Doktor úr, most legyen lány!

A szülőnek sok mindenbe van beleszólása, de hogy előre eldöntse fia vagy lánya szülessen - az talán mégis túlzás. Vagy mégsem? A gyermek nemének megválaszthatósága vegyes érzelmeket kelt az emberekben, sőt, a tudósok és a jogalkotók sincsenek közös platformon.

"Imádom a gyerekeimet, két rosszcsont fiú, éppen a harmadikat várom, akiről még nem tudjuk, fiú-e vagy lány. Persze azt mondjuk mindegy, de titokban abban reménykedünk, hogy egy kislányt babusgathatunk januártól" - meséli Andi, aki éppen a harmadik hónapban jár.

Néhány éve még gondolni sem mertünk volna arra, hogy létezik olyan eljárás, amely a születendő bébi nemének megválasztásában segít, pedig ma már csak néhány lépésre lehetünk ettől a tudományos módszertől. Persze ez azért nem ennyire egyszerű és egyértelmű, és főleg nem száz százalékos biztonságú, de kétségtelenül létezik és természetesen jó néhány kérdést felvet. "Nem vagyok benne biztos, ha dönthetnék, megtenném - folytatja a fiatalasszony. "Nekem elég riasztónak tűnik, hogy nem hagyom a természetet, végezni a maga dolgát."

Anita azonban már régóta figyeli az ezzel kapcsolatos híreket, ugyanis két lánya van és kifejezetten úgy vállalna harmadik gyereket, ha biztos lehet benne, az fiú lesz. "Hallottunk már róla, hogy külföldön próbálkoznak efféle meghatározással és a férjemmel el is döntöttük, hogy majd tájékozódunk az ügyben, ugyanis ha garantált az eredmény, biztosan vállaljuk" - állítja az anyuka. Ma azonban Magyarországon a büntető törvénykönyv 5 év börtönnel sújtja a genetikai állományba történő beavatkozást, mégis nem először kerül szóba a történet.

A 2006-os választások előtt, a kormány SMS-kampányának első kérdése volt, hogy mit szólnának a választópolgárok ahhoz, ha a harmadik egynemű gyerek után a párok a negyedik gyermekük nemét megválaszthatnák. Akkor a 2800 válaszadó 85 százaléka támogatta az ötletet.

Néhány hete Török Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselője egy országgyűlési határozati javaslatot adott be, amelynek lényege, hogy egyrészt a genetikailag öröklődő, nemhez kötött veszélyeztetettségű betegségek esetében (pl.: fiúknál vérzékenység) lehetséges lenne, hogy a születendő gyermek ne a veszélyeztetett nemhez tartozzon. Így csökkenhetne a beteg gyerekek száma, ám a javaslatban a képviselő arra is kéri a kormányt, hogy vizsgálja meg: érdemes lenne-e megteremteni annak a lehetőségét, hogy az első közös gyermek után a következő, várhatóan egészséges utód neme megválasztható legyen.

"Arra gondoltunk, hogy folytathatnánk társadalmi párbeszédet, mindenki elmondhatná a véleményét. A civil szervezetek, az egyházak, de leginkább az érintett párok, és így kiderülne, vajon mekkora a társadalmi igény e tekintetben. Ha ez például népesedési szempontból előnyös lehet, akkor ki kellene használni a lehetőséget" - mondja Török Zsolt, aki természetesen tisztában van azzal, hogy ennek ma még törvényi korlátai is vannak és komoly szakmai viták alakulhatnak ki.

Biológiai blöff

Dr. Falus András, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet igazgató professzora több tévés vitában is, és az [origo]-nak adott interjújában is nem tetszésének adott hangot a nem-váltással kapcsolatban.

"Biztos nem-meghatározást ígérni biológiailag blöff, etikailag nonszensz, jogilag tiltott" - foglalja össze a professzor, majd kifejti.

"A spermium X vagy Y kromoszómát tartalmaz és az X-es petesejtet termékenyíti meg. Mivel az X néhány gént másként kódol, mint az Y, ezért a spermiumoknak a töltése, felszíni fehérjeösszetétele és a mérete kicsit változik. Ezen alapul az, a ma még csak kipróbálás alatt álló költséges eljárás, amit Amerikában fejlesztettek ki, miszerint a felszíni töltés alapján szétválasztják a spermiumokat egy csőben, ahol a csőnek az elején inkább az Y-osok, a közepén inkább az X-esek vannak. Ettől még szó sincs róla, hogy ezeket valóban biztonsággal el lehet választani, kizárólag a dúsítás irányában lehet próbálkozásokat tenni" - hangsúlyozza Falus András.

