Otthon szülés bábával

Időről időre parázs viták középpontjába kerül dr. Geréb Ágnes, aki 1989 óta az országban egyedül vezet le otthon szüléseket. A Magyar Orvosi Kamara már több ízben felfüggesztette tagságát és működését, a doktornő lelkesedését azonban nem tudták letörni. Kitartóan harcol az otthon szülés engedélyeztetéséért, amely felfogása szerint szabad emberek szabad választási lehetőségét jelenti.

Úgy tudom, 1989-ben vezetted le az első otthon szülést. Akkoriban elsősorban milyen tényezők hatására döntöttél úgy, hogy a kórházi praxis helyett ezt az új, kitaposatlan utat válaszd?

- Az évszám talált, csak a kifejezés nem. Lehet, hogy a felületes szemlélő számára szőrszálhasogatásnak tűnik, de szerintem a dolog lényege ebben áll: az otthoni szüléseket nem lehet és nem is kell "vezetni", hanem kísérni szabad, mint öntörvényű folyamatot.

Nem döntöttem, minden út errefelé vezetett. Véletlen történések, véletlenül elejtett mondatok. 1992-ben, harmadik gyerekem születésekor ajándékozott meg a sors azzal a lehetőséggel, hogy otthagyjam a klinikát. 1989-től 1992-ig egyszerre zajlottak otthoni és klinikai szülések is a kíséretemmel. Az út nem járatlan, hiszen Magyarországon is csak úgy 50 évvel ezelőtt terelték be a szülő nőket a kórházakba. Kidolgozatlan csupán az, hogyan lehet a leghatékonyabban ötvözni a régit (otthonszülés) az újjal (a tudomány vívmányai).

A kórházak infrastrukturális és emberi feltételeinek tekintetében észleltél változást az elmúlt évek alatt?

- Tapasztalataim szerint 1992 óta nagyon sok pozitív változás történt. Legalábbis az intézmények igyekeznek alkalmazkodni a piaci igényekhez. Nem szabad elfelejteni, hogy a mindenkori helyzet elsősorban tőlünk, nőktől függött mindig, és most is tőlünk függ. Mi magunk hittük el, női mivoltunk nem elegendő ahhoz, hogy megszüljük és szoptassuk gyermekeinket. Most már kezdünk újra ráeszmélni a valóságra, és - bár nehezen, de - kezdjük beláttatni a szülészekkel is.

Dacára annak, hogy az otthon szülésben megszerzett tizenkét éves tapasztalatod során nagyon kevés komplikáció és szövődmény adódott, a Szakmai Kollégium a mai napig nem fogadja el az eljárást. Miben látod az elutasítás valós okát?

- Több verzióm is van. Az egyik szerint a legtöbb kollégám szülőszobai közegben alig vagy egyáltalán nem látott beavatkozás nélküli, normális lefolyású szülést. Rossz tapasztalataikból ítélve féltik az anyák és újszülöttjeik életét, egészségét. A mi szemléletünk azt sugallja, hogy egy normális lefolyású szülés kíséréséhez nem szülész-nőgyógyász szakorvosra, hanem bábára van szükség. A szülész-nőgyógyászok a baj elhárítására szakosodtak. A bába ellenben a normális szülést kíséri, és azt kell felismernie, mikor válik a normálisból kóros, mikor kell szülészt hívni vagy kórházba szállítani a rászorulót. Ennek alapján a szülészek egy része abban a tévhitben él, hogy feleslegessé válik, pedig nem. A jó háttérszolgálat nélkülözhetetlen, hiszen jelentősen növeli az intézeten kívüli szülés biztonsági fokát. Sok országban anyagilag is honorálják a háttérszerepet. Javíthatná az együttműködést, ha a legközelebbi szülészeti intézet a komplikációmentes otthon szülések után is kaphatna pénzt, amikor nem kerül sor beszállításra.

Mi történik, ha a komplikáció észlelésekor kihívott mentő késik?

- Van saját, megkülönböztető jelzéssel ellátott autónk is. Egyébként pedig fel vagyunk készülve rá - mind a személyzetet, mind a tárgyi feltételeket illetően -, hogy a komplikációmentesnek ígérkező szüléseket elkülönítsük a magasabb kockázatúnak tűnőktől. Ha bármi komplikáció fellép, azt idejében észleljük, és a szükséges beavatkozások megkezdéséhez megvan az ismeretünk és felszerelésünk is.

Egyes kollégáid a nyilvánosság előtt is nagyon markánsan fogalmazzák meg ellenérzéseiket az otthon szüléssel kapcsolatban. Vajon mi kelt bennük ekkora indulatot?

- Talán az információhiányon alapuló előítélet? Talán a már korábban említett féltés? Őket kellene megkérdezni. Engem egyáltalán nem zavar már ez a dolog. Szerintem nem nekem szól - engem nem is ismernek. Régebben félelmet keltett bennem, mert szokva voltam a klinikai hierarchiához, tekintélyelvhez. Már kinőttem, elmúlt. Szabad vagyok. A harcok nem rólam szólnak, nem is veszek bennük részt. Minden megy a maga útján, mint a háborítatlan szülések. Azok is nehezek. A háborítatlanság nem jelenti, hogy valami könnyű, fájdalommentes.

Elképzelhetőnek tartod, hogy Magyarországon valaha is olyan infrastruktúrája és kultúrája lesz az otthon szülésnek, mint például Hollandiában?

- Nem tudom, mi az, amiben Hollandia, Amerika vagy Anglia előrébb tart Magyarországnál - az olajozott háttérkórház-rendszeren kívül. Mit fed az annyit háborgatott infrastruktúra? Részt vettem Amszterdamban a világ IV. Otthon szülés Konferenciáján, így személyesen tapasztalhattam meg, hogy Hollandiában nemhogy rohammentő nem áll minden szülésnél a ház előtt - mint ahogy ezt egy tv-műsorban az egyik neves magyar szülészeti osztály professzora állította -, hanem a bábák biciklivel járnak a szülésekhez.

A kultúra pedig rajtunk áll. A szabadságfokunkon. Mindenki ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát. Ezt mindenki önmaga döntheti el. Ha rosszul dönt, a szülés menete elárulja. Még egy jó darabig a legtöbb magyar nő azt fogja gondolni, hogy nem képes orvosi segítség nélkül megszülni gyermekét. Nekik a biztonság, a természetes szülés a kórházban van. Természetellenes lenne otthon szülniük. Akinek pedig az otthon jelenti a biztonságot, azoknak a kórházban a természetellenes. A felkészítésünk egyik fő célja, hogy segítsünk a családoknak megtalálni a nekik legjobban megfelelőt. Abban támogatjuk őket, amit ők választanak, legyen az akár otthon, akár születésház, akár kórház.

Látsz esélyt arra, hogy előbb-utóbb a szakmai fórumok is elfogadják a működésedet?

- Mindenképpen eljön az idő. Ezt a folyamatot nem lehet megállítani. Meglévő igényt szolgál. Szabad emberek szabad választási lehetőségét.