City Anti-Lady

A főváros a nőké és a férfiaké is, de női szemmel egy sor speciális problémával is találkozni, amelyek jelentősen megnehezítik az életünket. A lehetetlen közlekedési viszonyok, a nem bicikli- és babakocsibarát közterek és a szennyezett levegő egyaránt bosszantóak.

Amikor úgy döntünk, hogy bringával megyünk dolgozni, vagy csak egyszerűen kedvünk támad egy kis kerekezésre szeretett fővárosunkban, alig pár száz méter megtétele után már azzal szembesülhetünk, hogy vagy nem férünk el az úton, mert folyamatos életveszélyben vagyunk, vagy az egyik kátyút kerülgetjük a másik után, vagy pedig tízméterenként kell leszállnunk a bringáról, mert a járdán lehetetlen (és tilos is) a biciklis közlekedés. Ha nem akarunk nemsokára egy gumisnál kikötni, legjobb, ha letesszük a drótszamarat.

Ha mégis belevágunk a bringázásba, akkor viszont véletlenül se felejtsük otthon az oxigénmaszkunkat, mert az a város szívében akár életet is menthet, amikor előttünk, mögöttünk és mellettünk is eregetik a szénmonoxidot.

Ennél is bosszantóbb, amikor kisbabánkkal dolgunkra, vagy egyszerűen csak sétálni indulnánk: őt berakjuk a biztonságot adó babakocsiba, majd ádáz küzdelmet vívunk a keskeny utcácskák által adott lehetőségekkel, az autókat kerülgetve. Végül feladjuk, és leizzadva megpróbálunk felvergődni egy arra járó buszra vagy villamosra - ehhez több, jóérzésű utastárs segítségére is szükségünk van - , utána pedig lesütött szemmel hallgatjuk, ahogy többen zúgolódnak, hogy a kocsival elálljuk az egyetlen folyosót a buszon, amelynek szélessége amúgy is egy embernek enged közlekedést.

Végre levergődünk a villamosról/buszról, és jön a következő menet: hogy toljuk át a babakocsit az aluljárón?! Sehol egy lift, felvonó vagy akadály-mentesítés: csak végtelen lépcsők sora le- és felfelé is.

Macskaköves hangulat

Megfogadjuk, hogy legközelebb kocsival megyünk a városba - s ezzel mi is beállunk azoknak a sorába, akik miatt a belváros járhatatlan, hiszen parkolóhely hiányában, mi is felállunk a padkára.

Azt, hogy az általunk kedvelt, magas sarkú cipőt, harisnyát és szoknyát lecseréljük egy nem annyira csinos, inkább praktikus, lapos talpú cipőre és esetleg nadrágra, már rég megtanultuk. Hogy felejthetném ezt el, amikor az egyik első randin, a belvárosi sétálóutca macskakövei között hagytam a lábbelim sarkát, vagy egy parkban megejtett pihenő után, hosszú métereken keresztül húztam maga után a finom anyagú harisnya szálait, amit a padból kiálló szögek, szálkák kíméletlenül fogva tartottak?!

Szemléletváltás!

A Tűsarok nevű internetes nőportál egyik szerzője, Borbíró Fanni szerint városunkban a nők "több szempontból is hátráltatva vannak", ezért úgy gondolta: javaslatcsomagot ír a főváros vezetésének. Egyebek mellett megemlíti, hogy fontos lenne a nőket nagyobb szerephez juttatni a döntéshozatali folyamatokban, fokozottabban odafigyelni a női betegségek erőteljesebb kiszűrése, valamint határozottabban felvenni a harcot a nőellenes erőszakkal szemben, és érdemes lenne arra is kidolgozni egy javaslatot, hogy a budapesti bölcsödék, illetve óvodák nyitvatartását az általános munkaidőhöz igazítsák.

Borbíró Fanni hangsúlyozza: tisztában van azzal, hogy a legtöbb felvetését nem lehet egyik pillanatról a másikra megvalósítani, de mindezek talán segítséget nyújtanak a város vezetésének, hiszen felhívják a figyelmet arra, hogy az egyes döntések mennyi mindenben tudnának a nőknek segíteni. A Tűsarok szerzője alapvetően szemléletváltást várna a városvezetéstől, amelyet aztán konkrét intézkedések követhetnének.