Gyerek-fegyver a szülő-háborúban

Az elvált szülők gyereke nemegyszer érezheti magát csatatéren, ahol az apja és az anyja válogatott gonoszságokkal igyekszik kikészíteni egymást. Még ennél is rosszabb, ha a szülők őt magát használják fegyvernek, hogy zsarolhassák, revolverezhessék a másikat - a szeparált nyaralások például remek alkalmat nyújtanak az effajta piszkálódáshoz. Miközben ilyenkor rendszerint a gyereket védjük, jó, ha tudjuk, hogy a szakember szerint először a szülő agyában kellene rendet teremteni.

Zolcsi 12 éves, a szülei néhány hónappal ezelőtt váltak el, idén volt először egyedül nyaralni az apjával. "Jó volt..." - sommázza az élményeket kissé szomorkásan.

Aztán az is kiderül, hogy a papa és a mama napi rendes programja volt, hogy egymással kiabáltak telefonon. Ráadásul az anyuka nem is a volt férjét hívta, hanem Zolcsit, csakhogy az apuka szinte mindig kikapta a kezéből a mobilt és kikérte magának a zaklatást. Aztán percekig csapkodott és dühöngött, és nem is nézett a fiúra. Zolcsi legszívesebben kidobta volna a telefont, de félt, hogy ezért is ki fog kapni. Amikor már nagyon nem akarta hallani a szülői gorombaságokat, kiment a kertbe.

"Találtam egy gilisztát, és meséltem neki, de nem tudott megmaradni egy helyben, mindig elmászott. Visszaraktam a kőre, de egy idő után meghalt, és nem tudtam feléleszteni. Apa megkérdezte, hogy miért sírok, de nem mertem megmondani, nem akartam, hogy velem is veszekedjen."

A kisfiú mamája egyébként arra hivatkozott, hogy ő csak aggódott a gyerekért, nem is értette a volt férjét, aki szerint ez már zaklatás.

Szövetség a gyerekért

Adrigán Erzsébet gyermekpszichológus szerint ezeknek a szülőknek a viselkedése csak annak a következménye, hogy nem tudták feldolgozni az érzéseiket, meg a válás okozta csalódást, kétségbeesést, fájdalmat.

"Ilyenkor már tényleg minden lehetséges. Ráadásul, ha a mama, nagy erőfeszítések árán megállja, hogy ne hívja fel a gyereket, akkor azzal csak a saját dühét táplálja - néha még a gyerek iránt is. Ez a helyzet csak azzal oldható fel, ha a szülők tényleg el tudnak válni, vagyis képesek belenyugodni a történtekbe, új életet tudnak kezdeni, amelyben képesek egy másik, igazi szövetséget kötni a gyerek kedvéért."

Az EGO Klinika munkatársa arra is felhívja a figyelmet, hogy a válás mindenképpen megviseli a gyereket, még akkor is, ha nem utálja egymást látványosan a két érdekelt. Adrigán Erzsébet úgy fogalmaz: "a válás, a gyereknek a párkapcsolatba vetett hitét ingatja meg. Az ilyen gyerekek később sokkal kevésbé tudnak belemenni úgy egy párkapcsolatba, hogy az tartós lesz. Nehezen hiszik el, hogy feltétel nélkül szeretni fogják őket, hogy hűségesek lesznek hozzájuk. Nagyon sokszor alakul ki cinikus hozzáállás a szerelemmel szemben, amely mögött a félelmet akarják kompenzálni."

Megbetegíti a gyereket a "kulturált" válás

A szakember szerint az sem megoldás, hogy ha a szülők "a gyerek előtt próbálnak viselkedni".

"Ha a szülők magukra erőltetik, hogy tankönyvszerűen udvariasak legyenek egymással, az még rosszabb lehet, mint ha időnként indulatosak, mert ez egy hamis dolog. Komoly következményei lehetnek, ha a felnőttek nagyon kimódoltan ügyelnek arra, hogy ne legyen semmi feszültség, hangsúlyozva, hogy ezt a gyerek miatt teszik. Volt egy olyan páciensem, egy kisfiú, akinek a szülei 'roppant kulturáltan váltak', megegyeztek abban, hogy soha egy indulatos megnyilvánulásuk nem lesz a gyerek előtt. Csakhogy a papa tele volt bűntudattal, mert otthagyta a feleségét a gyerekkel, a mama pedig - igaz, tudat alatt - tele volt váddal a papa felé. A mama depressziós lett, miközben soha nem mutatott semmiféle dühöt vagy haragot, ami jól jött az exének, hiszen semmi sem táplálta a bűntudatát. Ebben a helyzetben a kisfiú már képtelen volt tájékozódni, hiszen a szülők egymással is mindig nagyon kedvesek voltak, de az anyja néha napokig nem kell ki az ágyból. Bármit kérdezett a válásról, nem kapott rendes választ, csak a sablonos semmitmondást. Végül a helyzet addig fajult, hogy a kisfiúnál súlyos testi tünet, egy ún. tik alakult ki, vagyis idegességében a szemét forgatta. Ez nagyon gyakori az úgynevezett 'kulturált válásoknál'."

Dühösen, de engesztelhetően

A szakember azt tanácsolja, hogy inkább osszuk meg a gyerekkel, ha mérgesek, dühösek, csalódottak vagyunk a volt párunk miatt. Persze tegyük hozzá, hogy nem rá haragszunk, és azt is, hogy ez a harag nem tart örökké. Ezt a gyerek sokkal jobban tudja kezelni, mert azt el tudja fogadni, hogy van egy nehéz helyzet, de annak előbb-utóbb vége lesz. Emellett a felnőtt nézzen szembe az érzéseivel, dolgozza fel a válást - ha kell, akkor szakember segítségével - ahelyett, hogy 'megtanul viselkedni'.

"Még akkor is, ha ez fájdalmas is lehet, és sokan félnek is az indulataiktól, de hosszú távon mindenki így jár a legjobban." - mondja a szakember. Közben azért ne a gyereket sem szabad szem elől téveszteni, oda kell figyelni az olyan intő jelekre, mint amikor rosszabbul tanul vagy zárkózottabb lesz.