Agyondicsért gyerekek

Önimádó, nárcisztikus személyiséggé válhat az a gyerek, akit túl sokat dicsérnek otthon - állítja egy közelmúltban megjelent amerikai pszichológiai kutatás. Vannak azonban szakemberek, akik határozottan állítják: egy szülőnek sosem szabad a jogos elismeréssel fukarkodnia, hiszen csak így lehet egészséges önbecsüléssel bíró felnőtt a gyerekből.

E sorok szerzője először három percesen dicsérte meg a gyermekét, hogy az milyen ügyesen a világra jött, és még egy napos sem volt, amikor már telekürtölte a kórházat azzal, hogy az újszülött valószínűleg táplálkozási világrekordot állított fel az étkezésenkénti 30 grammos mennyiséggel. Ám egy közelmúltban megjelent amerikai kutatás szerint lehet, hogy mindezzel egy lökést adott annak, hogy torz személyiségű felnőtt legyen szépreményű csemetéjéből.

E felmérés ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy narcisztikus személyiséget nevelünk, ha minduntalan, sokszor anélkül, hogy megérdemelné, azt ismételgetjük a gyerekeinknek: "te különleges vagy", s elvárjuk tőlük, hogy ezt el is higgyék. A kutatást vezető Jean Twenge, a San Diegó-i Állami Egyetem professzora úgy vélte: az USA-ban elterjedt oktatási-nevelési gyakorlat következtében az amerikai gyerekek hihetetlenül fontosakká válnak saját maguk számára.

A pszichológusok 1982 és 2006 között több mint 16 ezer egyetemistával végeztették el az úgynevezett narcisztikus személyiségi tesztet. A megkérdezetteknek például olyan állításokra kellett reagálniuk, mint "Ha én irányítanám a világot, sokkal jobb hely lenne", "Azt hiszem, én különleges ember vagyok" vagy "Úgy élem az életem, ahogy én akarom".

A kutatók megállapítása szerint mostanra az egyetemisták kétharmadának volt átlagosnál magasabb az én-központúságot mérő, úgynevezett NPI-értéke, míg 1982-ben csak kevesebb, mint egyharmadának.

A tanulmány társszerzője szerint az önimádat járhat bizonyos előnyökkel, de ezek eltörpülnek a hátrányok mellett. Ilyen lehet, hogy ezek az emberek nem képesek hosszú távú, szoros kapcsolatokra, hajlamosabbak a hűtlenségre. Játszmákat játszanak, másokkal szemben tisztességtelen módon, túlkontrolláltak, és időnként erőszakosak.

Ugyanakkor, ahogy erről egy nemrégiben az MSNBC-n megjelent cikk is beszámol, komoly vita folyik az Egyesült Államokban a tanulmány bizonyos megállapításiról. Az írásban megszólalók egy része nem osztja a nézetet, amely szerint a sok dicséret szörnyeteggé változtatja a srácokat. Azt viszont az elismerés-pártiak is osztják, hogy nem mindegy, miért, és hogyan veregetjük vállon a kiskorút: a dicséret megalapozott és őszinte - vagyis hiteles kell, hogy legyen.

Nem ez az egyetlen és első olyan kutatás, amely szerint a nyakló nélküli dicséret káros is lehet. "A huszadik század utolsó három évtizedében tizenötezer tudományos közlemény jelent meg Amerikában az önbizalomról és arról, hogyan hat a nemi élettől a karrierig mindenre" - írta Po Bronson a "Bankárvilág vitriolban" címen megjelent könyv szerzője írta a New York magazinban. Ugyanakkor ez a cikk is megismétli azt az állítást, hogy nem szabad a gyerek eszét folyton dicsérni kell, mert nem attól erősödik az önbizalma és nem attól lesz sikeres.

Emberből vagyunk, nem istenből

A mitológia szerint Nárcisz egy gyönyörű fiatalember volt, akibe számtalan nimfa szeretett bele, de ő hideg és elutasító maradt. A nők az isteneket kérték, hogy büntettessék meg a gőgős ifjút, s a bosszú nem maradt el: egy forró nyári napon az ifjú Nárcisz, szomját oltandó a víz fölé hajolt, és amikor meglátta önnön arcképét azonnal beleszeretett. Amikor azonban megpróbálta elérni imádata tárgyát, a vízbe zuhant, és ott lelte halálát.

Csernus Imre pszichológus szerint, Nárcisz XXI. századi utódai ennél összetettebbek. A doktor úgy fogalmazott: a narcisztikus személyiségben az egoizmus nagyon magas szinten van jelen. "Ma arra az emberre mondjuk, hogy narcisztikus személyiség, aki önző, egyáltalán nem fogadja el a kritikákat, sértődékeny, lobbanékony, kikéri magának a mások véleményét, és mindig mindent ő tud legjobban. Az ilyen típusú embernek nagyon fejletetlen az érzelmi intelligenciája, s ez ahhoz vezet, hogy az érzéseket nem megéli, vagy kimondja, hanem inkább elfojtja, és lenyomja önmagában."