Csontsovány önbizalom

Az étkezési zavarok terjedéséért mégsem a szupermodellek a bűnösök -  állítja egy angol kutatás. A tanulmány szerint, az ebben a betegségben szenvedőknek egyszerűen másként működik az agya: máshogyan reagálnak és gondolkodnak, mint az átlagember, függetlenül attól, hogy láttak-e valaha szupersovány modelleket. A magyar szakember is úgy véli: az anorexia nervosa kialakulásában elsősorban a súlyos önértékelési zavarnak van szerepe. 

Ági bitang kemény csaj volt. Évfolyamelső, aki az egyetem mellett dolgozott is, de még a sportra és az ezer barátra is jutott ideje. A szülei büszkék voltak rá, épp csak plakáton nem tették közhírré, milyen szuper lányuk van. Aztán valami megváltozott. Ági egyre többször volt rosszkedvű, egyre nehezebben kelt fel, és egy idő után betegnek is tűnt. De orvoshoz csak akkor került, amikor már csak 38 kilót nyomott.

"Magam mentem el a dokihoz, miután ruhát akartam vásárolni, és még a 34-es méret is csak lötyögött rajtam. Magam sem értem, mi okozta azt a tiszta pillanatot, amikor olyannak láttam magam, amilyen valójában voltam: egy kopaszodó csontsovány kórónak, akinek püffedt a hasa, szürke a bőre, és reszket a keze."

Igaz, a lendület alábbhagyott, mire a lány az orvoshoz ért, neki ugyanis már csak annyit mondott, hogy mostanában gyakran fáj a hasa. "A doki rám nézett, és azt kérdezte: tudom-e, mi az anorexia. Hogyne tudnám, feleltem, az egy csúnya agyi deformitás - de én csak dagi vagyok."

Inkább a halál

Mire Ági orvosi segítséget kapott, a teste már teljesen fellázadt a rendszeres koplaltatás ellen. Az anyagcseréje és az emésztése szörnyen lelassult, ha valami keveset evett, gyakran felpuffadt és fájt a hasa. A menstruációja kimaradt. A bőre nem csak szürke volt, száraz is, szinte minden fertőző bőrnyavalyát elkapott. A haja csomókban hullott, a fogai folyamatosan romlottak.

Ezek a tünetek általában is jellemzőek az anorexiára, sőt ezenfelül még a szívritmus-zavar, az elégtelen veseműködés, a csontritkulás. A pajzsmirigy működésében is zavarok állhatnak be, és a kórosan alacsony vércukorszint is okozhat problémát. Legyengül az immunrendszer, és pihés szőrzet nő a végletekig lesoványodott testen.

De mindezen sokkoló tünetek mellett a legijesztőbb az, hogy az anorexiába valóban bele lehet halni. Egyes kutatások szerint a betegek közel 10%-a hal bele ebbe az étkezési zavarba, vagyis választja az önkéntes éhhalált, és még ennél is magasabb azoknak az aránya, akik akkor sem ennének meg egy szelet pizzát, ha tudnák, hogy anélkül biztosan meghalnak.

Másként gondolkodók

Annak okát, hogy Ági miért lett anorexiás, a pszichológus abban látta, hogy neki mindenben a legjobbnak kellett lennie.

"A szüleim, a barátaim, a tanáraim mélyen meg voltak döbbenve, ha valami nem 100%-osra sikerült. Pedig én már úgy szerettem volna egy kicsit elengedni magam."

Ági betegségében tehát semmilyen formában nem játszott szerepet, hogy a reklámokban, a kifutókon, a divatlapokban elképesztően vékony csajok képét láthatta csak.

Egy új keletű angol kutatás eredményei szerint a lányok elsősorban azért lesznek anorexiások, mert másképp van "huzalozva" az agyuk, mint a normális testképpel élőknek. A tudósok úgy vélik: lehetséges, hogy a betegségre való hajlam örökölhető, vagy okozhatja az agyi fejlődés egy korai rendellenessége - a veszélyes példaképeknek tekintett szupervékony modellek hatása önmagában nem számít.

"A kutatási eredmények arra mutatnak, hogy az anorexiások máshogyan reagálnak és gondolkodnak, mint az átlagember, függetlenül attól, hogy láttak-e valaha szupersovány modelleket"- nyilatkozta a Times Online-nak a kutatás vezetője, Walter Kaye professzor.

A divatvilág anti-ana kampányba kezdett: amíg a divathét zajlott, ilyen plakátokkal volt tele Milánó

Örömtelen élet

A professzor szerint már csak azért sem lehet igaz, hogy a nullás méretű szupermodellek tehetnek az anorexiás nőkról, mert ezek a nők több százezer embert befolyásolhatnának.

"Ha egyszerűen arról volna szó, hogy befolyásolható lányok és nők úgy akarnak kinézni, mint a topmodellek, akkor sokkal többen, százezrek lennének betegek. De szerencsére az anorexiás nők és férfiak száma relatíve alacsony. Olyan állapotról van szó, amelyre egyesek eleve hajlamosak" - állítja Kaye professzor a Pittsburghi Egyetemről.

A kutatás során a pszichiáterek két csoportot vizsgáltak: az egyikben kigyógyult anorexiások voltak, a másikban egészséges önkéntesek. Az derült ki, hogy a két csoport agya máshogyan működött, amikor érzelmi válaszokat kellett adniuk. Azok, akik anorexiások voltak régebben, kevésbé tudtak örülni a sikereiknek.

"A gyógyulás után egy évvel vagy még többel, ezeknek az embereknek még mindig nehezükre esik, hogy egyszerű dolgokban élvezetüket leljék. Ez azt mutatja, hogy más az agyműködésük: más struktúrák vannak az agyukban, vagy a gondolat más utat jár be az agytekervényeikben, és ez egész életükben elkíséri őket" - állítja Kaye professzor.