Ilyen egy szerelemtől elvakult nő

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér Pasi,

a válaszaidat, tanácsaidat nagyon helyesnek, okosnak találom. Ezért is szeretnék most én is tanácsot kérni, mivel most kerültem ki egy ördögi móduskerékből, amely három évig tartott. Óriásit sérültem, mint ember, mint nő. Nem tudom, hogy fogok felépülni.

Pár szót mondanék róla és rólam, tudom, nem fog tetszeni. Harmincnak kinéző negyven éves családanya vagyok, biztos háttérrel, szerető férjjel, két gyönyörű gyerekkel. Vezető pozícióban, karrierem felfelé ível. Ő két éven keresztül a főnököm volt, külföldi. Olyan szenvedélyesen beleszerettem, mint ahogy soha, senkit nem szerettem. Ilyen őszinte szeretetet senki iránt nem éreztem. Mindent megtettem volna érte, és meg is tettem.

Ez az érzés nem volt viszonozva részéről. Velem nagyon szeretett lenni, beszélgetni, szeretkezni. Mindent megbeszélt velem, munkahelyi gondokat, saját lelki gondjait. Tanácsoltam, támogattam, órákat telefonáltunk este, a barátnőjéről, az ő bánatáról. Én csak "nagyon közeli" barát voltam, akit szexuálisan is használt. Ebbe belementem, mert reméltem, hogy jóságom, okosságom, megértésem elvezeti oda, hogy engem is szeressen. Nem ez történt. Amikor erőre kapott, más után nézett.

Nem bizonyosodtam meg róla, de éreztem, hogy amikor együtt vagyunk, akkor valahol máshol van lélekben, és addig-addig firtattam, míg azt nem mondta, ő nagyon tisztel engem, mint embert, én egy csodálatos asszony vagyok, de ő nem szerelmes belém, ez nem az a szerelem, amire én vágyok. Ő azt nem tudja viszonozni. Természetesen szakítottam és elmentem a cégből.

Fél év múlva ő közeledett, én bocsátottam, és megint szakítás lett a vége két hónap múlva, mert őneki nem felelt meg az én érzelmi kötődésem, túl követelődzőnek tartott. Addig ő a családját külföldre költöztette, és egyedül kezdett élni Budán a luxuslakásában. Három hónap múlva megint közeledett, és én megint azt hittem, ráébredt, hogy hiányzok neki, kellek neki. Pár hét ostrom után megint beadtam a derekamat. Most nagyon szépen kezdődött, más volt, mint eddig. Két hét után kezdtem érezni, hogy érzelmileg megint távolodik. Nem hívott gyakran, este nem értem el telefonon. Hivatalos vacsorák, közös bowlingozás a csapattal. És én megint azt kaptam, hogy megint nagyon követelődő vagyok, kontroll alatt tartom, vegyem könnyedébben a dolgokat.

Nem tartottam kontroll alatt. Csak azt szerettem volna, ha felhív néha, ha érzem, hogy gondol rám, hiányzok neki, szeretne ő is velem lenni. Azt akarta, hogy még az sms-ekre, amit írok neki, meg legyen a joga, hogy ne válaszoljon (azonnal), mondva, hogy ő nagyon elfoglalt a munkahelyen.

A helyzet napról napra romlott. Én egyre jobban éreztem, hogy valami
nincs rendben, ő pedig engem okolt, hogy ez csak az én megkövetelő magatartásom, amit ő nem visel el. Megint elkezdte, hogy én túl emocionális vagyok, hogy vegyem könnyedébben, nem hívhat minden nap.

Szóval a vége megint az volt, hogy ő időt kért, hogy nem tudja mit akar valójában. Bizonygatta, hogy nincs másvalakije, nem találozik senkivel. És ne legyek féltékeny, nincs senkije. Adtam időt, megint kibékültünk. Megint kezdődött előről a nem jelentkezés, és a veszekedés, amikor mondtam, hogy én ezt így nem bírom, hogy csak akkor vesz elő, amikor ő szeretne velem lenni, hét közben pedig azt sem tudom, mit csinál, hol van. Ezt nem tartottam viszonynak. Megint összevesztünk.

Egy kínos hét következett, amikor ezer kérdésre nem találtam feleletet. Az egyik az, hogy miért nem tudok ebből kilépni, mivel az eszem tudta, hogy ez így nem jó. Hogy lehet, hogy az, hogy megfeleljek neki, hogy kelljek neki, a nagy és macho Ő-nek, aki mindent a legjobban tud, ez tart kelepcében, nem tudom. Most már nem tudok semmit. Teljesen elvesztettem az ítélőképességemet.

