Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő az Origónak adott interjúban elmondta, hogy most a világpolitika súlypontja a Csendes-óceánon és az amerikai-kínai ellentéteken van, fókusza jelenleg Tajvan. Az orosz-ukrán háború kapcsán szerinte fontos kiemelni, hogy
a Nyugat továbbra is megosztott.
A szakértő emlékeztetett, hogy Olaf Scholz német kancellár közölte, hogy nem hajlandók modern hadieszközöket adni az ukránoknak, Svájc pedig kijelentette – óriási szavazattöbbséggel –, hogy a svájci parlament nem járul hozzá – hagyományosan semleges országként –, hogy fegyvert szállítson egy olyan zónába, ahol háború folyik.
Nógrádi György a fennálló geopolitikai helyzet tisztázásaképp kitért arra is, hogy a NATO legutóbbi ülésén Anthony Blinken amerikai külügyminiszter egyértelművé tette, hogy újabb csomagot kap Ukrajna az Egyesült Államoktól. Ukrajnában pedig elkezdték az óvóhelyek ellenőrzését pontosan azért, mert meghalt egy nő és egy gyerek, mivel éppen zárva voltak az óvóhelyek. Kiderült, hogy Ukrajna egészében 4800 óvóhely van, ebből 252 volt zárva, és 893 alkalmatlan mindenre, a többi jó. Ez amúgy nem egy rossz arány, mert azt jelenti, hogy az óvóhelyek háromnegyede használható.
A szakértő hangsúlyozta, hogy legutóbb
az indonézek terjesztettek elő egy béketervet, de az ukrán fél ezt is elutasította. Azt válaszolták, hogy ez orosz béketerv, és tárgyalni sem hajlandóak róla.
Nógrádi kifejtette, hogy a németek azt is bejelentették, hogy jövőre két hadihajót fognak küldeni a Csendes-óceán térségébe az USA támogatására.
Hozzátette:
emlékezhetünk rá, hogy eddig a történelem során akármikor hadihajót küldött Európa a Távol-Keletre, annak nem volt jó vége. Például a második világháborúban a japánok megsemmisítették a brit hajókat, vagy az orosz-japán háborúban az odaért orosz flottát a Csuzimai-szorosnál a japánok szétverték.
Nógrádi György kifejtette, hogy a várost döntően elfoglalták az orosz erők, ha úgy tetszik, a Wagner-csoport. Hozzáfűzte:
Zelenszkijék összevissza beszélnek, azt mondják, hogy elkezdődött az ellentámadás, de nem tudjuk, pontosan mi a helyzet. A lengyelekről fontos elmondani, hogy rengeteg önkéntes harcol az oroszok ellen, mert gyűlölik őket. De van még amerikai, brit és más nemzetiségű önkéntes is, és túl sok a halott.
Most mind Lengyelország, mind Nagy-Britannia, mind az USA úgy áll ehhez hozzá, hogy ezek az emberek önként mentek harcolni, de ez nem igaz – tette hozzá. Nógrádi szerint az ukránoknak ígért F-16-os vadászgépekkel az az alapvető probléma, hogy az ukrán repterek alkalmatlanok, és kiképzett ukrán pilóták nincsenek.
A Nyugat azt ígéri most Ukrajnának, hogy ősztől megkapják ezeket a gépeket, és addig kiképeznek ukrán pilótákat is. Viszont közben az is kiderült, hogy ezeket a gépeket olyan nyugati pilóták fogják vezetni, akik elvileg otthagyták az angol, amerikai, francia stb. NATO-haderőket, és „önként" mentek át Ukrajnának segíteni, de ez sem igaz.
Nógrádi György szerint ami a legszembetűnőbb, hogy a háború tovább eszkalálódik, és az oroszok felmondták a SALT-szerződést, „cserébe" az amerikaiak bejelentették, hogy rengeteg orosznak, akik az USA-ban fegyverezett ellenőrzést folytatnak, bevonták az útlevelét, nem engedik a vízum meghosszabbítását. A szakértő leszögezte:
a legnagyobb probléma, hogy nem kifelé megyünk a háborúból, hanem egyre csak mélyül ez a konfliktus, és lehetetlen megmondani, hogy ennek hol lesz még a vége. Ezt a háborút Ukrajna nem tudja megnyerni. A négycsillagos nyugati tábornokok rengetegszer elmondták már, hogy egy atomhatalommal szemben nem lehet háborút megnyerni. Az ukrán vezetés ezt nem hajlandó tudomásul venni.
Nógrádi György úgy látja, hogy a Zelenszkij-féle béketerv olyan, ami csak a mesékben létezik.
Az ukrán elnök addig tudja ezt az egész játékot játszani, amíg az amerikaiak mögötte vannak, és kapja a nyugati fegyvereket, támogatásokat.
Szerinte azt sem szabad elfelejteni, hogy nem tudjuk pontosan, mennyi Ukrajna lakossága. A háború előtt még 47 millió főre becsülték, de fél éve 27 millióra, és ne feledjük, hogy naponta tízezer ember érkezik hazánkba is – tette hozzá.
Azt is elmondta, hogy
egyetemi tanárként felvethetem a következő kérdéseket. Mik lesznek a háború után az ukrán határok? Mit jelent az, hogy Lengyelország befolyási zónára törekszik a volt lengyel területeken? Mi lesz Moldova sorsa? Milyen lesz a román-moldovai kapcsolat? Hol lesznek az orosz-ukrán határok? Jól hangzik, hogy rendfenntartó erők legyenek majd ott a háború után, de a kétszer x kilométert Ukrajnától vagy az oroszoktól veszik majd el? Számtalan kérdés, amelyekre csak az idő fog választ adni.