Szia Facér Pasi!
Egyetemista lány vagyok, és kíváncsi vagyok a véleményedre. Még középiskolás koromban családi barátság révén megismerkedtem egy sráccal, aki most már az egyetemen tanít, akkoriban még azon a karon tanult, amire most járok. Tanácsokat adott, segített, mindig megnyugtatott az aktuális hisztirohamaim közepén. Nem találkoztunk túl gyakran, de az utóbbi időben már puszival üdvözöl, kávézni hív, flörtöl velem, ami azért nem hagy közömbösen...
Életemben először ezzel kapcsolatban határozatlan vagyok, nem tudom, mit tegyek. A tanárom, nem kellene vele kezdenem, de mégis vonz. Koptassam le finoman, vagy hagyjam, hogy közeledjünk egymáshoz? És ha mégis összejövünk, honnan tudjam, hogy nem csak egy "jó kör" vagyok az életében?
Még egy dolog, ami bonyolítja a helyzetet: már több mint 2 éve komoly
kapcsolatban élek egy másik aranyos sráccal... Na ezt bogozd ki, ha tudod! :-)
Kíváncsi vagyok válaszodra!
Puszi: Tamara
Kedves Tamara!
Nos, tényleg nem könnyű a dolog, de talán az lenne a legegyszerűbb, hogy ha lekoptatnád a tanárod. A legegyszerűbb, de nagyon valószínű, hogy nem a legjobb megoldás. Nem baj az, ha az ember belekóstol az efféle kalandokba. És őszintén szólva az sem mindig baj, ha az ember "csak" egy "jó kör" valakinek az életében. Nem beszélve arról, hogy egy jó kör alatt a legritkábban lehet unatkozni.
De komolyra fordítva a szót, az a legegyszerűbb, ha nem teszel semmit az ügy ellen és hagyod, hogy a dolgok szépen haladjanak maguktól. Aminek meg kell történnie, annak meg kell történnie. Nem lenne jó, ha sokat agyalnál olyan dolgokon, hogy érdemes-e megtenni valamit vagy sem. Nos, bizonyos határok között tulajdon képpen kötelező megtenni a dolgokat. Úgy hogy hajrá, és vigyázz magadra!
Csókol, a Facér Pasi