Gyötör a múlt

A múltban elkövetetett ballépéseink miatt hajlamosak vagyunk szégyenkezni, pedig a szakemberek szerint minden botlásunk értékes építőeleme lehet későbbi sorsunknak. Így tehát felesleges hamut szórni a saját fejünkre.

Sok mindennek kell passzolnia az életünkben ahhoz, hogy igazán boldognak érezzük magunkat. Megfelelő munka, elegendő szakmai kihívás, nyugodt családi háttér, jó egészségi és fizikai állapot, igazi támaszt adó társ. Az élet ritka, szép ajándéka, ha ezek mind, egyszerre adatnak meg. A legrögösebb út persze a "nagy ő" felkutatásához vezet.

Már az oviban kijelentjük, hogy nekünk tutira Pisti lesz a férjünk, ha megnövünk, aztán később Marci is bekerül a képbe és vele párhuzamosan Dani is megjelenik. Az általános iskolában naponta váltogatjuk szerelmeinket, és ahogy eljönnek a középiskolai évek, egyre komolyabbá válnak ezek a diákszerelmek. Sokszor hisszük azt ilyenkor, hogy megtaláltuk az igazit.

Általában ez is elmúlik, és ezután sincs megállás: jönnek-mennek a haverok, az udvarlók, a kalandok. Határtalan boldogság, csalódás, mosolyok és könnyek váltják egymást, adunk és kapunk hamis csókokat, sokszor akár sportot is űzünk a flörtből. Jobb esetben, mi bolondítjuk a pasikat, rosszabb estben, mi válunk állandóan áldozattá. Van, akit nehezen heverünk ki, mást könnyedén eldobunk magunktól, mit sem törődve az ő lelkével. A barátnőinkkel kidumáljuk a sztorikat, aztán jókat nevetünk és elfelejtjük.

Amikor aztán felnőtt fejjel eljön az igazi, hirtelen mindent nagyon komolyan veszünk és a múltból előtűnő, régi kalandok miatt rendkívül kényelmetlenül érezzük magunkat. Legszívesebben elfelejtenénk azokat az embereket, az akkor igazi gyönyörnek hitt éjszakákat. Azzal szembesülünk, hogy sok eddigi életünkben tett dolgot, szívesen kitörölnénk az életünkből. Pedig erre semmi szükség.

Próbálkozások

C. Molnár Emma pszichológus szerint a saját úton való tanulás kiküszöbölhetetlen az életben. "Ebben a férfi-nő kapcsolat egy különösen kitüntetett szerepet kap" - hangsúlyozza a szakember, majd hozzáteszi: "A pubertáskor, a maga hormonális érzésével bedobja a vonzódást a másik nem iránt, de az erkölcsi ítélet, a magatartás-szabályozás még nem olyan erőteljes és biztonságos, így nem tudjuk, hogy a vonzódáson belül, mi az amit keresünk a másikban."

A pszichológus szerint a fiatal felnőttkor a párválasztás igazi ideje, amelyet sok próbálkozás kísér, ez azonban szemben áll azzal a morális ténnyel, hogy meg kell őriznünk magunkat annak, akivel szeretnénk leélni az életünket. Ez az erőteljes vallási szemlélet ma már felbomlóban van, és a szakember is úgy gondolja, muszáj átesnünk a randevúk, a próbálkozások, a válogatás időszakán, mert ez alatt az idő alatt tapasztaljuk meg, mi az, amire igazán szükségünk van egy kapcsolatban.

Tévedések vígjátéka

Ebben az időszakban persze vannak súlyos tévedések is. Amikor csalódunk valakiben, rájövünk, hogy csak kihasználtak, vagy felismerjük magunkban, hogy egy kapcsolat a szexen kívül semmiről nem szólt nekünk, hajlamosak vagyunk a fejünket falba verni. C. Molnár szerint azonban ezek olyan fontos és komoly tapasztalatok, amelyek bevésődnek a lelkünkbe, és - még ha nem is hisszük - egy életen keresztül komoly segítőnk.

"Ahhoz, hogy megteremtsük saját identitásunkat, egy-egy fejlődési szakaszhoz érve, értékelnünk kell önmagunkat. Amikor cselekszünk, nem látjuk magunkat, így ha valamit helytelenül teszünk, azzal csak később szembesülünk: akkor, amikor visszatekintünk a múltra. Ilyenkor jelenik meg a "mindez én voltam egyszer" érzet. Ha mi magunk, aktív cselekvői vagyunk az életünknek, és az utólagos bűntudatot nem intézzük el egy vállrándítással, létrejön az "énrészesség" (azaz vállalod a történteket). Ez segít abban, hogy a jövőben ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, és megtaláljuk azt a tényleges erkölcsi utat, amelyet követni akarunk" - ad útmutatást a pszichológus.