A Mérlegek nem nagyon tudnak egyedül, vagy magányosan létezni. Valósággal függnek azoktól az emberektől, akikkel szoros kapcsolatot alakítanak ki, így érhető is a konfliktustól való félelmük. Félnek, hogy elveszítik a kapcsolataikat, félnek, hogy nem fogadják, el, nem szeretik őket, ha nem megy minden tökéletes harmóniában. Ezért sokszor inkább kikerülik a konfliktust, elhallgatják a sérelmeiket, és száz százalékig megpróbálnak alkalmazkodni a másik akaratához, igényeihez.
A Mérlegek sokszor hajlamosak úgy tüntetni fel a dolgokat, mint ha minden a lehető legnagyobb rendben lenne, pedig a probléma és feszültség ott dolgozik a felszín alatt. A kapcsolati problémáikat "szégyellni" való dolgoknak érzik, amiről jobb nem beszélni, mert akkor megbomlik a kettejük közötti összhang, és akkor őt nem fogják szeretni. Nem veszik észre, hogy pont azért romlanak meg kapcsolataik, mert a konfliktusokat nem hozzák felszínre, nem beszélik meg, csak már akkor robban a bomba, amikor nincs visszaút, visszavonhatatlanul megromlott a kapcsolat.
A Mérleg archetípushoz intenzíven kötődő ember egyfajta "rózsaszín cukormázzá" alakítja át életét, így mindenki azt hiszi, hogy ő a legboldogabb ember a világon. Azonban, ha ezt a szóban forgó "rózsaszín cukormázat" megkapargatjuk egy kicsit, akkor ki tudja, hogy mi kerül a felszínre.
Még nagyobb gond, hogy az ilyen típusú emberek még saját maguknak sem vallják be azt, hogy valami gond lehet az életükkel, hiszen akkor szembesülniük kellene a saját hibáikkal, és az élet mélyebb, "csúnyább" oldalával. A mélységtől való félelemből adódik, hogy ugyan rendkívül társaságkedvelők, és mindenkivel jóban vannak, de csak a felszínen. A mélylélektani eszmecserék, mások mélyebb valója egyáltalán nem érdekli őket, megelégszenek a felszínnel, hiszen az sokkal kevésbé ijesztő.
A legproblémásabb terület a Mérlegek életében pont az a terület, ami a legfontosabb számukra: a párkapcsolatok területe. Nem mindig tudnak ellenállni az adandó "alkalmaknak", és könnyen előfordulhat, hogy több partnerük is van egyszerre. Végül egyiknek sem tudnak nemet mondani, és őrlődnek szerelmeik között. Nekik tényleg nem okoz gondot, hogy egyszerre több embert is szeressenek, tehát nem "rosszaságból" van több partnerük, hanem valójában mindegyiket szeretik. Lelki életük pedig teljesen rámehet arra, hogy végül mégiscsak döntéskényszerbe kerülnek. Ilyenkor kerül elő híres határozatlanságuk, sehogyan sem tudnak véglegesen és jól dönteni.