Szerelmes álmodók józan álmai

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az álomgazda 22 éves fiatal hölgy. Az alábbi álom megálmodása idején először szerelmes az életében. Párkapcsolatában "a felhők fölött jár", maradéktalanul boldog. Visszatérő rémálmok gyötrik azonban, melyek eltérő színhelyeken játszódnak, de mindegyikben van egy közös jegy: szerelme az álmaiban öntelt, elvetemült, nyegle alakként jelentkezik, aki csak felhasználja az álmodót saját kénye-kedvére, szeretetet, szerelmet nem érez iránta. Az álmodó nem érti ezeket az álmokat, melyek ennyire ellentmondanak a nappali élet tapasztalatainak, viszont bogarat ültettek a fülébe, hogy talán a jövőt jelzik, pontosan azt vetítve az álmodó elé, amitől titkon fél.

A visszatérő álomsorozat egyik legjellemzőbb darabja a következő:

Egy bulin vagyunk a barátommal. Illetve furcsa, mert bár együtt jöttünk ide, és mindenki úgy tudja, hogy ő meg én együtt vagyunk, vagyis együtt járunk, mégis nagyon magányosnak érzem magam. Lépten-nyomon eltűnik Gábor, és másokkal beszélget, iszogat. Mindenkinek jó a kedve, én egyedül gunnyasztok egy oldalsó szobában. Egyszercsak jön Gábor, és azt kérdezi, miért tűntetek itt a savanyú arcommal. Megdöbbenek a stílusától, és a hangja nyersességétől. Elmondom neki, hogy rosszul esik, hogy így magamra hagyott.
- Hát mit hittél, te lüke liba?! Azt gondoltad, hogy bármi komolyabb lehet köztünk? Ahhoz nem vagy elég jó nő - válaszolja, és az arcára elutasítás, szinte undor ül ki.
Úgy érzem, megfordul velem a világ, iszonyúan fáj, hogy így beszél velem, próbálom megérteni, kérdezni, de ellenségesen, nyeglén nézi az én kínlódásomat.
Ekkor már bejönnek mások is a szobába, és ő kimegy egy másik hapsival, még hallom, ahogy azt mondja neki:
- Hát mit hitt ez a hülye tyúk magáról?!
Úgy érzem, menten meghalok a boldogtalanságtól és a szégyentől.

* * *

A másik álmodó 34 éves nő, aki úgy érezte, hogy a férfi, akivel kétszer-háromszor randevúzott, csak a munkája, egyéb elfoglaltságai miatt marad távol. Jöttek a telefonok, SMS-ek, majdani randikat emlegetve, de ez a találkozás mindig arrébb csúszott az időben, és nem jött létre. Ebben az időszakban álmodta az alábbiakat:

Károly házánál járok egy éjszaka. Sötétek az ablakok, semmi fény nem szűrődik ki a lehúzott redőnyök mögül. Bizonyára elutazott - gondolom.
Bemegyek a közeli kisvárosba, talán már másnap, mert világos van, süt a nap. A temető mellett sétálok el. Épp jön ki a gyászoló rokonság, barátok, ismerősök. Mondatfoszlányokat hallok a beszédükből:
- De kár, hogy ilyen hamar véget ért...
- Még el sem kezdődött igazán, és máris véget ért...
- Még csak most ismerték meg egymást, és máris ez a tragédia történt... szomorú dolog ez...