Jó napot kívánok, Doktor Úr!
23 éves lány vagyok, és teljesen tanácstalan. Körülbelül egy hónapja megismerkedtem egy fiúval. Minden nagyon szépen alakult, de furcsa volt, hogy csak nehezen nyitott felém, azt mondta, hogy nem akarja elkapkodni a dolgokat. Szexualitásra nem is került sor, de még milyen jó, hogy nem! Nem olyan régen megtudtam, hogy van egy másik kapcsolata, ami már két éve tart.
Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a ténnyel, úgy érzem, hogy nagyon megszerettem, és fáj, hogy ekkorát kellett csalódnom benne. Tudni kell, hogy ő maga mondta el nekem, hogy neki van ez a kapcsolata, és úgy érzi, hogy már nemsokára vége lesz. Nekem mégis van egy olyan érzésem, hogy nem mostanában fogják elhagyni egymást.
Nem akarok másodhegedűs lenni. Ezt mondtam is neki, próbáltam megmagyarázni, hogy csak akkor találkozzunk, ha ő lezárta a kapcsolatát, de egyszerűen nem érti meg. Állandoan hív, látni akar, és szerelmes sms-ekkel bombáz. És be kell vallani, néha elgyengülök, hiszen sokat jelent nekem. Tehetetlennek érzem magam, nem tudom, mi a helyes megoldás, még soha nem voltam ilyen helyzetben.
Kérem, adjon tanácsot, mert nekem ez az állapot nem kielégítő, és úgy érzem, gyenge vagyok. Főleg, ha ő is mellettem van.
Kedves 23 éves lány!
Úgy tűnik, nem akar hinni a szemének és az eszének. Úgy jár, mint aki vesz egy Rubenst és otthon jön rá, hogy hamisítvány. De annyira tökéletesnek látszik a kép, hogy nézi-nézi, de még mindig nem tudja elhinni, hogy nem valódi. Mindig lépre megyünk, ha olyat kínálnak, amire nagyon vágyunk. Ez a fiú nyilván tudja azt mutatni, ami magának szíve vágya, de ő mégsem "az", hanem csak "olyan". Minél közelebb engedi magához, annál nehezebb lesz tőle szabadulni.
Ha valóban nem akar másodhegedűs lenni kapcsolatában, csak azt tanácsolhatom, amit Odüsszeusz tett. Ő tudta, hogy a szirének énekének senki nem tud ellenállni, mert ahány hajós valaha is csak hallotta őket, az mind a habokba vetette magát, kiúszott hozzájuk, és dalukban gyönyörködve ott pusztult. Ezért Odüsszeusz odakötöztette magát az árbochoz, és megparancsolta embereinek, akiknek fülébe viaszdugót tétetett, hogy bármit tesz is, bárhogy rimánkodik vagy őrjöng, ügyet se vessenek rá, csak evezzenek tovább. És amikor a szirének dalát meghallotta, szívét hasogatta a fájdalom, hogy nem úszhat oda hozzájuk, könyörgött, majd átkozta társait, de hasztalan. Azok csak süketen eveztek tovább. Odüsszeusz azt hitte, eszét veszti a fájdalomtól, ahogy a távolban lassan elhalt a szirének éneke. Ám ezzel megszűnt a varázs is, és visszanyerve józan eszét, mély hálát érzett társai iránt, akik megmentették életét azzal, hogy nem oldozták el köteleit. A szirének dala fájdalmasan szép, de vesztét okozza annak, aki hallgat rá.
Üdv: Szendi Gábor