Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Fjodorovszkij írásának apropóját az adja, hogy április 4-én jelenik meg sorrendben 51. könyve, a valós tényeken alapuló „Sorge, un espion pour l'éternité" („Sorge, az örök kém").
Ami Ukrajnában történik, számomra azért komoly személyes tragédia, mert ukrán és orosz származású vagyok. Úgy érzem, hogy minden, amit a hidegháború végén Gorbacsovval tettünk, semmivé vált. A könyveimben kritikusan nyilatkoztam Putyinról, még mielőtt igazán hatalomra jutott volna, de ma azért vagyok kénytelen a személyes érzéseimet elfojtani, hogy képes legyek hidegvérrel elemezni a rendkívül drámai helyzetet
- tette hozzá Fjodorovszkij. „Tisztázzunk valamit: az ukrajnai helyi konfliktus épp most torkollik a harmadik világháborúba", indítja írását a világhírű szerző, majd úgy folytatja elemzését, hogy kitekint a helyi konfliktusból és történelmi összefüggéseket feltárva megvizsgálja Európa, valamint az Egyesült Államok szerepét.
A II. világháború óta Európa, de az emberiség történetében is az egyik, ha nem a legveszélyesebb pillanatot éljük jelenleg. A hidegháború idején, amikor fegyverzet-ellenőrzési szakemberként dolgoztam, részt vettem a fegyverkezést strukturáló nemzetközi szerződések kidolgozásában. Az akkor kitárgyalt 20 nemzetközi szerződésből mára egy sem létezik, azaz nincsenek szabályok. Ráadásul korábban különbséget tettünk a valódi politika és a propaganda, a manipuláció és a politikai korrektség diktatúrája között, míg mára mindezek a fogalmak összekeveredtek. Joe Biden elnök maga hasonlította a jelenlegi válságot a kubaihoz
- mondja Fjodorovszkij, ami önmagában is megerősíti azt a tényt, hogy világháború felé sodródhatunk, ugyanakkor rámutat egy nagyon lényeges különbségre is a két konfliktus között. Az alapvető különbség Fjodorovszkij szerint a kubai válság és a mai helyzet között az, hogy
ma mind a formális, mind az informális kapcsolatok megszakadtak a Nyugat és Oroszország között, diplomáciai szinten teljes a patthelyzet.
Még a hidegháború idején is léteztek hivatalos és nem hivatalos kapcsolatok a két fél között, így az 1962-es kubai válság legrosszabb pillanataiban is. Most viszont nincsenek ilyen kapcsolatok. Fjodorovszkij elmesél egy anekdotát is, amit nemrégiben hallott az akkor fontos beosztásban levő védelmi miniszter, McNamara helyettesétől
1962. október 21-én Kennedy elnök ultimátumot írt Hruscsovnak, amelyben követelte, hogy távolítsa el a Kubába telepített nukleáris töltettel rendelkező rakétákat. Az előszobában az USA egykori moszkvai nagykövete, egy nagyon finom ember várakozott, aki később, a kilencvenes években rámutatott, hogy a Nyugat legnagyobb hibája akkoriban az volt, hogy Oroszországot nem hozta közel a Nyugathoz. Miután ez a diplomata elolvasta az amerikaiak ultimátumát, azonnal figyelmeztette Kennedyt, hogy ha így küldi el a szöveget, biztos lehet a világháborúban. Ezután tollat ragadott, és hozzátette Kennedy leveléhez a következőket: „Hruscsov úr, ön nagy vezető, és nagy vezetők között elérhető a kompromisszum ". McNamara helyettese azt mondta nekem, hogy az volt a fő gondjuk, hogy megtalálják a kiutat: az ő szavaival élve, el akarták kerülni a „vesztes-megvert" („lose-lose") helyzetet, és inkább a „győztes-nyertes („win-win")" szituációt részesítették előnyben.
Fjodorovszkij, új könyvének témáját előrevetítve úgy látja, hogy „a kémkedésen alapuló manipulációnak ugyancsak fontos szerepe van a jelenlegi konfliktusban. Az amerikaiak nyíltan kijelentették, hogy „téglájuk" van a Kremlben. Szerintem egyszerűen sikerült feltörniük az orosz védelmi minisztérium szigorúan titkos kódját, és így részleteiben megismerték a 2022. február 24-i végzetes nap tervét. A vezető ukrán méltóságok pedig, különösen a hadseregben, azt a látszatot keltették, mintha alkut akarnának kötni az oroszokkal. Ez persze hamis információ volt, nem más, mint az amerikaiak által irányított durva manipuláció. De technikai szempontból is hatékonyak voltak, mert nem lehet letagadni, hogy az amerikaiak ismerték az orosz invázió terveit. Nem beszélve az űrkémkedésben nyújtott teljesítményükről". Az ukrán-orosz háborúnak ugyanakkor geopolitikai szempontból súlyos következményei lettek. Létrejött egy új világ, amely Oroszországnak Ázsia irányába történő újraorientálódásán alapul.
A jelenlegi konfliktus Oroszországot Kína karjaiba taszította, a baloldal vezérelte médiumok pedig továbbra is alábecsülik ezt a szempontot.
A hivatalosan és informálisan rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy a két ország között valódi partnerség van, beleértve a technológiaátadást és a katonai együttműködést is." Fjodorovszkij ezt, ahogy fogalmaz, a „Kremlről való szerény ismeretei alapján" állítja, garantálni tudja, hogy Putyin nem fog habozni, ha arról kell dönteni, hogy bevesse-e a birtokában lévő összes fegyvert". „A Le Figaróban már 2021-ben előre jeleztem a fent említett geopolitikai változást, illetőleg a Nyugat és az Oroszország közötti szakítást. De azt nem láttam előre, hogy Oroszország és az iszlám között megindul egy nyugatellenes civilizációs szövetség kialakulása, és nem csak Iránnal.
