Hogyan neveljük fel a bennünk élő éretlen férfit?

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az álomgazda

Az alábbi álmok egyetlen hölgy álomsorozatából valók, huszonhat és harminchat éves kora közötti időszakból. Az adott időszakban természetesen számos hasonló álma volt, ezen elemzésben a legjellemzőbbeket emeltük ki, időrendben.

Az első álom

Egy szupermarketből kilépve a közeli park felé megyek. Vonz arrafelé valami. Ahogy odaérek, látom, hogy mosdatlan, rossz ruházatú férfiak fekszenek egy padon. Az egyikük észrevesz, feláll, és elkezd velem ordibálni, hogy ugyan már mit keresek én ott, és hagyjam őt, őket békén. Megijedek, de még a nagy ijedtségben is érzékelem, hogy ez a férfi okos, intelligens, csak valamiért erre a csavargó létre van kárhoztatva. Ha megmosdana, megborotválkozna, igen markáns - férfias -,intelligens arca lenne.

A második álom

A metrón utazom, amikor felszáll két férfi. Hamarosan kiderül, hogy rablók. A néger agresszívabb, amikor a mellettem ülő utas, egy férfi tiltakozik, akkor annak egyszerűen szétlövi a fejét. Látom, ahogy a vér agyvelővel keveredve folyik az ablaküvegen. Tőlem a társa, aki egy fehér férfi, elveszi a táskámat, a rózsaszín pulóveremet, de nem engedi a másiknak, hogy engem is lelőjön, sőt miután kivette a pénztárcámat az okmányaimmal, visszadobja a pulóvert és a táskám a metrószerelvénybe, miközben kiszállnak. Én viszont utánuk eredek, de eltűnnek a tömegben, a felszínen sehol sem látom őket. Aztán egyszer csak meglátom a fehér férfit. Úgy tesz, mintha vak lenne: kezében vakvezető bottal tapogatja az utat. "A csaló!" - gondolom. Egy talponállóban érem utol, és indulatosan közlöm vele, hogy tudom, hogy nem vak, és azonnal adja vissza a pénztárcámat meg az okmányaimat. Nagy nehezen visszaadja, mintha meg lenne hökkenve egy kissé a kitartásomon, bátorságomon.

A harmadik álom

Egy utcán meglátok egy férfit, aki a munkakerülők, csavargók laza testtartásával támasztja a falat. Háttal áll a falnak, egyik lába fenn a falon, kezei a zsebeiben. Odamegyek hozzá, megfogom a két vállát, és jól megrázom:
- Mit támasztod itt a falat, amikor te az én animusom vagy?!
A férfi láthatólag meghökken.

Negyedik álom

Az autómban utazom valahol egy nagyvárosban, talán Budapesten, amikor meglátom, hogy egy férfi azzal szórakozik, hogy egy markológép markoló részében hintáztat egy gyereket úgy, hogy az félig benne fekszik, félig meg kilóg belőle. Ezt igen felháborítónak tartom, felelőtlen viselkedésnek érzem. Leparkolok, és épp ott áll meg a férfi is a gépével. Soha nem szoktam beleszólni mások dolgába, de ezt nem tűrhetem, megszólítom:
- Miért teszi ezt azzal a gyerekkel?! Egy hibás mozdulat, a gyerek meghal, eltörhet a gerince! Ha még egyszer meglátom, biz' isten feljelentem.
A férfi szemtelenül vigyorog:
- Ugyan már, mit rinyál, csak szórakozunk, a gyerek szereti, még soha semmi baja nem lett.
A következő jelenetben egy bírósági tárgyaláson találom magam. Nem tudom, ki jelentette fel, de ez a férfi a vádlott, és amiatt, amit a gyerekkel tett. A bírák azt állítják, hogy ennek a férfinak nem lenne büntetés a börtön, mert imád semmit tenni, hanem az ítélet éppen ezért a következő:
Kirakjuk magát a Karib-tenger egy bizonyos pontján egy kis csónakban, vízzel, élelemmel. Megmutatjuk, merre van a part. Ha nem evez, akkor ott fog megrohadni a napon, és megeszik a cápák. Ha túl nagy intenzitással evez, kifárad, és ugyanaz fog történni, mint az első esetben. Ha olykor nekilendül, olykor meg feladja, szintén ugyanez lesz a végeredmény: szétégeti a nap, felfalják a cápák. Egy esetben lehet elérni a partot, ha kitartóan, egyenletes tempóban evez, illetve pihen olykor. De mindent beosztva, rendszerben, egyenletesen. Ez esetben megmenekül.