Nemrégen aztán történt valami, ami nagyon súlyosan érintett. Megláttam őt egy csinos barna lánnyal az oldalán. A sokk és a fájdalom leírhatatlan volt. Csak álltam és bámultam, és ő észre is vett, mosolygott rám.

Másnap kaptam tőle egy sms-t. Elzárkóztam. Nem válaszoltam, mivel nem akarok, nem tudok vele többet beszélni sem. Nem tudom, ez szép volt-e tőlem, de az előzmények után nem tudtam neki visszaírni. Nem akartam alkalmat adni kimagyarázkodásra. Azóta ő sem keresett. Teljes csend. És nincs az az ok, amiért én még egyszer feltárcsáznám.

Kérdésem: rosszul reagáltam? Nem akarom vele folytatni ezek után. De ha esetleg jelentkezne, hogyan viselkedjek? Mint egy kiskutya, úgy húzódtam most félre. Legszívesebben megmondanám neki, milyen piszokul viselkedett és hazudott. De annak nem sok értelmét látom, megint ő kerülne ki győztesen. Ne válaszoljak majd semmi közeledésére, sms-re, hívásra? Vagy vegyem majd fel a kagylót és boldogan közöljem, hogy bocs, most nincs időm?

Facér Pasi, mondd meg, mi lenne a legjobb revans? Ha ezek után egyáltalán erről beszélhetünk?

Drága szerelmes nő!

Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert higgadt sorokat kellene írnom, pedig legszívesebben felráználak téged ebből a szerelemittas, rajongásos, álomkóros, rémesen kiszolgáltatott helyzetedből, és megmutatnám neked önmagadat, azt a nőt, akit lefestettél előttem. De sajnos nem lehet, mert szerelmes vagy, éppen ezért vak.

És most őszintén. Nem akarok neked fájdalmat okozni ezekkel a sorokkal, de készülj fel, mert őszinte és kemény leszek, hogy kicsit objektívebben lásd magad.

Először is: te nem a "legőszintébben" szereted ezt a pasast, hanem a végtelenségig rajongasz érte. Imádod, Istennek tartod, Machónak, a Legjokosabbak. Pedig ő is csak egy ember, hibákkal. Őszintén szeretni - az én véleményem szerint - csak akkor tud az ember, ha látja a másikat egész valójában.

Másodszor: Vedd végre tudomásul, hogy ő nem szerelmes, és nem jelentesz neki annyit, mint ő neked. Ő elmondta neked milliószor, ha nem többször. Azt is tudnod kell, hogy nem azért nem kellesz neki, mert nem vagy jó nő (biztos vagyok benne, hogy az vagy), hanem azért nem, mert nem vagy számára "vágyható". Nem adsz neki alkalmat arra, hogy vágyjon rád, hogy hiányozz neki.

Harmadszor: Mivel ő megmondta, hogy nem szerelmes beléd, nem értem a felháborodásod. Abban igazad van, hogy hazudott, ez valóban nem szép dolog. Ha valamiért, ezért jogod van haragudni, de a csinos barna miatt nem.

Negyedszer: Szerintem ő szeret téged, talán még szerelmes is tudna lenni, ha nem lennél ilyen követelőző. Ha még egyszer az életben összejöttök - aminek nagy esélyét látom -, akkor, nagyon kérlek, ne légy ilyen szörnyen birtokló, és engedd őt útjára, ne akard őt egészen, mindig, mindenhol.

Ötödször: Ha a helyedben lennék, úgy vennék revansot, hogy szépen elfelejteném. De legalábbis úgy tennék, mintha már egyáltalán nem érdekelne. Ha a fejéhez vágsz mindenfélét, azzal csak elárulod, hogy mennyire sokat jelent neked.

Utoljára: Ha egy férfit minden pillanatban kiszolgálsz, akkor kedvelni fog, de rajongani soha nem fog érted. Ne szolgáltasd ki magad ennyire ennek a férfinak. Ne légy vele ennyire kedves, ilyen alázatos. Légy önérzetes és büszke. Ne csak adj, várd meg, amíg ő ad - magától.

Remélem, nem sértettelek meg - tudnod kell, minden egyes szavamat a jószándék vezérelte, nem a kritika.

Szorítok neked és csókollak : Facér Pasi