Pótvizsgával büntetve

"Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány" - kezdi Karinthy hőse az év végi osztályzatait magyarázni a szüleinek, a Tanár úr, kérem! egyik fejezetében, ami persze novellaként roppant szórakoztató, de amikor az élet - vagyis a gyerek - produkálja ugyanezt a kínos helyzetet, és igyekszik gyöngyöző homlokkal  megértetni velünk, hogy mi volt a baj, miért "csak" hármas, vagy hogyan jött össze a bukás, az már kevésbé vicces. Mit tehet ilyenkor a szülő: büntessen vagy vigasztaljon? És legfőképp: hogyan érje el, hogy a csemetéje komolyan vegye a tanulást?

"Gyerekkoromban három olyan nyaram is volt, amikor júniustól, szeptemberig szobafogságra ítéltettem, és váltott tanárok próbáltak felkészíteni a pótvizsgára" - meséli Iván. "A legszörnyűbb az volt, amikor a családi nyaralásból is kimaradtam: amíg a húgom a tengerben pancsolt, én a matematika rejtelmeivel ismerkedtem. Ez annyira sokkolt, hogy rákövetkező évben összeszedtem magam, és majdnem szín ötös lett a bizonyítványom." Iván ezt a történetet már a fiának is elmesélte, aki - követve az apai hagyományokat - tavaly két tárgyból is pótvizsgára kényszerült, és idén is "kinéz neki egy dupla bukta".

"Tavaly, végül is nem kapott komoly büntetést, leginkább azért, mert a feleségem nagyon szépen kért, hogy legyek elnéző. Akkor megígérte, hogy szorgalmas lesz, és tanulni fog. Végül abban egyeztünk meg, hogy csak egy hetet kell tanulnia, közvetlenül a pótvizsga előtt, de ha még egy bukás becsúszik, akkor egész nyáron szobafogság, televízió- és számítógép-megvonással. Úgyhogy most nem tudom mit tegyek. Ha megbüntetem, tönkre teszem a nyarát - meg persze a magamét is -, ha nem lesz következménye a dolognak, akkor elveszítem a tekintélyem."

A bukás közös kudarc

"Az a baj, hogy a gyerekpszichológusok kivétel nélkül azt tanácsolják, hogy ne büntessük meg a gyereket ilyen helyzetben, de a pedagógusok ugyanilyen tévedhetetlen hanghordozással állítják, hogy kell a fejmosás, legyen következménye a dolognak. Nem tudom, melyik út a helyes" - mondja Iván.

A mondat első felében sok igazság van: a legtöbb gyerekekkel foglalkozó pszichológus valóban azt javasolja, hogy ne büntessük meg a gyereket. Alpár Zsuzsa gyerekpszichológus szerint, ha a gyerek rosszul teljesít, esetleg meg is bukik, az elsősorban neki rossz. "Nem elég, hogy megszégyenült az osztálytársai elött, de ráadásul a pótvizsga miatt tanulással kell töltenie a nyár egy részét. Elég baj ez neki, nem kell tetézni" - mondja a szakember, aki szerint nem kizárólag a gyerek kudarca a siralmas bizonyítvány. "Ez lehet tanár kudarca, aki nem talált utat a gyerekhez; de lehet a szülő kudarca is, mert nem vette észre idejében, hogy a gyereknél tanulási gondok vannak. Természetesen a gyerek is hibás, mert ellenáll a tanulásának, akár abból az egy tárgyból, akár mindegyikből. Akkor vagyunk a legigazságosabbak, ha azt mondjuk, hogy ez egy közös kudarc."

Az ötösarcú és a kettesarcú

Tomi 16 éves, most zárja az első tanévet a középiskolában. Szerinte vannak olyan tanárok, akiknek semmi sem elég jó: ha nem a jó tanulók közé sorolt be egy gyereket az első napokban, akkor az nem kaphat ötöst.

"Vannak 'ötösarcú', meg 'hármasarcú', meg 'kettesarcú' diákok" - állapítja meg eddigi tapasztalatai alapján Tomi. "A magyartanár engem például a hármasok közé sorolt be, és amikor szóról szóra visszamondtam neki, amit az órán leadott, és azt is ami a könyvben volt, akkor sem kaptam jobb jegyet."

Tomi szerint ezen felül az számít, hogy a pedagógus milyen viszonyban van a szülőkkel. "Van egy osztálytársnőm, akiről mindenki tudja, hogy az anyja jóban van az igazgatóval. Ő akkor is ötöst kap bizonyos tárgyakból, ha mindenki azt érzi, hogy nem érdemelte meg. Bár az sem mindig jó, ha a szülő nagyon nyomul - szoktunk olyan hallani osztályfőnöki órán, hogy mit műveltek az ősök a szülőin - mert van, hogy ezt is gyereken verik le."

Tomi egyébként semmiből nem áll bukásra, de mégis tart a büntetéstől, mert matekból "csak" hármasa lesz. "A szüleim, de főleg az apukám, azt sulykolják, hogy akár színötös is lehetnék, ha nem lennék lusta. Hiába magyarázom, hogy nem csak ezen múlik, mindig nagy balhé van, ha hármast kapok."

Az osztályzatok a csomagolástechnikáról szólnak

Alpár Zsuzsa is ismeri ezt a jelentséget. "Nem csak a bukás miatt tudnak őrjöngeni a szülők, hanem attól is, ha a bizonyítvány a saját igényszintjüktől akár csak egy fokkal is elmarad" A szakember szerint ilyenkor végképp értelmetlen dolog a büntetés. "Tudomásul kell venni, hogy nem lehet elválasztani a kölcsönös szimpátiát és az osztályzást" - állítja az EGO Klinika munkatársa.

"Az a tapasztalatom, hogy az osztályzatok általában csomagolás-technikáról szólnak, nem pedig a tényleges tudásról. Persze ez is benne van egy nagyon kis részben. Ismerek olyan gyereket, akinek nagyon nagy tehetsége volt a matekhoz, csakhogy nagyon összekülönbözött nyolcadikban a történelemtanárral valami elvi kérdésen, ezért a tanár lerontotta a jegyét. A hármas miatt nem vették fel abba gimnáziumba, ahová járni szeretett volna."

A szakember azt tanácsolja, próbáljuk kideríteni, mi lehet az oka, ha a gyerek a képességei alatt teljesít.

"Hülye gyerek ugyanis nincs: lehet, hogy az iskola, vagy a tanár nem megfelelő, de még az is előfordulhat, hogy a rossz eredmény mögött egy rész-képességzavar áll."

Azt ugyanis Alpár Zsuzsa is elismeri, hogy van jelentősége az év végi osztályzatnak, hiszen ez alapján dől el, hogy hol tud a gyerek továbbtanulni.