Meglepő részletek derültek ki Donald Trump elnökségéről

Soha sem volt akkorra tétje, mint most a novemberi amerikai elnökválasztásnak, tekintettel az immár két és fél éve tartó orosz-ukrán háború okozta globális méretű gazdasági és geopolitikai átalakulásra.

Miután a republikánusok nyárközepi konvenciójának utolsó napján Donald Trump hivatalosan is elfogadta az elnökjelöltséget, a fősodratú amerikai, valamint világsajtó az eddig bevett gyakorlatához képest még intenzívebb kampányüzemmódba kapcsolt. Mindez nem véletlen, hiszen a békepárti Donald Trump személyét már az előválasztások kezdete előtt is különböző jogi boszorkányüldözések övezték, majd a nyár közepén hivatalossá váló elnökjelöltségét követően még magasabb fordulatszámra pörgött fel a volt elnök visszatérésével kapcsolatos, mesterségesen duzzasztott ijesztgetés.

Azonban a személyét és korábbi elnöki ciklusának eredményeit hazug módon támadó médiaüzenetek ellenére a legfrissebb közvélemény-kutatások továbbra is azt jelzik, hogy újdonsült ellenfeléhez, Kamala Harrishez képest a volt konzervatív elnök népszerűsége csupán hibahatáron belüli eltérést mutat, azaz a két elnökjelölt gyakorlatilag továbbra is fej-fej mellett áll.

Hogy mindez ilyen mértékű össztűzzel szemben miként alakulhatott így, nemcsak Donald Trump karizmájáról árulkodik, hanem a gyakorlott és tapasztalt stábjának a kampányrutinjáról is, amely 2016-ban sorsfordító győzelmet, majd négyévnyi formabontó elnöki kormányzást eredményezett. Mindezek fényében érthető, hogy Trump harmadszor is az amerikai elnöki székre pályázik. Egyre több politikai elemzés, valamint összegzés tesz kísérletet arra, hogy összefoglalja milyennek is bizonyult a volt elnök legutóbbi ciklusa, milyen sikerekkel és kihívásokkal kellett az adminisztrációjának megküzdenie, valamint egy potenciális győzelem esetén milyen újabb négy évnyi elnöklés várható.

Ám e számtalan visszaemlékezés, illetve tanulmány közepette talán egyetlen írás sem tudta oly közérthető, mégis bennfentes módon megragadni a Trump-érának nevezett ciklus feldolgozását, mint a Századvég Kiadó gondozásában magyar nyelven megjelentetett Washingtoni napló – Négy év a Fehér Házban Donald Trumppal című könyv, melyet Donald Trump tanácsadójaként és egyben vejeként ismert Jared Kushner jegyez.

Donald Trump elnökségéről szól Jared Kushner könyve 

Azontúl, hogy a könyv számos háttértörténet keretében exkluzív betekintést nyújt minden idők egyik legformabontóbb elnöki adminisztrációjának megalakulásába és belső folyamataiba, nem meglepő módon nagy hangsúlyt helyez a Trump-korszak történelmi léptékű, s egyben a világpolitikát jelentősen befolyásoló, úgynevezett Ábrahám-megállapodások körüli előkészítési és végrehajtási folyamatok ismertetésére.

Emlékezetes továbbá az, hogy a kritikusai által többek között dilettantizmussal vádolt Trump elnök 2020 őszén egy olyan az arab-izraeli szembenállást végleg felszámolni igyekvő megállapodást véglegesített, amelynek a nemzetközi politikára és a potenciális békére gyakorolt hatása oly mértékű volt, hogy az előkészítésben kulcsszerepet vállaló és egyben a visszaemlékezést jegyző szerző, Jared Kushner a Nobel-békedíj jelölését is megkapta.

Ám hiba lenne az Ábrahám-megállapodások történelmi hatását pusztán a múlt dimenziójában vizsgálni. Ugyanis túlzás nélkül kijelenthető, hogy e precedens nélküli kísérletnek a világpolitikában betöltött jelentősége négy év távlatában nemhogy megkopott volna, hanem éppen ellenkezőleg, akár újfent hivatkozási ponttá válhat. Miképpen Donald Trump a jelenlegi kampányában több ízben hitet tett a béke fontossága mellett, az elhúzódó orosz-ukrán háború, valamint a most is dúló közel-keleti fegyveres konfliktusok tükrében ez az ikonikus megállapodás kitűnő sorvezetőként szolgálhat a béketeremtéshez. 

Ne felejtsük el, hogy a második világháború óta napjainkban a legrosszabb a nemzetközi biztonság állapota: a velünk szomszédos Ukrajnán kívül, csaknem ötven országban dúl fegyveres konfliktus, miközben a világ számos részén rendkívüli terrorveszély tapasztalható. Ha valami, akkor a könyvben lebilincselő részletességben tárgyalt Ábrahám-megállapodások példája kitűnő referenciapontként szolgál annak - az egyébként a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor által elsőként hangoztatott - központi gondolatnak a megértésére, miszerint a fegyveres konfliktusok megoldása a tárgyalóasztalnál keresendő, ugyanis a harctéren csak halál és pusztítás van.

A szerző szerencsére nem követi el azt a hibát, hogy visszaemlékezései során művét kizárólag egyetlen politikai csúcsfolyamatnak rendeli alá. Ennek értelmében kitér Trump elnök sokak által egyedinek bélyegzett COVID-elleni küzdelméről; az amerikai gazdaságra, valamint milliók életére hatással levő vakcinapolitikájáról; illetve a ciklusa végén kibontakozó, Black Lives Matter mozgalom ihlette tüntetéshullámok kezeléséről – jelentősen árnyalva azt a gondolatvilágot, amely az amerikai belpolitikai történések iránt érdeklődők fejében e témák kapcsán korábban kialakulhatott.

A Washingtoni napló tehát kötelező olvasmánynak számít mindazoknak, akik e politikai időszakot nemcsak a fősodratú média górcsövén keresztül bemutatott kép alapján szeretnék megismerni, hanem az akkor a Fehér Házban zajló személyes és legbizalmasabb történetekbe bepillantást nyerve.

Sümeghi Lóránt

(A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője)