Felfoghatatlan, hogy akik 30 éve egymást gyilkolták, ma békében élnek

Augusztusban tíz napot töltöttem Ruandában, Afrika egyik legtisztább és legbiztonságosabb országában, amelyről a világ lakosságának nagy része az 1994-es népirtáson kívül semmit sem tud. Az utazás megszervezésében és Ruanda megismerésében óriási segítséget nyújtott Antal Zsófia, aki Kigaliban a magyar képviseleti irodát vezeti. A most következő interjúban számos olyan dolog derül ki Ruandáról, amely biztosan meglepi majd az olvasókat.

Az első dolog, ami az embereknek eszébe jut Ruandáról, az 1994-es népirtás. Önnek mi volt az első gondolata, amikor megkapta ezt a munkát és megérkezett az országba?
Mivel az ideérkezésem előtt Magyarország kenyai nagykövetségén, Nairobiban dolgoztam, ahonnan a régió legtöbb országával kapcsolatban álltunk, sokkal többet hallottam Ruandáról, mint egy átlag európai. Afrikából nézve teljesen más a megítélése Ruandának, mint mondjuk Magyarországról, mivel a régió legbiztonságosabb, legtisztább országa, nem mellesleg a leglátványosabb fejlődésen keresztül menő állam Kelet-Afrikában. Így nagy reményekkel költöztünk át Kenyából Ruandába, de a személyes tapasztalatok még az előzetes várakozásainkat is jóval felülmúlták. Ruanda biztonságos ország és nagyszerű hely.

Kilátás a Népirtás Múzeum kertjéből Kigalira
Fotó: AFP 

Mennyire kell még ennyi idő, 30 év után is Ruandának azzal szembesülnie, hogy még mindig ezzel a szörnyű eseménnyel, a népirtással azonosítják az országot az emberek? Mit tesznek azért, hogy ezt a stigmát eltüntessék. Mi a biztosíték arra, hogy ehhez hasonló események többé nem történnek meg?
Az 1994-es, tuszik ellen elkövetett népirtás szerves részét képezi mindennek, amit ma Ruanda alatt értünk, hiszen egy ilyen esemény gyökeresen megváltoztatja a társadalmat, és generációkon keresztül érezteti hatását. Ruanda felfoghatatlan tragédián és ezt követően majdnem akkora változáson ment keresztül, amelynek az alapja a megbocsátás és az újrakezdés. 

Nem szeretnék itt belemenni abba, hogy milyen emberfeletti emberség kell ahhoz, hogy az egyén és a társadalom szintjén is túllépjen valaki a 30 évvel ezelőtt történteken. Azon, hogy a szomszédja lemészárolta a családját vagy, hogy rokonok fordultak fegyverekkel egymás ellen. Ez kívülállóként felfoghatatlan. 

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a ruandai kormányzat ma már nem stigmaként tekint ezekre a borzalmakra, hanem a múlt elfogadásán és feldolgozásán keresztül néz a jövőbe, megmutatva, hogy milyen mélyről, tulajdonképpen a társadalmi struktúra teljes felszámolásától milyen magasra lehet érni. Ehhez egy olyan vízióval rendelkező vezető kell, aki képes és hajlandó erre az embertelen feladatra, és aki hosszú távon tervezve képes felépíteni azt a fejlődési pályát, ami ahhoz vezet, hogy Ruandáról ma már teljesen másképpen beszéljenek. Hogy tényleg ne csak a népirtás jusson az emberek eszébe, sokkal inkább egzotikus turisztikai célpontként tekintsenek rá, vagy nemzetközi események, konferenciák házigazdájaként, de ami ennél is fontosabb, a kontinens legstabilabb, legbiztonságosabb országaként jellemezzék. Az évtizedek során kiépített társadalmi kohézió talán a legfontosabb garancia arra, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát. A népirtás után létrejött állami rendszerben szigorúan betiltották a törzsi megkülönböztetést, ami korábban a népirtáshoz vezetett. Sajnos, a régió más országaiban ez a megkülönböztetés továbbra is fennáll és veszélyezteti az ott élő népek biztonságát. Talán ezért is olyan egyedi Ruanda, mert itt a népirtástól eljutottak odáig, hogy az etnikai ellentéteket szinte teljesen felszámolták. 

Másfél évvel azok után, hogy ideköltöztünk, nekem Ruandáról már nem az jut eszembe, hogy 30 éve a földi pokol volt az ország, hanem az, hogy ez a legelképesztőbb hely, ahol valaha jártam. 

