Újévi fogadalmak szülőknek

Sokan fogadalmakkal kezdik az új esztendőt; van, aki fogyókúrázni kezd, mások rossz szokásaiktól szeretnének megszabadulni, vagy éppen azt ígérik, hogy több időt töltenek szeretteikkel. Ne csak magunkra gondoljunk, hanem gyerekeinkre is, és első teendőink között legyen néhány a család életét megkönnyítő tett, változtatás.

Használati utasítás, avagy mottó:
Természetesen mindenki az adott életkorú gyerekre vonatkozó fogadalmakat vegye figyelembe.
Akinek nem inge, ne vegye magára.

Nem dohányzom a gyerek társaságában, illetve a gyerekkel egy légtérben
Ez mindenféle életkorra vonatkozik. A passzív dohányzás is nagyon károsan hat az emberi szervezetre. A füst belélegzése fokozza a hirtelen csecsemőhalál bekövetkeztének esélyét, a légúti megbetegedések kialakulásának, és az allergiának is nagyobb sanszot ad. Pedagógiai szempontból sem utolsó, ha a családtagok nem dohányoznak Így valószínűbb, hogy a gyerek sem fog rászokni. Ha otthon vágni lehet a füstöt, a szülőnek egyszerűen nincs hitele a gyerek előtt, amikor veri az asztalt, hogy "Márpedig, büdös kölyök, te nem cigarettázhatsz!". Ilyen egyszerű.

Előre megfontolt szándékkal nem ütök rá a gyerekre, se kicsit, se nagyot
Az ember csak addig papol arról, hogy gyereket megütni semmilyen körülmények között nem megengedhető, amíg maga is szülő nem lesz. Később rájön, hogy van helyzet, amikor a gyerek kibírhatatlan viselkedése és az ő idegrendszerének kimerültsége egy időpillanatban csúcsosodik. Ilyenkor elszállhat egy pofon vagy fenékre ütés. Gyakorlatilag olyan, mint egy természeti katasztrófa: jön. És nagyon ritka. Ha ismétlődik, akkor több mint gyanús, hogy nagy baj van: vagy a gyereket "rontottuk el" idejekorán, vagy a szülő tűrőképességével, önuralmával lehet baj. Esetleg mindkettő. Ilyenkor el kell gondolkodni a helyzeten, az okokon, és szakemberhez fordulni.
A fogadalom körébe valójában az tartozik: nem "dádázom" meg a kezecskéjét, popsiját többé. Megpróbálok más megoldást találni arra, hogy megértessem vele, mit szabad, és mit nem. A kis legyintések, "dádázások" csak arra tanítják meg a gyereket, hogy a verekedés elfogadott konfliktusmegoldási mód. Hatékonysága is elég csekély: a "dádázott" gyerek az anya jelenlétében nem fog rosszalkodni, de amint anya eltűnik, újra rossz fát tesz a tűzre.

Érthetően tudtára adom, mit várok el tőle, mit nem
Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a gyerek kevés tapasztalattal rendelkezik, és még nem alakult ki teljesen erkölcsi értékítélete sem. A mi dolgunk, hogy ezt szép csendben, fokozatosan, a maga idejében átadjuk neki. Addig viszont nem kérhetjük számon rajta, hogy nem olyan, mint egy angol lord. Ahhoz, hogy elfogadhatóan viselkedjen, irányítanom kell. Egyszerű, értelmes szavakkal el kell mondanom, mi az, amit nem szabad, mi volt az, amiben hibázott. Ha csak azt mondom: "ne legyél rossz", vagy azt "azért kaptál ki, mert rosszalkodtál", nem mondok semmit. Sőt: arra késztetem a gyereket, hogy tovább "rosszalkodjon", hogy végre kiderüljön, hogy mi is az a rosszalkodás. Mert a gyerek semmit sem szeretne jobban, mint jól tájékozódni a "nagyok" világában. Ehhez keresi folyton a kapaszkodókat, korlátokat.

Csak olyasmiért büntetem, szidom, ami valóban szándékos "rosszalkodás" volt
Ha a gyerek nem tudja, hogy nem szabad a falra firkálni, akkor természetes (sőt, elvárható) hogy a falra firkáljon, mivel ott van az az ingerlően nagy, fehér felület, és "a mamáék eddig mindig nagyon örültek, ha rajzoltam valami szépet". Ha a gyerek tudja, hogy valamit nem szabad, de mégis megteszi, mert olyan a helyzet, hogy muszáj megtennie, akkor sem jár neki szidás. Ha sáros lábbal végigrohan a lakáson, és tudja, hogy nem szabad, akkor le kell teremteni. Ha az apja beront a lakásba, és sáros lábbal végigtrappol, majd a gyerek is végigrohan, akkor vagy mindkettőjüket szidás illeti, vagy egyiküket se. Ha a gyerek azért rohan be sáros lábbal, mert kint a testvére elesett a biciklivel, vérzik, és felnőtt segítségére van szükség, akkor nincs idő a cipőlevételre, azon sárosan kell szülőt keríteni.