31 éves, gyermekét egyedül nevelő nő vagyok. Csinosnak és szépnek mondott, de nem egy bombázó alkat. Ezt csak azért írom le, hátha szükséges.
Születése óta egyedül nevelem kislányomat, aki most lesz hatéves. Nemrég megismerkedtem egy 26 éves fiúval, akivel már össze is költöztünk. Minden szép és jó, kivéve egy dolgot, a féltékenységet. Ami ellen nem tudok semmit tenni, hiába erőlködöm. Úgy gondolom, ez már beteges! Nem csak a volt barátnőire vagy nőismerőseire vagyok az, hanem a tévében vagy újságban lévő nőkre is! Egyszerűen nem tudom, miért van ez a érzés, de beleőrülök, hiába próbálom visszafogni magam. Annál rosszabb, mert akkor heves szívdobogás jön rám, és nem kapok levegőt, ja és a szűnni nem akaró remegés és fázás. Ezt az érzést próbálom legyőzni, de sajnos eredménytelenül, nem tudom, mit kéne tennem, kérem, ha tud javasolni valamit, segítsen!
A barátom nagyon türelmes és megértő, már ha olyan jelenet van, inkább elfordul vagy kikapcsolja a tévét, de ez nem normális élet, az eszemmel belátom. Nem szeretném tönkretenni az életét, ő azt mondta, hogy mindenben segít. De ő sem tudja, mit tegyen. Szeretné, ha boldogok lennénk, nem akar elhagyni, mert én már többször mondtam neki, hogy keressen egy normális nőt.
Gondoltam arra is, hogy ez kisebbségi érzés vagy önbecsülés hiánya, de mit lehet ellene tenni? A szülés előtt csak egyszer fordult elő velem ilyen, akkor is nagyon szerelmes voltam, azt hittem, csak azért van, mert túl fiatal vagyok és majd kinövöm, de most kilenc év után megint előjött. Tudom, hogy szeret a barátom, hiszen nem viselné el mindennap ezeket a dolgokat, de mégis előjön az az érzés, hogy valaki mást kíván meg. És ettől megőrülök.
Kérem, ha tud, segítsen! Előre is nagyon köszönöm.