Hogy példát vehetne a világ arról, hogy milyen emberi magasságok és politikai vezetés kell ahhoz, hogy egy társadalom ilyen békében éljen úgy, hogy minden 30 évnél idősebb ember az országban valamilyen formában részese volt a borzalmaknak. 

Ruanda Afrika második legbiztonságosabb országa. És a legtisztább országok között van Afrikában. Igaz ez?
Csodálom, hogy nem az első a rangsorban. A vendégeink érkezésekor mindig mindenkinek az az első reakciója, hogy „Milyen tiszta! Olyan, mintha nem is Afrika lenne!”. De bizony, ez Afrika a javából, és tökéletes példa arra, hogy kis odafigyeléssel milyen látványos különbséget lehet elérni.

Ruanda tiszta és biztonságos, és nemcsak a főváros, amit az ideérkező utazók legtöbbje lát, hanem a vidéki területek is. Bármerre mész, a legfejlettebb, modern városrészektől a szegényebb, vidéki falvakig, mindenhol tisztaság és rend fogad.

Ebben nagy szerepet játszik az úgynevezett Umuganda-nap, ami tulajdonképpen egy közösségi program minden hónap utolsó szombatján. Ekkor a szomszédok vagy egy falu lakosai összegyűlnek, és közösségi munkában tesznek a lakóhelyük rendezettségéért. Ez lehet egy iskola vagy közösségi épület kifestése, egy rossz földút javítása az esős évszak után vagy akár faültetés is. Az Umuganda szó nagyjából annyit jelent, hogy „összefogni a közös cél érdekében”, ami jól szimbolizálja a jelenkori Ruanda politikai és társadalmi hajtóerejét.

Magyarországnak miért volt fontos, hogy diplomáciai kapcsolatai legyenek ezzel az országgal? Milyen hatása volt Novák Katalin volt köztársasági elnök ruandai látogatásának?
A diplomáciai kapcsolataink kiterjesztésével a világ olyan részeire kaphatunk rálátást, amelyek, bár messze vannak tőlünk, magyaroktól, de mégis ugyanannak a nemzetközi közösségnek a szerves részei. Fontos megértenünk ezeknek az országoknak a működését, a világpolitikai eseményekről alkotott véleményüket, mindennapi gondjaikat és az arra adott válaszaikat, de ez nem lehetséges, ha nincsenek aktív kapcsolataink. Egyáltalán nem különbözünk annyira egymástól, mint gondolnánk. A nemzetközi események, mint a háborúk, a klímaváltozás vagy az élelmiszerbiztonság mind közös ügyünk. 

Novák Katalin egykor köztársasági elnök ruandai látogatása örökké emlékezetes marad
Fotó: Facebook/Novák Katalin

Nekünk is fontos, ami Ruandában történik, mert például akár Budapesten is ehetjük azt a zöldbabot, amit Ruandában termelnek, és tudatos fogyasztóként biztosan sokan szeretnék tudni, hogy a zöldség megfelelő szabályozás mellett termett-e meg. Ennél kevésbé látványos, de sokkal jelentősebb dolog például, hogy a kis területű Ruanda jelentős számú békefenntartót delegál különböző nemzetközi missziókba a konfliktusok felszámolása érdekében. 

De az is lehet, hogy hamarosan a magyar tévénézők is rendszeresen fognak hallani Ruandáról, mert a FIA (a Nemzetközi Autósport Szövetség) megkezdte a tárgyalásokat egy Forma 1-es pálya építéséről az országban.

És akkor még nem beszéltem azokról az üzleti lehetőségekről, amelyek magyar cégek gyarapodását és nemzetközi megjelenését garantálhatják, mert erre számtalan példa van az IT-szektortól kezdve a mezőgazdaságon át a víztisztításig. A magas szintű politikai látogatások elengedhetetlenek ahhoz, hogy ezek a diplomáciai kapcsolatok kiépüljenek. Az elnöki szintű látogatás Ruandában a legmagasabb megtiszteltetésnek számít, hiszen itt az elnök az ország vezetője, akit az emberek nagy része végtelenül tisztel. A magyar elnöki látogatás nemcsak politikai körökben szerzett láthatóságot Magyarországnak Ruandában, hanem a társadalom más rétegei is felfigyeltek ránk. 

A taxisofőrtől a baromfitelep vezetőjén át a miniszterekig mindenki gratulált a látogatáshoz. Bár több mint egy év eltelt azóta, de a mai napig szóba jön egy-egy új találkozáskor, hogy a ruandai partner emlékszik az elnöki vizitre. 