Fjodorovszkij értékelésében a jövőre nézve három forgatókönyv képzelhető el:
Az elsőben az ukránok május-júniusban visszafoglalják az Azovi-tengert és megtámadják a Krímet, de ez elfogadhatatlan lesz az oroszok számára. Szerintük ugyanis (és ezt nemrég a CIA is megerősítette), az orosz civilizáció forog kockán, és Moszkva olvasatában a Nyugat már így is teljes értékű hadviselő félnek számít. A Kremlről való szerény ismereteim alapján garantálom, hogy Putyin nem fog habozni, ha arról kell dönteni, hogy bevesse-e a birtokában lévő összes fegyvert. Amerikai szakértők elismerik, hogy Oroszország két-három évvel az Egyesült Államok előtt jár három-négy konkrét területen, különösen a hiperszonikus fegyverek tekintetében. És a repülőgépek Ukrajnába történő nyugati szállításának kilátásba helyezésével újabb példátlan eszkaláció felé tartunk. (Fjodorovszkij értékelése ebben a kérdésben is hajszálpontosan megegyezik Emmanuel Todd álláspontjával.)
A második forgatókönyv az, hogy az oroszok folytatják offenzívájukat Bahmut körül, majd fokozatosan visszafoglalják Donyecket, és - katonai logikájuknak megfelelően - egészen Odesszáig nyomulnak. Az amerikaiak számára azonban elfogadhatatlan lenne, ha Oroszország visszaszerezné a Fekete-tenger feletti uralmát. Ez a másik elképesztő eszkaláció a nyár végére vagy az ősz elejére előre várható Fjodorovszkij szerint. Ennek első tesztje a jelenleg is zajló orosz offenzíva Bahmut körül. A második teszt májusban lesz, amikor - ahogyan azt Washington hivatalosan bejelentette - az ukránok megpróbálnak majd a Krím irányába manőverezni.
A harmadik forgatókönyv pedig egy hosszú, patthelyzetet eredményező háborút jelent, amelyben egyik fél sem ér el jelentős eredményeket. A patthelyzet logikája viszont elkerülhetetlenül olyan előre nem látható károkhoz vezethet, mint a tavaly novemberi lengyelországi rakétarobbanás, nem is beszélve a potenciális Csernobilokat jelentő 15 ukrajnai atomerőmű veszélyeiről. Nagyon kevés a mozgástér, mivel mindenki kitartóan hisz abban, hogy megnyerheti a konfliktust - véli a világhírű író, Gorbacsov egykori tanácsadója.
Fontos kérdésnek tartja Fjodorovszkij, hogy a 2024-ben esedékes amerikai, ukrajnai és oroszországi elnökválasztások milyen módon és mértékben változtathatják meg a helyzetet.
De addig is, mondja Fjedorovszkij, „még hónapokig tartó veszélyek állnak előttünk. Trump nemrég azzal vádolta Biden elnököt, hogy a helyzetelemzésében elkövetett hibáival világháborúba sodorja a világot, és - ahogyan Trump fogalmazott – „ha újra elnök lesz, 24 óra alatt megoldja a problémát". Ezt meglátjuk majd, teszi hozzá Fjedorovszkij. 2024-ben Oroszország is választ, de nem szabad a vágyainkat valóságnak tekinteni: Oroszországban nincs napirenden Putyin alternatívája, de ha mégis lesz, az is lehet, hogy az alternatíva még radikálisabb lesz. És végül ott vannak az ukrajnai elnökválasztások is, ahol viszont felbukkant egy potenciális új jelölt, Valerij Zaluznyij, jelenlegi vezérkari főnök személyében. Végezetül Fjedorovszkij néhány gondolatot fűz áprilisban megjelent könyvéhez, amelyben felhasználja a múltból fakadó, a mostani válság megértéséhez hasznos tanulságokat. Így beszél a közismert író új könyvéről, amelynek főszereplője Richard Sorge, („Sztálin James Bond"-ja) az a német kommunista kém, aki a II. világháború idején német újságírói fedőmunkával Japánban kémkedett a Kreml számára.
Történészek szerint Sorge tevékenysége jelentősen befolyásolta a német-szovjet keleti front eseményeit.
„A Kreml kémjének élete a valóságban túlmutat egy szimpla krimin. Nemrégiben feloldották a titkosítás alól azokat az archívumokat, amelyek bizonyítják, hogy Sorge kulcsszerepet játszott az akkori geopolitikai ügyekben. Valóban megváltoztatta a történelem menetét, mert amikor Hitler a Kreml küszöbén állt 1941 októberében, ő volt Moszkva egyik megmentője. Sorge finom manipulációval elérte akkor, hogy Japán belépjen a második világháborúba, de nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok ellen. Nemcsak a 20. század legnagyobb kéme volt, hanem a kor egyik legjobb elemzője és újságírója, a modern szociológia frankfurti iskolájának társalapítója. Ez a meghökkentő személyiség (aki regényalakként James Bond prototípusa is lett) sokat foglalkozott a hírszerzés és a közelítés problémáival a politikai elemzéseiben. Számára az igazi csapda az, ha „összetévesztjük saját fantáziáinkat a valósággal". Sorge így figyelmeztetett bennünket arra a veszélyre, amellyel ma szembesülünk: vágyaink átültetése a valós stratégiára azzal a kockázattal jár, hogy példátlan nemzetközi válságot idézünk elő.
