Betegséget jelző álmaink

A betegségálmok legyengült, rossz lélek - és testállapotokat, belső egyensúlytalanságokat mutatnak. Az álmokból sok mindent megtudhatunk a betegségünk okáról, fajtájáról, a belőle kivezető útról.

Ha az álmunkban valamiféle energiából (tűz, víz, föld, levegő) túl sok, esetleg túl kevés van, mindenféleképpen vegyük erős jelzőerőnek arra nézvést, hogy a belső egyensúlyállapotaink felborultak.

"Jól begyulladtál!" - mondjuk valakire, aki megijedt. Tartós félelemállapotok a lélekben, majd a testben gyulladt állapotokat hozhatnak létre. Az álomban tűzvész, láva, túlfűtött kályha jelzi. A tűzvész után hátramaradó hamu a tetteink következményeinek keserű számbavétele, fájdalom, gyász.

"Kicsúszott a lába alól a talaj"- nyilvánítjuk ki valakiről, aki az őt ért stresszek hatására szomorúvá, síróssá, önsorsát feladóvá vált, inni kezdett, esetleg idegklinikára került, öngyilkos lett Az álomban a földrengés, földcsuszamlás a jelölője a megbillent belső egyensúlynak.

Az árvíz, szökőár rettentő erejű érzelmeket mutatnak, amiket nem sikerül tudattal uralni, és ezért azzal fenyegetnek, hogy teljességgel beborítják az álmodót, és akkor "Összecsaptak a feje fölött a hullámok". A lavina befagyott, befagyasztott érzelmek elsöprő, maga alá temető erejének álombéli jelölője. Koszos víz, mocsár, mérgezett folyó azt mutatják, hogy az álmodó érzelmi élete beszennyeződött.

A növények közül a gyom mutat elhanyagolt belső lélekterületeket, amelyek felfalhatják a még egészségeseket is idővel.

Állatok, vadállatok az álmokban

Az állatok közül a patkány (lásd az Álmunk az orvosunk című írás esetelemzésében részletesen) szinte mindig betegségjelölő. Kivéve azon eseteket, ha valaki patkányokkal dolgozó ember - állatidomár, kutató orvos, esetleg patkány a kedvenc háziállata. Ha hiénák, rágcsálók, élősködők, denevérek, kukacok, legyek jelennek meg az álmainkban, szintén érdemes utánagondolnunk testi-lelki állapotszintjeinknek.

Megzavarodott ösztönű, össze-vissza rohangáló, rémült, valamint sérült, láthatólag erősen beteg állatok (ló, tigrisek) szintén az ösztön-testszféra problémáiról beszélnek.

Még keményebb - tán kora gyermek, vagy serdülő-ifjúkorban ért -, erős érzelmi sérülésekről szólnak a szanaszét heverő állattetemek. Mutatják, hogy az életet egyébként erőteljesen előrevivő dinamikus erők (pl. ló) legyengültek, elpusztultak. Ugyanilyen erőteljesen figyelmeztető kép, ha halottakat látunk heverni mindenütt, földön, medencében, akár egy egész városnyit.

Ha az álombéli vadállatok felfalják az álmodót, vagy más álomalakokat, akkor az álmodó olyan erőteljes ösztönkésztetéseket (agresszió, szexualitás) él meg, amelyek szinte el-és beborítják a tudatát, olykor úgy is érezheti, hogy szinte nincs is ép eszénél. Ha az álmodó úgy gondolja, hogy más emberek fenyegetik testi-lelki integritását, farkasfalkával álmodik.

Ha az álmodó elfut az állatok elől, akkor a saját ösztönvilágát igen fenyegetőnek, kártékonynak tartja, azaz például egy fiatal lány - félvén a saját szexuális erejétől, csábító képességétől - kígyóktól retteghet.

Hüllők, polipok, mélyvízi szörnyek a tudat által kontroll alatt egyáltalán nem tartható ösztönök világát jelképezik, amiknek az álmodó teljességgel kiszolgáltatottnak érzi magát.

A koboldok, vámpírok - bár emberszerű kinézetűek, sok "állatias" vonást tartalmaznak, így - szintén inkább az ösztönszférához tartozó, emberi tudattal nem érthető, nem befogható lények.