Tegyük hozzá: Kepes András addig volt sikeres, ameddig egyetlen, állami televízió volt. Utána próbálkozott a TV2-nél és az RTL Klubnál is, azaz, a piacot jelentő kereskedelmi tévéknél, de mindenhol minden műsora megbukott. Azaz, ahol, amikor verseny van, ott nem kellett Kepes András.
Persze haragszik a mai médiavilágra, nem véletlenül sírja vissza a Kádár-diktatúrát. Az "interjú" legmulatságosabb része, amikor arról beszél: a kommunizmusban nem foglalkozott politikával, majd két mondattal arrébb azzal dicsekszik, hogy milyen miniszterekkel csinált annak idején interjút. Az nyilván nem politika.
Még viccesebb rész, amikor Kepes korabeli fenéknyalását egyenesen ellenállásnak titulálja. A történet lényege: állítólag az egyik kommunista miniszter interjú után azt kérdezte Kepestől, hogy ugye tudja, ezeket a közhelyeket nem is gondolta komolyan. Erre Kepes - elmondása szerint - úgy hozta nehéz helyzetbe a minisztert, hogy azt válaszolta: ezt nem gondoltam. Ez teljesen új elem: a hízelgő bólogatás a Kádár-diktatúrában Kepes szerint az ellenállás jelképe.
Kepes nemcsak a mai köztévére, a TV2-re és a nem baloldali médiumokra dühös, hanem úgy általában a magyarokra is. A 75 éves volt riporter azzal indokolja, hogy miért nem külföldön él, hogy "ott kell élni, ahol az ember a legjobban fel tudja idegesíteni magát. A magyarság olyan, mint a malária, ha egyszer bekerül az ember vérébe, ott is marad."
Tehát a magyarság az malária Kepes András szerint.