A vérnyomáscsökkentés szerepe a szélütés megelőzésében

Mit nevezünk stroke-nak?

Már az ókori görögök is ismerték - és félreismerték - a szélütést. Hippokratész volt az első, aki körülírta ezt az agyi katasztrófát és annak hatásait. A görögök a szélütésről azt hitték, hogy váratlanul fellépő, ellenőrizhetetlen esemény, mint egy villámcsapás. Azért is nevezte Hippokratész a szélütést "plesso"-nak. Ez a görög szó azt jelenti, hogy erőszakosan megütve vagy villámcsapás által sújtott.
Ide kattintva arra az oldalra jut, ahol részletesen elolvashatja,
hogy mi is történik szélütéskor,
hogy melyek a rizikófaktorok,
hogy melyek a stroke tünetei,
és hogy mi a legfontosabb teendő, ha bekövetkezett a baj.

Szélütés Magyarországon - megdöbbentő statisztikák

Magyarország jó néhány halálozási okban élen jár a világon, s ezért sokan nem figyelnek fel azokra a jelentésekre, melyek megdöbbentő tényekre hívják fel a figyelmet. Így van ez a szélütéssel is, mely a szív- és érrendszeri és a daganatos megbetegedések után a harmadik leggyakoribb halálok. Magyarországon évente 18 ezren halnak meg ebben - a lakosság által szinte egyáltalán nem ismert - agyi katasztrófában.
Míg az 50-es, 60-as években a hazai stroke-halálozás megegyezett az európai mutatókkal, addig ma Magyarország az áldozatok számában vezető helyen áll. A magyarországi stroke-betegek emellett 5-10 évvel fiatalabbak a nyugat-európai országok stroke-betegeihez képest. Magyarország világviszonylatban a legrosszabbak közé sorolható a középkorú férfilakosság halálozási arányában.

Hazánkban még nem tudatosodott eléggé, hogy a szélütés sürgősségi eset, és a betegnek minél előbb megfelelő szakellátást kell kapnia: a betegek csupán 37,3%-a kerül a szélütést követően 6 órán belül, 32,6%-uk 6-24 órán, majd 30%-uk pedig egy napon túl a betegeket ellátó osztályra.

A vérnyomáscsökkentő terápia nemcsak a magas vérnyomásban szenvedőknek segíthet

A világméretekben nagy problémákat okozó betegség arra ösztönözte a WHO-t és több befolyásos egészségügyi szervezetet, hogy arra vonatkozó kutatásokat szorgalmazzanak, hogyan lehetne a stroke-ot terápiásan megelőzni. Ennek eredményeként az Institute for International Health a szélütés megelőzésében feltehetően nagymértékű változásokat hozó, ötéves kutatásának megállapításait június 16-án Milánóban, az Európai Hipertónia Társaság konferenciáján jelentették be.

A PROGRESS - Perindopril pROtection aGainst Recurrent Stroke Study - tanulmány, amelybe 10 országból összesen 6000 beteget vontak be, az ACE-gátló (perindopril) alapú vérnyomáscsökkentő terápia használatát vizsgálta a második stroke esemény bekövetkeztének megakadályozásában. A vizsgálatot egy együttműködő nemzetközi kutatócsoport végezte el.
A vizsgálatok célja az, hogy megbízható bizonyítékokat gyűjtsenek a perindopril alapú kezelés vérnyomáscsökkentő hatásának előny/kockázat egyensúlyáról azon betegek körében, akiknél már előfordult stroke esemény vagy múló helyi vérhiányos roham (TIA). Ez széles körű, hosszas vizsgálatot igényelt, amelyben minden egyes beteget nyomon követtek, és megfigyelték, előfordult-e náluk újabb stroke esemény, szívinfarktus, meghaltak-e, illetve fellépett-e egyéb olyan fontos utóhatás, mint pl. az elbutulás.

