Az elmúlt évek fejleményei azt mutatják, hogy az EU-csatlakozást megcélzó nyugat-balkáni országokban is egyre aktívabb tevékenységet fejt ki a Soros-birodalom emberjogi szervezeti hálója. A helyi, nemzeti törvényalkotásig érő mainstream sajtóhadjáratokra – és bíráló hangú országjelentésekre – építő nyomásgyakorlási kísérleteket az Európai Parlament balliberális, progresszív irányultságú többsége is lelkesen támogatja – írta a tuzfalcsoport.blogstar.hu.
A törekvések mind egy irányba mutatnak: a pedofil társadalmi jelenségekből származó súlyos bűncselekmények kevésbé szigorú büntetőjogi szankcionálásét és a legkülönbözőbb szexuális „divatirányzatok” előmozdítását szolgálják. Ebből a küzdelemből részt kapnak a Cseh Katalin balliberális EP-képviselő által (is) igazgatott egyik brüsszeli liberális agytröszt erőfeszítései.
Miközben az NGO-k és a liberális média azt sugallja, hogy mindez szükséges (volna) a balkáni országok jogrendszerének EU-célzatú jogharmonizációjához, valójában a hagyományos értékekkel és a keresztény történelmi egyházak erős társadalmi befolyásával szemben folyik Sorosék küzdelme.
A cikkből az is kiderült, hogy az Európai Liberális Fórum (ELF) az ALDE Párt (európai liberális pártcsalád) brüsszeli székhelyű liberális agytrösztje és politikai alapítványa, amely külön fókuszál a szexuális kisebbségek és ilyen jellegű társadalmi kérdések kelet-európai helyzetére, ideértve – földrajzi tekintetben némileg pontatlanul – a részben kissé lenézett visegrádi és balti államokat, de egyes balkáni országokat is. Az ELF-et igazgató, annak ügyei fölött intézkedő tanács tagjai (Board members) között ott találjuk Cseh Katalin balliberális EP-képviselőt is, aki fontos szerepet játszhatott az elmúlt évek során abban, hogy hazánk – részben az emberi jogi kérdésekre és jogállamiságra való hivatkozással – ne kaphassa meg a neki amúgy a szerződések alapján járó európai uniós forrásokat. Ezen lépések sorába illeszkedik, hogy éppen Cseh Katalin volt az, aki a nemzetközi sajtónak nyilatkozva „szégyenletesnek, gyűlöletesnek” nevezte a 2021-ben elfogadott magyar gyermekvédelmi törvényt.
A pedofíliával szembeni törvényalkotói szigor megjelenését, a nem tágítható, szoros erkölcsi fegyelemre alapozó kormányzati megközelítéseket azonban szinte folyamatosan támadják vagy legalábbis bírálják, az emberi jogokra való hivatkozással.
Ott van például Moldova esete. 2012 nyarán az Amnesty International azonnal élesen bírálta azt az új törvényt, amely engedélyezte a gyermekek szexuális zaklatása miatt elítélt személyek kémiai kasztrálását Moldovában. Az akkor elfogadott törvényi jogszabály kimondta, hogy azt, akit – külföldieket és helyieket egyaránt – pedofíliával kapcsolatos bűncselekményben bűnösnek találnak, vegyi úton kasztrálják, a bíróságok pedig külön döntenek a szexuális erőszakban bűnösnek talált személyek esetében a büntetési formaalkalmazhatóságáról. A moldovai parlament jóváhagyta a törvényt, de Nicolae Timofti elnök úgy találta, hogy az sérti az emberi jogokat, ezért visszaküldte a parlamentnek. Két hónap után a törvényhozók ismét elfogadták a törvényjavaslatot, így Timoftinak alkotmányos kötelezettsége volt annak aláírása.
Macedónia esetében az váltotta ki a Soros-szervezetek tiltakozását, hogy a balkáni ország 2012-ben elindította a pedofilnyilvántartást, vagyis a szabadon bocsátott elítélt pedofilok online nyilvántartását, amely tartalmazza képeiket, nevüket és címüket.
Ezzel Macedónia lett az első ország a régióban, amely közzétette a gyermekeket bántalmazó, elítélt személyek ilyen adatait, és a macedón Munkaügyi és Szociális Minisztérium határozottan azt képviselte, hogy ez a lépés inkább növelni fogja a gyermekek biztonságát.
„Ha ez az intézkedés legalább egy gyermek életét megvédi vagy megmenti, akkor az megfelelt volna a célnak” – nyilatkozta akkor Spiro Ristovski szociális miniszter a médiának.
A még 2011 októberében bejelentett lépést egyes emberi jogi szervezetek problematikusnak tartották. A macedón Helsinki Emberi Jogi Bizottság (Helsinki Committee for Human Rights) kritikájának adott hangot, egyben azt is állítva, hogy a nyilvántartás arra ösztönözhet, hogy úgy büntessen meg valakit az igazságszolgáltatás a vád saját elképzelései szerint elkövetett bűncselekményekért, hogy ezt majd különösen törvénytelen vagy akár erőszakos módon realizálják a hatóságok. A jogvédők azt is odavetették, hogy a kiskorúak elleni súlyos szexuális bűncselekményekért a macedón törvények tizenöt évig terjedő börtönbüntetést irányoznak elő, míg más szexuális bűncselekmények esetében a törvény eleve háromtól tíz évig terjedő börtönbüntetést ír elő.
Szerbia is igyekezett törvényi lépéseket tenni a pedofíliával szemben, így az ország 2013-ban szigorította a gyermekbántalmazók büntetését, amikor is a szerb parlament elfogadta az úgynevezett „Marija-törvényt”, amely alapján drákói szigort tükröző büntetési intézkedések hozhatók az elítélt pedofilokkal, illetve a szexuális zaklatást és más ilyen jellegű erőszakot elkövetőkkel szemben. A törvény a keményebb szankcionáláson túl azt is megakadályozza, hogy a bíróságok mérsékelhessék az elítélt pedofilok és nemi erőszakot elkövetők büntetését, vagy hogy feltételesen szabadlábra helyezzék őket.
Azóta is folyamatosan nyomás alatt próbálják tartani Szerbiát emberi jogi (így a szexualitás „szabadságával” összefüggő) kérdések kapcsán. A Human Rights Watch Szerbiáról szóló országjelentése szerint 2022-ben páneurópai büszkeségfelvonulás zajlott Belgrádban rendőri védelem mellett, annak ellenére, hogy azt a hatóságok betiltották; itt a jelentés hangsúlyozta a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek (LMBT) közösségének bizonytalan helyzetét a balkáni országban. 2022 augusztusában amúgy 145 EP-képviselő jegyzett egy közös nyílt levelet, a szerb vezetést arra szólítva fel, hogy a „EuroPride 2022” megszervezésének fenntartását és megfelelő rendőri védelem kihelyezését biztosítsák. A levelet többek között Cseh Katalin és Donáth Anna, a liberális Renew-frakció Magyarországról delegált képviselői is aláírták.
A teljes cikket itt olvashatják.