Tehát nincs szétválasztás, csak dúsítás, tehát mindössze azt lehet megpróbálni, hogy ne 50-50 legyen az X-es és Y-os hímivarsejtek aránya, hanem mondjuk legjobb esetben 70-30. Azonban a spermiumokat a sejtfelszíni kis különbségek alapján sem lehet 100 százalékosan szétválasztani.

A professzor egyszerű példával szemlélteti az eljárást. "Képzeljük el, hogy sok százmillió borsószemet akarnák szétválogatni kisebb és nagyobb szeműek szerint, úgy hogy a kisebb csak kevéssel kisebb, mint a nagyobb. Óhatatlan, hogy a nagyobb szemű közé is kerül kisebb és fordítva."

A genetikus szerint az ügyben létezik még egy csúsztatás, amiről még nem nagyon esett szó. "A petesejt is válogat a kétféle spermium között. Tehát előfordul, hogy a petesejt inkább preferálja az X-eset vagy az Y-osat. Egy olyan családban, ahol már a negyedik kislány születik valószínűleg nem véletlen: a fiú embrió ott felszívódhatott, amelynek olyan genetikai probléma állhat a hátterében, ami miatt nem tud megnőni és így nem születik egy beteg gyerek" - teszi hozzá, majd folytatja. "Biológiailag tehát teljes biztonsággal nem lehet a születendő gyermek nemét előre megválasztani spermiumok elkülönítésével"- állítja Falus.

Az egykék országa lehetünk

A professzor igazát, a valószínűségekről, illetve az eljárásról csak részben osztja Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus.

"A dúsítás után mesterségesen juttatnánk be az ondót inszeminációval, ami egy teljesen veszélytelen módszer - viszont azt el kell mondani, hogy valószínűleg nem elég egyszer próbálkozni és hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a lánybiztonság 91 százalék, a fiú 71. Ezeket természetesen mind el kell mondani alaposan fel kell világosítani a párokat, de ha ezekkel ők mind tisztában vannak és ezek után is akarják, akkor szerintem engedni kéne."

Czeizel doktor arra hivatkozik, hogy hozzá évente 1000 új pár jelentkezik be és ezek közül 80-112 között van azok száma, akik kifejezetten erről érdeklődnek. "Azt gondolom, hogy létező és intenzív társadalmi igény van erre: a szülők igenis választani szeretnének. Nem hinném, hogy ez lefedi az országos igényt és szerintem néhány éven belül tízezerrel több gyerek születhetne meg, ha ezt a módszert engedélyeznék."

Czeizel Endre azt állítja: ma Magyarországon a gyerekek 54 százaléka egyke.

"Családonként 1,3 gyermek van, ami nagyon kevés. Az egyke elkényeztetett, önzőbb, mert nem tanulja meg azt, hogy a testvérével meg kell osztania a dolgokat, nem tanulja meg azt, hogy ha összevesznek ki kell békülni, vagyis nincs szocializációs tréning. Ezért aztán minden stresszbetegség, a depresszió, a gyomorfekély, érdekes módon még az allergia is komolyabb százalékban van jelen náluk. A depresszió és szorongás vezethet öngyilkossághoz is. Így is egy fogyó, szorongó nemzet vagyunk, de ha elképzelem, hogy 2030-ra 9 millióan leszünk és ebből 4.5 millió egyke lesz, nem csoda, ha pesszimista vagyok."

Czeizel szerint a módszert Ausztráliától kezdve, Kanadától, Belgiumig és sok más országban is alkalmazzák, ám Falus professzor azt mondja: egyedül Angliában létezik egy olyan kiskapu csakis a friss spermiumoknál - tehát a fagyasztottnál nem -, hogy dúsítással lehetséges próbálkozni, kísérleti úton, olyan családnál, ahol fennáll az örökölhető genetikai betegség.

"Így azon esetekben, ahol lehetségesek ezek a betegségek, mint például csak a fiúkat sújtó vérzékenység, ott teljesen indokolt, hogy megpróbálják csökkenteni annak a lehetőségét, hogy fiú szülessen meg."