Mexikó hírhedt a drogkartellek közötti véres háborúkról. A Sinaloa, a Jalisco Új Generációja, a Los Zetas és más bandák közötti összecsapások gyakran az ártatlan emberekre is veszélyt jelentenek. Ezek a konfliktusok kihatással vannak az egész országra, de különösen a határ menti területeken erős a befolyás.
Az egyik legvéresebb időszak a mexikói bandaháborúkban a 2006 és 2012 közötti időszak volt, amikor a mexikói kormány elkezdte a drogkartellek elleni harcot. A kormányzati beavatkozások célja az volt, hogy megtörjék a kartellek hatalmát és visszaszorítsák a drogkereskedelmet, azonban a válaszul érkező bandák erőszakosabbá váltak, és egymás ellen is felléptek a befolyásért és a területekért vívott harcban.
A Sinaloa, a Jalisco Új Generációja, a Los Zetas és más kartellek közötti összecsapások hosszú éveken át tartottak, és Mexikó számos területét érintették. A bandák brutális módszereket alkalmaztak egymás és a hatóságok ellen, beleértve a kivégzéseket, a fosztogatásokat és a civilek megfélemlítését is.
Az erőszak számos áldozatot követelt, köztük drogkereskedőket, rendőröket, civileket és újságírókat egyaránt. A konfliktusok jelentős része a határ menti területeken zajlott, ahol a kartellek kábítószer-csempészettel és embercsempészettel foglalkoztak.
Annak ellenére, hogy a kormányzati beavatkozások nagy erőfeszítésekkel próbálták visszaszorítani a bandák tevékenységét, a konfliktusok a véres korszak végéig nem csökkentek számottevően. A következő években a kormányok igyekeztek más stratégiákat alkalmazni a drogkereskedelem és a bandaképződések elleni harcban.
Rio de Janeiro híres szépsége mellett hírhedt a fegyveres bandák közötti véres konfliktusokról is. A város számos szegénynegyedében működnek erőszakos bandák, amelyek gyakran harcolnak egymással a területért és a befolyásért.
Az egyik legjelentősebb összecsapás a Comando Vermelho (Vörös Parancsnokság) és a Terceiro Comando Puro (Harmadik Tiszta Parancsnokság) között zajlott. A rivalizálásuk több évtizedes múltra tekint vissza, és ez idő alatt számos ártatlan embert is meggyilkoltak az utcákon.
Mindkét banda Rio de Janeiróban működik és a drogkereskedelemből származó bevétellel foglalkozik. A Comando Vermelho a város számos szegényebb negyedében dominál, míg a Terceiro Comando Puro a város más területein aktív. A rivalizálás a területért és a kábítószer-kereskedelem irányításáért folyik.
A két banda közötti ellentét nem csak a területi kontrollról szól, hanem az elvekről és az irányításról is. A Comando Vermelho úgy véli, hogy az összes drogkereskedelemért felelős, míg a Terceiro Comando Puro az önmagát kínáló kábítószerek kizárólagos jogára hivatkozik. Az összecsapások 2002-ben főként lövöldözések formájában zajlottak, amelyek gyakran váratlanul érték a város lakosságát. Az utcák veszélyessé váltak, és a lakók sokszor rettegésben éltek a véletlen találatoktól. A városban a bandák elleni küzdelem központi részévé vált a rendőri erőfeszítéseknek, és a bűnüldözési intézkedések a mindennapi élet szerves részévé váltak.
Annak ellenére, hogy a Comando Vermelho és a Terceiro Comando Puro közötti ellentét továbbra is fennáll, a hatóságok és a helyi közösségek is törekednek a konfliktusok megoldására és a béke megteremtésére.
El Salvadorban a Mara Salvatrucha (MS-13) és a Barrio 18 (M-18) közötti harcok jelentik a legnagyobb fenyegetést. Ezek a bandák hosszú ideje rivalizálnak egymással, és az ország utcáin dúló véres konfliktusokban sok ártatlan ember veszítette életét.
A legvéresebb időszak a 2000-es évek elején volt, amikor az MS-13 és a Barrio 18 közötti háború El Salvadorban katasztrofális következményekkel járt. Az erőszak miatt az ország az egyik legveszélyesebb hely lett a világon.
Mindkét banda az Egyesült Államokból indult, de az évek során gyökerezett meg El Salvadorban és más közép-amerikai országokban. Az MS-13 az 1980-as években alakult meg Los Angelesben, míg az M-18 a 20. század második felében jött létre. Az MS-13 és az M-18 gyorsan erőssé váltak El Salvadorban, és bűnös tevékenységük spektruma kiterjedt a drogkereskedelemre, az emberrablásra, a prostitúcióra és más szervezett bűnözési tevékenységekre.
Az MS-13 és az M-18 közötti rivalizálás többnyire a területi ellenőrzésről és a drogkereskedelemről szól. A bandák közötti harcok során az utcákon gyakoriak a lövöldözések, a kivégzések és a terrorcselekmények. Az ártatlan civilek gyakran esnek áldozatul ezeknek az összecsapásoknak. A legtöbb véres konfliktus az utóbbi években történt, amikor az állami hatóságok megerősítették a bandák elleni fellépést. Az MS-13 és az M-18 gyakran válaszul további erőszakkal reagáltak, és az ország biztonsági helyzete még inkább romlott.
Az ország az egyik legmagasabb gyilkossági aránnyal rendelkezik a világon, és az erőszakos konfliktusok sok ártatlan életet követelnek.