Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Wagner katonai magáncéget Prigozsin 2013-2014 fordulóján alapította (saját bevallása szerint 2014 májusában). Célja az volt, hogy a múltban jelentős fegyveres tapasztalatot szerzett, különleges műveletekben jártas, „átlagon felüli" katonai képességekkel rendelkező zsoldosok segítségével olyan feladatokat lássanak el, amelyeket a reguláris (hivatalos) hadsereg nem vállalhat. Ez nem orosz ötlet, az amerikaiak is alkalmaznak magán katonai cégeket, rengeteg, Irakban elkövetett kegyetlenkedés az ő nevükhöz fűződött. A Wagner azonban ennél jóval több, gyakorlatilag egy magánhadsereg lett.
A 2010 júniusi szentpétervári fórum hivatalos programján előadóként szerepelt Eeben Barlow üzletember, aki még az apartheid rendszerben alezredesi rangban a dél-afrikai hadseregben szolgált, és az egyik egység parancsnoka volt. Ő alakította a világon az első legális magánhadsereget, a nyolcvanas évek végén, amiben segítségére volt, hogy a nyíltan és durván rasszista Pieter Botha elnök barátja volt. Az Executive Outcomes nevű cég a következő évtizedben az egész kontinenst rettegésbe tartotta.
Barlow Szentpéterváron arról beszélt, hogy hogyan képes a hadsereg együttműködni a magánszektorral, illetve hogy egyáltalán „privatizálható-e" a hadsereg. Egyes információk szerint látogatásának legfőbb célja azonban egy zártkörű előadás volt a vezérkar egy kisebb delegációja előtt.
És itt született meg a Wagner ötlete.
Egyesek szerint a Wagner elnevezése a Wagner társalapítójának, a magáncég egykori parancsnokának, az akkor 43 éves volt GRU-tiszt Dmitrij Utkinnak katonai hívójeléből származik, aki Wagnernek hivatta magát. Az uráli születésű férfi hosszú éveken át szolgált az orosz fegyveres erők vezérkarának fő hírszerzési igazgatóságának különleges egységeiben. Utkin a két csecsenföldi konfliktus során, majd később a Krímben és Szíriában végzett katonai szolgálataiért négyszer kapott Bátorságrendet. Utkin 2017 júniusa óta szankciók sorát kapta az Egyesült Államoktól és más nyugati országoktól.
Az orosz vezérkarban született meg az ötlet, hogy az ekkor szentpétervári étteremtulajdonos, Prigozsin felügyelje a Wagnert. Az étteremtulajdonos Prigozsin éppen ekkor, 2010 után kezdte el építeni az állami igények ellátására szolgáló étkeztetési vállalkozását. Az üzletember megcélozta a katonai privát szektor piacát, amelyet ő maga 2011-ben ezer milliárd rubelre becsült.
2012 végére a Prigozsinhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó cégek szerződéseinek összege meghaladta a 90 milliárd rubelt.
Jevgenyij Prigozsin 1961-ben született, az akkori Leningrádban.
Apja korai halála után ápolónő édesanyja egyedül nevelte fel. Ezt követően mostohaapja egy bentlakásos atlétikai központba küldte. Először 1979-ben, 18 évesen ítélték el: lopásért két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Két év múlva rablásért már 12 év letöltendőre ítélték. A börtönből 1990-ben szabadult.
Még ebben az évben, az összeomló Szovjetunió viszonyait kihasználva egy hot dogláncot nyitott Szentpéterváron (akkor még Leningrád). Gyorsan összeszedett annyi pénzt, hogy már 1995-ben megnyitotta elit éttermét, a Sztaraja Tamozsnyját, amiből hamarosan holding lett. Két év múlva már étteremhajót nyitott, Új Sziget néven. Később itt látta vendégül Putyin Yoshiro Mori japán miniszterelnököt, Chirac francia elnököt és George W. Bush-t is. A holdinghoz tartoznak a beszédes nevű Russzkij Ampir (Orosz Birodalom), a Russzkij Kitcs, a Polenta éttermek és a Csokoládémúzeum nevű hálózat Szentpéterváron, valamint a River Palace étteremhajó Moszkvában és a Museum of Chocolate butiklánc.
Felesége, Ljubov Prigozsina volt gyógyszerésznő, aki 9 évvel fiatalabb, mint ő. A házaspárnak három gyermeke született: két lány, Polina és Veronika, valamint egy fiú, Pavel.
Prigozsin nem véletlenül került a Wagnerhez, ebben jelentős szerepet játszott Putyinhoz fűződő kapcsolata. Ráadásul nem tartozott a belső kormányzati körökhöz, gyakorlatilag árnyékban volt.
Prigozsin saját elmondása szerint az éttermében találkozott először Putyinnal, amikor az orosz elnök a kétezres évek elején odavitte külföldi vendégeit. A hírek szerint Alekszandr Beglov szentpétervári politikus (jelenlegi kormányzó) mutatta be őket egymásnak, aki még a helyi politikai életben ismerte meg Putyint a kilencvenes évek elején. Prigozsin hamar elnyerte az elnök bizalmát, így - ahogy feljebb írtuk - kormányzati megbízásokat kapott, sőt személyesen Putyin étkezéséért is ő felelt - így kapta a Putyin séfe nevet.
Beglov és Prigozsin azóta már ellenséges viszonyban vannak egymással, ebben éppen Prigozsin előretörése játszott nagy szerepet.