Mennyire Afrika Ruanda? Ugye az emberek fejében van egyfajta kép erről a kontinensről: elefántok, szavannák, stb. Ez a kép mennyire illik Ruandára?
Teljesen Afrika, a legjobb értelemben véve. Ruanda kis területe ellenére minden olyan természeti adottsággal rendelkezik, amelyet mi Afrikával azonosítunk: oroszlánok, elefántok, mérgeskígyók, gorillák, vulkánok, mesés tavak és gyönyörű tájak vannak itt. Az ide utazók a vadkempingezéstől a hátizsákos túrákon át a luxusig mindenbe belekóstolhatnak. Ugyanakkor a ruandai kormány a turizmus tekintetében is jól kidolgozott vízióval rendelkezik, és az ország kis területére tekintettel elsősorban az alacsony számú, luxuskategóriájú turizmusra építenek.

Mit tudnak az itteniek rólunk, magyarokról?
Egyre többet. Sokan hallottak például Gyöngyi Krisztián magyar ökológusról, aki egyike volt az orrszarvúak ruandai visszatelepítését célzó nemzetközi programnak, és 2017-ben tragikus körülmények között életét vesztette, amikor egy orrszarvú eltiporta. 

Gyöngyi Krisztián, akit Ruandában ért halálos baleset

Sokan hallottak a magyar miniszterelnökről, Orbán Viktorról is, és meglepően sokan követik hellyel-közzel az európai uniós híreket. Sok ruandai fiatal tanul vagy tanult külföldön, elsősorban Európában, így Budapesten is többen megfordultak már. Csodálattal beszélnek a magyar fővárosról, kiemelve az emberek kedvességét és segítőkészségét, a tisztaságot és a közbiztonságot. Nyilván imádják a focit, úgyhogy mostanság Szoboszlai Dominik neve sem idegen a ruandaiak számára.

Magyarország milyen projektekben vesz részt Ruandában? Láttam különféle iskolai, tantermi képeket, ahol Hungary Helps zászló volt a falakon. Kik azok, akik valóban segíteni tudnak Magyarországról Ruandában és miben merül ki ez a segítség?
Jelen pillanatban magyar szakemberek és cégek részvételével és Magyarország által nyújtott hitelből víztisztító telep épül Ruandában, amely közel félmillió embernek fog tiszta ivóvizet biztosítani a fővárostól keletre eső régióban. Ez vitathatatlanul a legnagyobb hozzájárulásunk az ország infrastruktúrájának fejlődéséhez. 

A tiszta ivóvízhez való hozzáférés a ruandai kormányzat egyik kiemelt stratégiai célja, hozzájárulva ahhoz, hogy 2050-re csatlakozhassanak a magas jövedelmű országok csoportjához. 

Ezen kívül kisebb szervezetek és egyének is támogatnak különböző kezdeményezéseket, esetenként a Hungary Helps pénzügyi segítségével. Én abban hiszek, hogy a legnagyobb támogatást úgy adhatjuk, hogy kapacitást fejlesztünk különböző területeken, ami megnyilvánulhat akár egy magyar cég ruandai beruházásán keresztül, ezzel hozzájárulva a munkahelyteremtéshez, az ott dolgozók képzéséhez és az ország gazdaságának fejlődéséhez. Sajnos, az ehhez hasonló kezdeményezések egyelőre csak kezdeti szakaszban járnak, mivel most kezdik el felfedezni a magyar vállalatok Ruandát, mint befektetési célpontot. 

Antal Zsófia, aki Kigaliban a magyar képviseleti irodát vezeti
Fotó: Antal Zsófia

Az én munkám nagy része az, hogy ezeket a cégeket támogassam a ruandai piacra való belépésben. Mivel Magyarországnak a nyugat-európai országokkal ellentétben nincsen történelmi kötődése a kontinenshez, így ezen a téren még gyerekcipőben járunk, de egyre nagyobb érdeklődés övezi Ruandát ilyen szempontból is. 

A két ország közötti megállapodás eredményeként Magyarország minden évben 20 ösztöndíjat ajánl fel tehetséges ruandai fiataloknak, amelyet főleg agrár- és orvosi szakokon használnak fel a diákok. 

A program el is éri célját, mert sok más afrikai országgal ellentétben Ruanda érdemben tesz azért, hogy az egyetem elvégzése után ezek a világlátott és magasan képzett fiatalok visszatérjenek szülőhazájukba és különböző állami vagy vállalati pozíciókban járuljanak hozzá a saját országuk fejlődéséhez. 

