel kell majd szembenézni Forrás: Tóth Máté

Mik voltak a főbb döntések, amik befolyásolták az európai energiahelyzetet?

Nagyon sokáig csak politikai üzengetés folyt a vezető brüsszeli és nyugat-európai politikusok részéről, akkor még tényleges intézkedések nélkül, azonban már ennek is volt egy súlyos eszkalációs és árfelhajtó hatása. Ezzel párhuzamosan Lengyelország és mások megtagadták a már leszállított orosz gázmennyiség kifizetését, erre elapadt a Jamal-vezeték, aztán máig kétes körülmények közt az Északi Áramlat vezetékpárja is a levegőbe röpült. Szóval már az EU-s szintű, közös és tényleges szankcióktól függetlenül, illetve azok előtt is az európai energiahelyzetet súlyosító események történtek, illetve ilyen döntések születtek.

Ezeken a rossz döntéseken, káros lépéseken túl azonban jogi-normatív döntéshozatali oldalról az EU-s szankciók rontottak igazán a már eleve energiaválsággal terhelt helyzeten.

Már ezek közül az első, az orosz szénre vonatkozó energetikai szankció sem hatás nélküli a sok szenet használó Lengyelország számára vagy épp azokban a nyugat-európai országokban, ahol a villamosenergia-termelésüket pont most állítják át szénre, elsősorban Ausztriában, Hollandiában, Németországban. Még kardinálisabb viszont az olajjal kapcsolatos, december 5-én életbe lépett európai szankció, ami már az egész közös piac szintjén erősen érezhető átrendeződést eredményez az Európa számára oly kritikus olajellátási lehetőségek tekintetében.

Az ünnepek előtt nagy hirtelenséggel szintén elfogadott olajársapka, mely a tengeri szállításokat érinti, még egy ütést bevitt, viszont megint csak nem Oroszországnak, aki megtalálja az új, keleti vevőit.

A szintén decemberben elfogadott, idén februárban életbe lépő tőzsdei gázárkorrekciós mechanizmus, vagyis a gázársapka is egy eleve igen szerencsétlen, Európa szempontjából egyenesen fenyegető gázellátási krízisbe érkezik. Komoly ellátási hiány várható földgázból már az idei évre, még úgy is, hogy a gázársapka hatásai csak február után lesznek láthatók.

Várhatóan csökkenni fog a tőzsdei likviditás februártól, és ez megint csak nem Oroszországnak fog fájni.

Tanulságosak e várakozás tekintetében ugyanis az épp magunk mögött hagyott 2022-es év adatai.

Hiába csökkent 2022-ben Oroszország gázexportja 185,1 milliárd köbméterről 100,9 milliárd köbméterre, ezalatt az árak 178%-kal emelkedtek.

Vagyis nem az oroszoknak fájt a csökkenő gázforgalom, eddig sem, ezután sem nekik fog. Ezek sajnos mind normatív aktusok eredményei, vagyis súlyos jogi kérdés. A másik felük azonban a gazdaságra gyakorolt káros hatáson túl a nemzeti energiapolitika mozgásterének a szándékolt, brüsszeli szűkítése, ami nagyon komoly szuverenitási kérdés is.

Mi várható akkor, ha az Európai Unió valóban bevezeti az olajtermékekre vonatkozó újabb brüsszeli szankciót februárban?

Pozsonyban is van a MOL-nak finomítója. Pozsony ősi koronázó városunk, ahova lehetett uralkodót vinni koronázni egykoron, majd miután csatlakoztak az EU-hoz, lehetett kőolajtermékeket mozgatni onnan. Februártól azonban már ez utóbbit sem lehet, ennyiben hasonlít az uralkodó a kőolajtermékekre.

Nem akarom persze elviccelni ezt és nem is érdemes, ugyanis a MOL regionális finomítói – a pozsonyi és a százhalombattai –, illetve tágabban az európai olajfinomítók közötti munkamegosztás el fog lehetetlenülni, ami nagyon súlyos nehézségeket vetít előre.

Ez pedig még csak az érem egyik oldala. Nemcsak az EU-n belül feldolgozott olajtermékek tekintetében leszünk ugyanis hamarosan egészen újszerű helyzetben, hiszen a nyersolaj mellett napi másfélmillió hordó dízel behozatalára is rá van szorulva az EU. Míg az európai nyersolajszükséglet 25%-a érkezett korábban Oroszországból, addig a gázolaj 66%-a.