A Wagner zsoldosait megalakulása óta két tucat afrikai országban, köztük Kongóban, Angolában, Líbiában, Ruandában, Szudánban, Zambiában, Zimbabwéban, Kenyában és más országokban vetették be. 2015 utáni véres és kegyetlen szíriai akcióikat állami kitüntetésekkel ismerték el. A Közép-Afrikai Köztársaságban a fennálló rezsim támogatására végzett tevékenységük pedig rendkívül negatív politikai reakciókat váltott ki Nyugaton, különösen Franciaországban, és ahogy korábban említettük, Maliból gyakorlatilag kiszorították a francia hadsereget.
Az első szankciókat az orosz magánhadsereg ellen az Amerikai Egyesült Államok már 2016-ban bevezette. Öt évvel később az FBI felvette Jevgenyij Prigozsint a körözött személyek listájára és szankciókat rendelt el számos, a Wagnerrel kapcsolatban álló cég ellen, többek között „az amerikai választásokba való beavatkozásért".
Az orosz-ukrán háborúban a Wagner harcosai döntően járultak hozzá Bahmut elfoglalásához, ahol közel egy évig harcoltak - sőt, gyakorlatilag mondhatjuk, hogy ők foglalták el Bahmutot. A csata csúcspontján 50 ezer zsoldos harcolt a városban.
A Wagner tehát egy, az orosz vezetés, pontosabban személyesen Putyin által kitalált magánvállalat, sőt vállalatcsoport, ami a világ bármely pontján bevethető, ahol a reguláris orosz hadsereg jelenléte kényesnek számítana. A Wagner egyik fő tevékenységi területe Afrika.
A politikai zűrzavar által jellemzett Szudánban például minden bányavállalat felfüggesztette tevékenységét, kivéve a Wagner leányvállalata, a Meroe Gold. E partnerségért cserébe a Wagner a gyanú szerint föld-levegő rakétákat és más fegyvereket biztosít Mohamed Hamdan Dagalo szudáni hadúrnak, aki egyszerűen Hemedtinek (vagyis kis Mohamednek) szólítattja magát.
A Hemedti vezette juntakormány alatt a Wagner 2022 februárja és 2023 februárja között a legfinomabb becslések szerint 32,7 tonna aranyat csempészett ki az országból közel 1,9 milliárd dollár értékben. A legtöbb szakértő becslései szerint a Szudánban kitermelt arany 50-80%-át csempészik ki az országból.
A cégen és a cégcsoporton keresztül Oroszország nemcsak a saját geopolitikai érdekeinek megfelelően igyekszik befolyásolni a világot, hanem rengeteg anyagi erőforrást is mozgat.
A Wagner-csoport emellett a gyémántiparban is érdekelt. A Közép-afrika Köztársaságba rendfenntartóként érkeztek, hamarosan viszont több bánya felett is átvették az irányítást. A Wagner-csoport egyik leányvállalata, a Diamville az ország egyik legnagyobb gyémántexportőre. Egy jelentés szerint csak 2019 novemberében 132 ezer euró értékben szállítottak gyémántot Belgiumba.
A Wagner ezeket a bányákat néhány esetben erőszakkal veszi át, sok esetben viszont az általuk biztosított szolgáltatásokért cserébe az országok kormányai adják nekik fizetség gyanánt. Legalább egy esetben az utóbbi történt a Közép-afrikai Köztársaságban is.
A gyémánt és arany mellett a kőolaj, illetve a földgáz szállítása is jelentős profitot termel a Wagner-csoportnak.
A New York Times szerint 2018 és 2021 között a Wagner 250 millió dolláros profitot termelt az energiahordozók értékesítésével. Szíriában a Wagner segítette Bassár el-Aszad elnököt, amiért cserébe a Prigozsinhoz köthető vállalatok 25 százalékos jutalékot kaptak az ország olaj és földgáz eladásaiból. A Wagner-zsoldosok állítólag több olajmezőt is visszafoglaltak az ISIS-tól, a szír kormány aztán nekik adta őket.
Jevgenyij Prigozsinnak köztudottan konfliktusa van Szergej Sojguval, Oroszország védelmi miniszterével és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel. Prigozsin számos nyilvános megszólalásában támadta Sojgut és az orosz hadvezetést, alkalmatlannak mutatva őket Oroszország háborús céljainak teljesítéséhez.
Prigozsin növekvő hatalma – és az, hogy a Wagner jóval magasabb béreket fizet, mint az orosz hadsereg - évek óta feszültséget okoz a szereplők között. De ez a konfliktus igazán az ukrajnai orosz invázió, és különösen a több ezer halottat követelő bahmuti csata után fokozódott.
Június 24-én a Wagner oroszországi hadoszlopaiban feltehetően mintegy 25 ezer zsoldos vonult. Az események során sok bizonytalan információ keringett a veszteségekről, a Wagner konvojára tüzet nyitó orosz reguláris hadseregről, vagy egy állítólagos rosztovi (innen indult a Wagner konvoja Moszkva felé) tűzharcról Ramzan Kadirov embereivel. Ami biztos, hogy az orosz legfelsőbb ügyészség minden vádat ejtett Prigozsinnal és a Wagner-zsoldosokkal szemben, aki végül Fehéroroszországba távozott. Az alku meglehetősen érdekes körülmények között jött létre, hiszen Vlagyimir Putyin helyett a fehérorosz elnök, Alekszandr Lukasenko folytatott tárgyalásokat Prigozsinnal, ő volt az, aki tető alá hozta a megállapodást - persze a pontos hátteret nem ismerjük.