Ön milyennek látja az ottani emberek mindennapi életét? Mi az, ami 2024-ben egy ruandai embernek örömet szerez, s mi a legnagyobb probléma az ottaniak életében?
Ez egy borzasztó nehéz kérdés, mert a ruandaiak alapvetően keveset beszélnek a problémáikról, főleg külföldiek előtt. Ugyanakkor a társadalom közel 70%-a továbbra is a mezőgazdaságból él, és jelentős részük fiatal, akik sokszor nehezen találnak munkát. Ez minden bizonnyal a legnagyobb kihívás az egész kontinensen. 

Az ivóvízhez való hozzájutás az egyik legnagyobb társadalmi probléma Ruandában
Fotó: Lantos Gábor

Az országot járva továbbá egyértelmű, hogy az ivóvízhez és csatornázáshoz való hozzáférés továbbra is limitált, a falvakban nincs bekötve vezetékes vízhálózat a házakba, így a napi vízszükségletet közkutakról szerzik be. A mindennapokat tekintve kívülállóként nagyon szembetűnő, hogy rendkívül dolgos és végtelenül segítőkész nép a ruandai.

Mekkora a Kigali-Ruanda és a vidék-Ruanda közötti különbség? Hogyan próbálják meg ezeket eltüntetni?
Talán a „Tiszta udvar, rendes ház” magyar mondás jellemzi legjobban a ruandai vidéket, hiszen bármerre megyünk, tiszta és rendezett udvarok és sok-sok szaladgáló, integető kisgyerek fogadja a látogatókat. 

A különbség nyilvánvalóan látványos a főváros és a vidéki területek között, de én ezt inkább Kigali őrült gyors fejlődésének tulajdonítanám. 

Európában is teljesen általános tény, hogy a vidék fejlesztését a főváros fejlődése és iparosodása előzi meg és jó esetben húzza magával. Ugyanakkor például a ruandai export nagy részét a vidék termeli kiváló minőségű kávé és tea formájában, amit a világ minden táján kedvelnek. Sorra nyílnak a szebbnél szebb szállodák Ruanda mesébe illő vidékein, így manapság a turizmus is nagyban hozzájárul a vidék fejlődéséhez.

A turizmuson kívül milyen kitörési pontjai lehetnek ennek az országnak?
A kormányzati stratégia központi eleme a nemzetközi konferencia-turizmus és a sportesemények elhozása az országba, és ebben komoly eredményeket értek el az elmúlt években. 2023-ban a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségi is itt tartotta a kongresszusát. Idén decemberben a Forma-1-es évzáró gála is Kigaliban lesz. 

Antal Zsófia (balról a második), aki jelen volt a női kosárlabda világbajnoki előselejtezőn 
Fotó: Girgász Péter

Mindezek mellett egy óriási, régiós repteret építenek Kigalitól nem messze, amely az ország földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a teljes kontinens régiós légi elosztó központjaként szolgál majd.

Afrikán belül milyen ennek az országnak a megítélése? Ennek a pici országnak, amely beékelődött Kongó, Kenya, Tanzánia, Uganda és Burundi közé. 
A jószomszédi viszony ápolása nem mindig könnyű, főleg nem egy olyan történelmi és földrajzi kontextusban, mint amelyben ezek az országok fekszenek. Kagame elnök augusztus eleji beiktatására 22 afrikai állam- és kormányfő érkezett, ami szerintem egyértelműen mutatja Ruanda aktív politikai kapcsolatait a kontinensen. 

Ruanda és a gorillák. Talán ez is az, amin a külföldiek kapcsolódni tudnak az országgal. Az érzem, hogy Ruanda nagyon vigyáz ezekre az állatokra, de tényleg így van ez?
A ruandai kormány különös figyelmet fordít a természeti értékek védelmére és a veszélyeztetett fajok megmentésére. 

Nem azért kerül 1500 dollárba a gorillatúra, mert szeretnék megszedni magukat az idelátogató turistákon, hanem azért, mert a befolyó összegből a hegyi gorillák természetes élőhelyének megőrzését és a gorillacsaládok védelmét biztosítják, 

miközben támogatják a térségben élő lakosságot is a békés együttélés jegyében. 

A Ruandában élő gorillákra nagyon odafigyel az állam
Fotó: AFP 

A vadőrök minden gorillacsaládra külön figyelnek, követik a mozgásukat és védik őket az esetleges orrvadászoktól. A gorillatúra is úgy van tervezve, hogy minden gorilla családdal naponta csupán egy órát tölthet el egy maximum 8 fős turistacsoport, tehát nem cirkuszi látványosságként kezelik őket, hanem tényleg az állatok védelme az elsődleges szempont.