Az ismételten előforduló szélütés megelőzése

Azon személyek esetében, akiknél már előfordult stroke esemény vagy múló helyi vérhiányos roham (TIA), nagyon magas a további szélütések előfordulásának esélye. Öt éven belül körülbelül minden ötödik ilyen beteg elszenved egy második stroke-ot.

Az egyik leggyakoribb kezelési mód szélütéses betegeknél az aszpirin; a vizsgálatok viszont csak szerény eredményeket mutatnak a második katasztrófa megelőzhetőségét illetően.
Az aszpirin ezenkívül nem minden stroke betegnek adható.

Az eltorlaszolt nyaki verőerek "megtisztítása" érdekében végzett műtétek (carotid endartectomy) esetében azt tapasztalták, hogy a vérhiányos stroke vagy TIA utáni betegek nagyon kis százalékában csökkentette a szélütés kockázatát.

Eddig nagyon kevés egyéb kezelésről bizonyosodott be, hogy megelőzheti az újabb szélütéseket, ezért is kell más kezelési lehetőségek hatásait alaposabban tisztázni, például a vérnyomáscsökkentők szerepét.

Miért pont a vérnyomáscsökkentés?

A vérnyomás szintje és az újabb stroke esemény előfordulásának valószínűsége között szoros összefüggés van. Minél magasabb a vérnyomás, annál nagyobb a kockázat, és minél alacsonyabb a vérnyomás, annál kisebb a kockázat. Nem határoztak még meg olyan alsó vérnyomáshatárt, amely alatt a stroke kockázata nem csökkent volna tovább.

A vérnyomáscsökkentés módszeréről egyértelműen bebizonyosodott, hogy a hipertóniás betegek esetében, akiknek nem még nem volt előzőleg szélütésük, megakadályozza a stroke esemény bekövetkezését. Ez azonban nem állítható ugyanilyen biztonsággal azoknál, akiknek már volt szélütésük. Az ezen betegek körében ezt megelőzően végzett vizsgálatok nem voltak annyira kiterjedtek, hogy ki tudják mutatni a vérnyomáscsökkentés módszerével elérhető legjobb eredményeket. Ennek következtében a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket a szélütést, illetve valamilyen TIA eseményt átélt betegek nagyon kis százalékának írják csak fel.

A PROGRESS vizsgálatokban viszont kiderült, hogy a szélütést átélt betegek körében ugyanolyan eredményeket értek el a vérnyomáscsökkentéssel, mint a magas vérnyomástól szenvedő betegeknél. Vagyis az ACE-gátló (perindopril) alapú vérnyomáscsökkentő terápia jelentősen, egyharmadával csökkenti a második - és gyakran végzetes kimenetelű - stroke esemény és a szívinfarktus kockázatát is. Azaz érdemes lenne széles körben kipróbálni és nagyobb figyelmet fordítani nemcsak a magas vérnyomású, de a normál vérnyomású stroke betegeknél is a vérnyomáscsökkentésre, mert ez azt jelenti, hogy öt éven belül legalább egy stroke eseményt meg lehetne előzni minden 15 kezelt beteg esetében.
A stroke betegnek adott vérnyomáscsökkentő terápia hatására ezenfelül a komoly utóhatások, így az elbutulás is ritkább.

A kutatást vezető John Chalmers professzor jelentős lépésként jellemezte a kutatások eredményét. - Eddig azt gondoltuk, hogy a vérnyomáscsökkentőknek csak a magas vérnyomásos stroke-betegek, illetve a stroke bizonyos fajtájától szenvedő betegek állapotának javításában van jelentős szerepük. A vizsgálatokban világossá vált, hogy a perindropil és indapamid kúra jelentősen javítja a normál vérnyomású stroke-betegek esélyeit is. Ennek azért is van kiemelt jelentősége, mert a szélütéses betegek kétharmadának nincsen magas vérnyomása.

Összeállította Hargitai Anett

Ajánló:

Korábban: