Jótékony éhezés

Eddig úgy tudtuk, az éhezés egészségtelen dolog, az anorexia pedig veszélyes betegség. Egy új módszer azonban azt ígéri, a csökkentett kalóriafelvétel meghosszabbíthatja az életet. Megtalálták a "fiatalság forrását", vagy csak egy újabb étkezési zavar van terjedőben?

Anna 48 éves, meglehetősen vékony testalkatú hölgy. Minden étkezés hosszas előkészületet igényel a számára: órákat tölt azzal, hogy megtervezze, megvásárolja és elkészítse az ebédjét vagy a vacsoráját, amely leggyakrabban mindössze egy tálka salátából és néhány falat grillezett csirkemellből áll - ünnepnapokon ezek után egy almát is elrágcsál desszertként. Anna nem anorexiás, hiszen a tükörbe nézve nem találja magát kövérnek - bár a viselkedéséből és ránézésre a testsúlyából erre következtethetnék - az ő célja az, hogy meghosszabbítsa az életét, méghozzá úgy, hogy lecsökkenti a napi kalóriamennyiséget.

A kalóriacsökkentést Dr. Roy Walford gerontológus vizsgálta először: kezdetben saját magán (a Bioszféra 2 kísérletben), majd pedig laboratóriumi egereken. Walford meglepő dolgot fedezett fel: ha lecsökkentjük a felvett kalóriák számát, és csak teljes értékű tápanyagokat fogyasztunk, akkor nemcsak karcsúbbak leszünk, hanem egészségesebbek is, sőt, több tíz évvel is meghosszabbíthatjuk az életünket.

"Ha valaki sokáig akar élni, akkor a lehető legtöbb tápanyaggal és a lehető legkevesebb kalóriával kell ellátnia a szervezetét. Nem szabad sem túl sokat, sem túl keveset ennie" - állítja könyvében a 80 éves korában, egy korábban szerzett betegség következtében elhunyt Walford.

A Walford-titok az anyagcsere lassításában rejlik: kevesebb kalória feldolgozásához kevesebb energia szükséges, így lassulnak az anyagcserefolyamatok, ezzel együtt a sejtöregedés is. Tehát a doktor módszerének értelmében azok, akik odafigyelnek arra, hogy alacsony kalóriatartalmú, mégis tápláló ételeket fogyasszanak, azok jóval tovább élhetnek, mint az átlag - ráadásul a teljesítőképességük sem csökken.

Karcsú akarsz lenni, vagy inkább egészséges?

Kate Taylor amerikai újságírónő szerint a kalóriacsökkentés hívei - vagy ahogyan ők magukat nevezik: "cronie"-k - nagyon hasonlítanak az anorexia nervosában szenvedőkre: megszállottan foglalkoznak az egészségükkel és az étkezéssel, minden apró falatot gondosan megvizsgálnak, mielőtt megennék azt, és azt remélik, az étkezésük megváltoztatásával az egész életük egy csapásra átalakul.

Ugyanakkor egyetlen nagyobb, étkezési zavarokkal foglalkozó szervezet sem írt még a kalóriacsökkentésről, mint betegségről. "Szerintem pusztán arról van szó, hogy nem tudják, mit mondjanak" - állítja Kate Taylor. "Amikor rákérdeztem, milyen előnyei lehetnek annak, ha valaki tudatosan lelassítja az anyagcseréjét, nem tudták megmondani. Az egyik orvos ugyan kijelentette, hogy az anorexiának akár előnyös hatási is lehetnek, ha valaki túléli, de nem volt hajlandó bővebben kifejteni a véleményét."

A cronie-k viszont nyíltan kijelentik, hogy nekik semmi közük az anorexiához: nekik nem az a céljuk, hogy cérnavékonyságúra fogyjanak, hanem az, hogy egészségesek maradjanak és valóban csak azt adják meg a szervezetüknek, amire annak szüksége van.

Miért cronie?
A cronie a Calorie Restriction Optimal Nutrition - azaz kalóriacsökkentés optimális táplálkozással angol kifejezés rövidítéséből ered.

"Az anorexiások számára nemcsak a fogyás motiváló erő, hanem a kontroll tudata is. Sokakat feldob az, hogy az erőfeszítéseiknek tapasztalható és objektívan mérhető eredménye van" - írja Taylor, aki korábban maga is anorexiában szenvedett. "Sokkal energikusabbnak érzik magukat, jobban tudnak koncentrálni a munkájukra, nyitottabbá és kreatívabbá válnak az éhezés hatására. Ha ugyanis a szervezet kevesebb energiát kap, mint amennyire szüksége van, azt vészhelyzetként fogja fel, és olyan hormonokat termel, amelyek segíthetnek a rosszabb időszakokat átvészelni. Az éhezés generálta adrenalin- és endorfinlöketre könnyű rászokni - ugyanez a hatásmechanizmus az extrém sportok esetében is."

"A szervezeted nem tudja, hogy azért eszel-e kevesebbet, mert rossz volt a termés, mert fogyni akarsz, vagy mert örökké akarsz élni. Ugyanúgy reagál mindenre: a túlélés érdekében megpróbál jobb hangulatra deríteni, ez a jó hangulat és a kontroll tudata együttesen pedig komoly függőséget okozhat" - állítja Kate Taylor.