Álombeli tévelygéseink

Olykor nem találjuk, elveszítjük azt, amit leginkább úgy szoktunk megfogalmazni, hogy az életünk értelme. Ilyenkor tévelygünk - a való életben és álmainkban egyaránt. Álombéli utazásunk maga az élet. Ha eltévedünk álmunkban, akkor az életünkben akadtunk el: nem értjük a világot, és benne önmagunkat.

Aki tévelyeg, az cél nélkül ide-oda bolyong, a saját (élet)útjáról letért. Ennek aztán megvannak a maga fokozatai. A té 'ide-oda' jelentésű előtaghoz járuló utótagok mutatják az eltévelyedés súlyosságát. Az ember lehet csak egyszerűen tétova, téveteg, tébláb, ténfergő, tétlenkedő, tékozló (tékozik' elszóródik'), tévedő, tévelygő, tévesztő, tévhitű, és tébolyult.

Ilyen életszakaszokban fontos tudnunk azt, hogy nem maga az élet értelme veszett el, hanem - remélhetőleg átmenetileg - mi veszítettük el azt a magunk számára.

Álmainkban a ködben bolyongás jelezheti azt, hogy nem tudjuk, érzelmileg merre-hová tovább. Valaki a környezetünkben "ködösít" nekünk, szoktuk is így mondani ezt manapság, vagy éppen olyan életszakaszunkat éljük, amikor nem látunk tisztán, mert valóban nem lehet látni, hogy mi lenne a jó lépés, a jó útirány.

A vízbe fulladás nagyon hasonló jelkép a ködhöz, de annál radikálisabban mutatja, hogy az őskezdet (az élet kezdete az ősóceánban), az őskáosz állapota fogva tartja az álmodót, azaz semmi belső tervének, érzelmi állapotának nem tud formát adni. Vagy saját belső vízerői jutnak túlsúlyba, vagy a külvilágból érik olyan hatások, amik miatt nem jut levegőhöz, azaz például fulladozik az érzelmileg nyomasztó családi légkörben.

Ha az álmodó az álmában egyszercsak rádöbben, hogy nem tudja, hogy kicsoda is ő, azaz személyiségét, emlékeit illetően elveszti az emlékezetét, köd borul az agyára, akkor olyan erőteljes érzelmi sokkhatások érhették, amelyekkel az álom álmodása idején még képtelen szembenézni.

Az álombéli eltévedés egy városban, erdőben, utakon az erkölcsi-, lelki-, életvezetési dilemmáink képi megjelenése. Az utazás maga az élet. Ha eltévedünk álmunkban, akkor az életünkben akadtunk el. Nem értjük a világot és benne önmagunkat. Elvesztettük a biztos kapaszkodóinkat, így aztán nem tudjuk, merre tovább, nem vagyunk képesek lépni, azaz dönteni. Ez álomban jelentkezhet úgy, hogy nekiindulunk egy útnak, majd megállunk, nekibuzdulunk, megint megállunk. Elindulunk, majd visszafordulunk egy úton.

Nagyon erős érzelmi dilemmáink akár a lebénulás, sóbálvánnyá, kővé válás érzetét, képét is előidézhetik álmainkban.