Kedves Álomleső, már jól tudod, inkább merengeni kell az álmokon, inkább érezni jó őket, mint a tudat éles fényével szétégetni, darabokra szedni, szételemezni. A merengésben előbújnak gondolatok, képek, asszociációk, és te egyre jobban hiszel bennük, hiszel nekik.
Magadhoz öleled az álmaidat. Beszélgetsz velük, mint jó barátaiddal. Talán már saját álomnaplód is van. Gyűlnek, sorakoznak benne éjszakai "kalandjaid", jobb - rosszabb élményeid leírásai.
Talán már felfigyeltél visszatérő álomhelyszínekre, szereplőkre is, amiket és akiket csak az álomvilágodból, álomvilágodban ismersz. Tudod, kikre számíthatsz, és tudod, kikkel kell vigyáznod.
Nem azonnal nézel bele az álmoskönyvekbe, előbb hagyod felsejleni a saját asszociációidat. Tudod: a te álmod a te életedről szól, senki más nem jár a te lélekútjaidon rajtad kívül. Az álmoskönyvek szócikkeit csak hívószavakként használod arra, hogy tovább haladj a saját értelmezői ösvényeden. Egész rutinos álomfejtővé váltál, olykor mégis elakadsz, és nemcsak az álmaiddal, hanem az életeddel is.
Ha teljességgel elakadtál az álmaiddal, és esetleg az életedben is van gubanc, amit jó lenne feloldani, és úgy sejted, hogy az álmaid ehhez postáznak segítséget, de te sehogyse érted, pedig fontos lehet, akkor kérj segítséget!
Van néhány jó álom-és szimbólumszótár és néhány jó álomfejtő. Jó szolgálatot tehet egy hozzád értő kedves barát is. De akkor jók (a könyvek is, és az emberek is), ha nem pontosan és direktben közlik veled, hogy ezt és ezt jelenti az álmod, hanem ha elkezdenek veled lazán - merengve - rád figyelve beszélgetni. Inkább kérdeznek, mint közölnek. Vagy elmesélnek valami nagyon hasonló élményt egy középkori álmodótól, vagy a mítoszokból. És hagynak téged továbbgondolni, lazán asszociálni.