Napi egymillió hordó dízel fog így kiesni az európai piacról, miközben a nyersolaj-finomítás enélkül is nehezen szolgálja majd ki a fogyasztási igényeket.

Az tehát, hogy februártól az orosz feldolgozott olajtermékekre vonatkozó európai szankció is alkalmazandó lesz (az erre vonatkozó jogszabály már hatályos), várhatóan nagyon sokat fog rontani a mostani, év eleji helyzeten. Az igazán aggasztóak azonban az összeadódó hatások, ami kicsit leegyszerűsítve azt mondhatjuk, mindig több mint egy meg egy. A komplex hálózatok, aminek az akadémiai világban a jog és a közigazgatás tekintetében is az egyik hazai kutatója vagyok, valójában a gazdaságban mutatják meg a legtisztábban a tulajdonságaikat. Ez pedig többek közt az a hatás, hogy képesek egymást felerősíteni a változók.

Így a feldolgozott olajtermékek kiesésének hatása együtt fog jelentkezni a már jelen lévő vagy várható intézkedésekkel, lépésekkel.

Ezek a nyersolajszankció, az olajársapka, a tengeri szállításra kötött biztosítások körüli nehézségek, az orosz olajkitermelés csökkentése, ami 5-7% körül várható, aztán az OPEC országok, elsősorban Szaúd-Arábia lépései, amiket még nem is látunk, de biztosan el fognak következni.

Milyen most hazánk helyzete, és mire számíthatunk az év eleji első hónapokban?

Számunkra az újév kezdetét a bűvös hetvenes szám határozza meg.

Kőolajból több mint 700 kilotonna biztonsági készletünk van jelenleg. Bár már javában az új gázévben és fűtési szezonban vagyunk, tehát fogyasztunk, a gáztárolóink töltöttsége azonban még mindig 70%-os, ami nagyon jó szám.

A villanyban a hazai termelésünk a fogyasztás 70%-át is képes kielégíteni, csak az ezen felüli mennyiség származik változó importforrásokból. Elég nagyfokú tehát az energiabiztonságunk.

Kardoskúti földgáztároló Fotó: Polyák Attila - Origo

Legalább ilyen megnyugtató, hogy 2022-ben sikerült az átlagfogyasztásig megtartani a rezsicsökkentést, vagyis az egyetemes szolgáltatás keretében biztosított rezsivédelmet a lakosság számára. Ennek nagyon is kézzel fogható eredménye, hogy

2022 végével hazánkban volt a legolcsóbb az egész EU-n belül mind a villany, mind a gáz a lakosság számára, és még akkor is így volt, ha az átlagfogyasztást akár 20%-kal túllépő fogyasztók végszámláit nézzük.

Mindez azonban komoly erőfeszítések eredménye. Ezeknek az eredményeknek a megtartása, fenntartása 2023-ban az egyik legfontosabb cél, ami komoly feladatokat ró majd az energiajogra, a jogalkotásra, a közigazgatási hatósági munkára és természetesen a költségvetési fegyelemre is. Csak ez utóbbinál maradva a 2023 évi tervezett költségvetési hiánnyal megegyezik a költségvetés energiaköltése, ez a GDP 3,5 százaléka.

2022-ben 10 milliárd euróval többet fizettünk energiáért, a teher a nemzetközi hatások eredményeképpen várhatóan nem fog csökkenni idén sem.

Mindezek lényegében ki is jelölik a feladatokat: egy erős nemzeti, szociális energiaszabályozás, állami energiajog- és politika szükséges a 2023-as évben, intenzív jogalkotással és szoros hatósági felügyelettel.

Dr. Dr. Tóth Máté energiajogász, egyetemi oktató; PhD közgazdász; LL.M (Boston); író; szabályozási szakértő; a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai csoportját vezető ügyvéd; a Magyar Energetikai Társaság alelnöke, elnökségi tagja és interdiszciplináris tagozatának elnöke; az Associated European Energy Consultants magyarországi delegáltja; a Védett Társadalom Alapítvány Budapest Bizottságának vezetője, valamint a Magyar Energiaközösségek és Rugalmassági Szolgáltatók Szövetségének elnökségi tagja. Megjelent könyvei a Fordulat és a Magyar Energiaszektor tanulságai.