Jeges csodák a konyhából

A nyári forróságban szinte létszükséglet egy hatalmas adag hideg fagylalt - szerencsére nem kell leragadni a bolti jégkrémeknél vagy a legközelebbi cukrászda (sokszor szegényes) kínálatánál. A jeges édességeket ugyanis otthon is elkészíthetjük! A Női Lapozó inspiráló-ötletadó összeállítása.

A fagylalt és a jégkrém ugyanúgy hozzátartozik a nyárhoz, mint a fesztiválok vagy a strandolás. A jeges édességek azonban nem korlátozódnak erre e két desszertre: a könnyebb ízek kedvelői kipróbálhatják a granitát, a gyümölcsimádók a sörbetet, aki pedig a vendégeit szeretné elkényeztetni, készítsen nekik parfét! De mi a különbség a fenti fagylaltfajták között?

Kis fagyitörténelem

Azt, hogy melyik nép találta fel a fagylaltot, rejtély övezi: a megtisztelő címre a kínaiak a legesélyesebbek, állítólag ők voltak azok, akik először találtak fel olyan készüléket, amellyel a jégkrémhez hasonló édességet tudtak előállítani. A hegyekből származó jeget sóval vagy salétrommal tartották fagypont alatt, megakadályozva így az elolvadását. A tiszta jeget pedig szirupokkal vagy gyümölcsökkel ízesítették, ezt szolgálták fel az előkelőségeknek a rekkenő hőségben.

Az ókori Görögországban a jeget mézzel és gyümölcsökkel ízesítették, míg Rómában a hegyekből származó havat sziruppal és kandírozott gyümölcsökkel keverték össze. Az orvostudomány atyja, Hippokratész kifejezetten üdvösnek találta a jeges édességek fogyasztását, mert úgy gondolta ezek "felfrissítik az életerőt és növelik a jól lét érzését".

A következő feljegyzés már a 16. századból származik: akkoriban francia és olasz szakácsok próbálkoztak a jeges, gyümölcsös édességek előállításával, de a jégkrém és a fagylalt még sokáig csak a gazdagok kiváltsága volt, hiszen a jég ritka kincsnek számított - nemcsak beszerezni volt nehézkes, de tárolni is, különösen a meleg, nyári hónapokban.

A fagylalt a 19-20. században terjedt el igazán: a hűtőszekrények megjelenésével még a szegényebbek is könnyebben hozzájuthattak, új főzési technikák megjelenésével (pl. tejtermékek és tojássárgája hozzáadásával) pedig még kellemesebb ízűvé krémesebbé varázsolhatták. Az elmúlt évtizedekben a szinte minden háztartásban megtalálható mélyhűtők lehetővé tették, hogy a boltban kapható dobozos jégkrémeket ne csak nyáron, de az év bármelyik hónapjában jóízűen elfogyaszthassuk.

Jeges variációk

Jégkrém és fagylalt
Mindkettőre a magas zsírtartalom jellemző: általában tejjel vagy tejszínnel készülnek, és tojássárgáját is tartalmaznak. A "bolti" fagylaltot ezeken, és az ízesítő-édesítő anyagokon kívül állagjavítókkal és más adalékanyagokkal is dúsítják - éppen ezért a házi fagyi soha nem lesz olyan krémes, mint az üzletben kapható. A fagylaltokat, jégkrémeket hűtés közben folyamatosan, lassan keverik, ezért nem képződnek benne nagy jégkristályok - ezért érezhetjük a fagyit olyan krémesnek.

Sörbet
A közel-keleti eredetű sörbet eredetileg jéghideg víz és gyümölcsszörp keverékét jelentette. A hagyományos sörbet jeges gyümölcsök és gyümölcslé keverékéből készül, időnként tejet is tesznek hozzá, de csak egészen minimális mennyiséget. A gyümölcslét egyes receptekben valamilyen alkoholos itallal, például borral helyettesítik. A sörbet általában édesebb, mint a hagyományos fagylaltok, viszont zsírtartalma alacsonyabb.

A több ezer íz közül a vanília a világon a legnépszerűbb

Granita

Parfé
Az elegáns parfé általában valamilyen tejes krémből készül (akár gyümölcsös, akár más ízesítéssel), az állagát pedig habbá vert tejszínnel és tojásfehérjével teszik könnyebbé. A parfét formában fagyasztják (a legjobb hatás elérése érdekében legalább egy éjszakán keresztül), ebből borítják ki a tányérra. Bár a parfé könnyű édességnek tűnik, összességében hizlalóbb, mint a hagyományos fagyifélék, hiszen sokkal több benne a zsír.

Kulfi
A hagyományos indiai édesség sűrített tejjel készül és fűszerekkel (elsősorban kardamommal) teszik különlegesebbé. A klasszikus kulfi mangóból, vagy pisztáciából és mandulából készül.

Mellorina
Vegetáriánus fagylalt, ahol a tejet és az állati zsiradékokat növényi tejekkel és olajokkal helyettesítik. A mellorina általában szója-, rizs- vagy kókusztejjel és kakaóvajjal készül.