Álmunk az orvosunk

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az álomgazda

Harminckilenc éves, férjezett nő, három gyermekkel. Napok óta szúró fájdalmat érez a méhe irányából, a baloldalról. Megszólal a lelkiismerete, eszébe jut, hogy több mint három éve nem volt rákszűrővizsgálaton. Aznap éjjel álmodja a következőket.

Az álom

Vagyok valahol, sötét van, derengő félhomály, és egyszercsak behoznak egy patkányt. Nagyon megrémülök, mert tudom, hogy ez rosszat jelent. Úgy tudom, hogy betegséget. Rögtön eszembe jut a fájdalom a méhem környékéről. Iszonyatos félelem fog el a patkánytól. Mondom is ezt álmomban a férjemnek, hogy baj van. El akarok futni. De vagy azért, mert ő megnyugtat, vagy azért mert jobban kezdek látni a sötétben, meglátom, hogyha alaposabban, közelebbről megnézem, nem patkány ez, csak egy kóbor, koszos, csimbókos szőrű, szerencsétlen kis kutya. Sajnálni kezdem, és megnyugszom. Már nem akarok elmenekülni.

Gondolatok az álomról

Az álom láthatólag ugyanazt a problémát járja körül, amit az álmodó nappali tudata, amely eléggé pesszimista tudat olykor, az álmodó saját bevallása szerint. Azaz a legkisebb jelre képes a legnagyobb bajra gondolni, és szorongani attól. Valóban a férje szokta megnyugtatni ilyenkor, és hogy a férje szavai nagyon mély tudatrétegekbe képesek lehatolni, és nyugalmat hozni, ezt is jelzi az álom.
Az is feltűnő, hogy az álmodó jól ismeri az álomszimbolikát: a patkány tényleg betegséget, nagy bajt jelent (kivéve, ha valaki kedvenc háziállata egy patkány, vagy patkányokkal dolgozik - most ne emberekre tessék gondolni, hanem állatpatkányokra! - esetleg kísérleteket végez velük, vagy cirkuszi állatidomár).

Az is feltűnik az álomban, hogy az álmodó képes tudatosan álmodni, azaz a két világ, a nappali és az éjszakai tudat világa között átjárása van, hiszen a patkányszimbolikát magában helyrerakva azonnal a méhéből sugárzó fájdalomra asszociál.

Az álom orvosolja az álomgazda szorongásait: az elhanyagoltságot és valamiféle kisebb egészségi problémát tényleg visszajelez, de azt is mutatja, hogy nincs olyan nagy gond, mint ahogy az álmodó nappali tudata felnagyította.

Félelmeink egyébként nagyon nagyra képesek nőni, ha rettegve elfutunk előlük, és ők folyamatosan ott fújtatnak a nyakunkba, utánunk loholván. Ezzel szemben sokat segít, ha szembe merünk velük nézni: ekkor még az is kiderülhet, hogy a rettegett patkány semmi más, mint egy elhanyagolt, ázó-fázó kiskutya, aki csak egy kis gondoskodásra, törődésre vágyik.