Jogunk van a boldogsághoz!

Tanácsadónk Szendi Gábor klinikai szakpszichológus, hipnoterapeuta. Ha szeretnéd megosztani valakivel gondjaid, tanácsot szeretnél kérni, fordulj hozzá e-mailben.

Meglehetősen hosszú ideje húzódó lelki és párkapcsolati problémával küzdök, és sajnos nem tudok belőle kilábalni.
26 éves vagyok, bölcsészként végeztem, és két évvel ezelőtt férjhez mentem. A férjemmel akkor már négy éve együtt voltam, együtt is laktunk. A férjemről röviden: 28 éves, meglehetősen hirtelen természetű férfi, ugyanilyen családi háttérrel, de annak ellenére, hogy sokat kiabál, nagyon szeret engem. A kapcsolatunk azonban kb. 8 hónapja drasztikusan megromlott, tehát már nem élünk együtt. Ennek oka az volt, hogy nem talált munkát és elment a barátaival szórakozni a munkakeresés helyett, és meglehetősen megszégyenített a barátaink előtt, ahogy kiabált velem, mert feszült volt. Tettlegességre nem került sor, nem is hiszem, hogy valaha képes lenne megütni. De nekem elegem lett abból, hogy táncosnőket akart foglalkoztatni, hogy könnyen jusson pénzhez, miközben én akkor meg pincérnőként heti 58 órát dolgoztam egy idegen országban, ahova megint csak azért jöttünk, mert nem szerette sem a főnökeit, sem a munkahelyet.

Szóval egy nagy veszekedés után, amikor is azt mondta, hogy a mosogató alá rúg és elég csúnyán minősített (soha nem volt senki mással szexuális kapcsolatom rajta kívül), eldöntöttem, hogy különköltözök tőle.
Erre jött a sírás, megbánás, mire kiderült róla az is hogy, mielőtt kimentünk volna, meglehetősen szoros kapcsolatba került egy lánnyal, amiről csak hazaérkezésünk után szereztem tudomást, persze nem tőle. Akkor végleg eldöntöttem, hogy nem akarok vele élni egy ideig. Akkoriban már nem volt köztünk semmilyen szexuális kapcsolat nagyon régóta.
A probléma az, hogy a szüleim próbálnak óvni tőle, sulykolták, hogy adjam be a válókeresetet, ami a napokban meg is történik valószínűleg.
Még egy másik említésre méltó momentum van: próbáltam újra együtt élni vele, de sajnos teljesen elhidegültem tőle. Közben a munkahelyemen (szintén külföldön, de már egy nagy légitársaságnál dolgozom) megismerkedtem egy francia férfival, aki nagyon szeret, nagyon jól el tudunk beszélgetni, és próbálja belém táplálni, hogy nem vagyok olyan értéktelen ember, mint amilyennek a férjem titulált.

A probléma az óriási lelkiismeret-furdalás, amelyet most érzek, hogy bűnt követtem el, hogy elhagytam a férjem és meg most utoljára nem tartottam ki mellette. Valamint az, hogy ez a hat év, amelyet együtt töltöttünk, még mindig úgy érzem, annyira bennem van, hogy képtelen vagyok végleg elhagyni őt. Viszont akkor elvesztem ezt a lehetőséget, amelyet kaptam azzal, ahogy ez a férfi végig kitartóan támogatott azokban a nehéz pillanatokban, amikor a férjemnek kellett volna ott lenni.

Kérem, mondja meg, mi a megoldás egy ilyen helyzetben. Sajnos meglehetősen hajlamos vagyok a depresszióra, és az önbizalmam is nagyon alacsony annak ellenére, hogy sokan ha rám néznek, azt gondolják, hogy én biztosan magabiztos vagyok, mert a megjelenésem pozitív, és tetszem az embereknek, de ez nem így van, belül nagyon gyenge vagyok.