A nős pasis-szerelmek forgatókönyve

Bárcsak tudnák a nők férfiszemmel látni a világot, férfiaggyal gondolkodni néhány helyzetben! Addig, amíg erre nincs mód, inkább kérdezzünk meg egy pasit, hogy ő hogyan látja helyzetünket.

Kedves Facér pasi!

Az a férfi, aki az életemben a legnagyobb boldogságot jelenti, egy másfél évvel ezelőtti barátságból alakult ki hirtelen. Nős férfi, egy 5 éves kislány apukája. Eddig is baráti kapcsolatban voltunk, de voltak más férfiak az életemben, és egy napon kijelentette, hogy ő már nem barátként tekint rám, hanem nőként. Ettől kezdve feltörtek bennem az érzelmek, mert titkon olyan férfire vágytam, mint ő, akire fel tudok nézni, de a felesége, és a 12 év korkülönbség miatt soha nem is mertem arra gondolni, hogy lehet köztünk valami.

A szerelmünk 2 és fél hónapja tart, és szerintem, még itt a Földön élünk, tartani fog. A feleségével nem jó a viszonya. Már 1 évvel ezelőtt válni akart tőle a felesége, aki egy ideje igen depressziós. Hát most ott tartunk, hogy próbálta kihozni a feleségét a depresszióból, hogy két lábra álljon, és "nyugodt szívvel" elhagyhassa. A feleségnek megmondta, hogy már nem látja a jövőt kettőjük kapcsolatában, és a nő most kezd rájönni, hogy ő mennyire nem vette észre, hogy a férje mennyire szerette őt, és most szeretne egy esélyt kapni, hogy bizonyíthasson.

A szerelmünk valós, és tudom, hogy a szívében én vagyok. A 2,5 hónap alatt nagyon kevés olyan nap volt, hogy ne találkoztunk volna, és mindent elkövetett, hogy láthasson. Azt hiszem, ilyen szerelem a Földön nagyon kevés embernek adatik meg, mert itt nincs érdek! Sokmindenen keresztül mentünk már.

Egy hete nálam aludt - először. Ezután úgy döntött, hogy szívtelen lenne, ha nem adná meg a feleségének az utolsó esélyt, viszont tudja, hogy az életét velem fogja leélni. Már tervezzük a közös lakásunkat.

Én mondtam, legyünk egy hétig külön, hogy átgondolja a dolgokat, de azt mondta, egy napot se bír ki nélkülem, és nincs mit átgondolnia. Én mondtam neki, az lenne a legtisztább, ha megmondja a feleségének az igazat. Most, hogy egy hetet teljesen együtt töltöttünk, már nehezen fogadom el, hogy a feleségével is fenntartja a intim kapcsolatot (gondolok én itt a szexuális együttlétre), holott tudom, hogy a Mindene én vagyok, és a feleség már nem jelent neki annál többet, mint a lánya anyja. A kislánnyal nincs probléma.

Úgy gondolom, várnom kellene, mert azt mondja, rövid ideje vagyunk együtt. Én vele szeretném leélni az életemet, és természeten ő is velem, mivel én vagyok élete szerelme, a szíve, a lelkében én vagyok teljesen. Célunk van egymással, és ezt mindketten nagyon jól tudjuk.

Most mi lenne a jó döntés ön szerint? Hagyjam a dolgokat, próbáljam leküzdeni a féltékenységemet?

Én bízok benne, de azért úgy gondolom, ha össze kell mégis jönnie a feleségével, akkor azt most tegye meg, mint később.

Jó kis feladat ez, hát mit gondol ön erről? Tudom, minden megoldódik, és együtt leszünk, mert így kell.

Kedves hölgy!

A levelét olvasva egy fülig szerelmes nő képe jelenik meg előttem, aki teljesen elvesztette a kontrollját és a realitásérzetét. Nem fog jól esni amit írok: sajnos, az ehhez hasonló kapcsolatok - szerelmek - ugyanazon a forgatókönyv mentén játszódnak le:

Adott egy pasi, akinek van egy felesége, és néhány gyereke. Adott egy lány, aki egyszer csak belezúg ebbe a házas pasiba. A szerelmük hajnalán a pasi egy csomó mindent megígér, és a lány issza a szavait, és feltétel nélkül hisz neki. Aztán valahogy mégis megtörténik az öröknek hitt szerelemben a megtorpanás. A pasi úgy határoz, ad még egy utolsó esélyt az amúgy "romokban heverő" házasságuknak, és a a "mániás depresszió és az öngyilkosság határán őrlődő" feleségnek.

Persze akkor és ott nyilvánvaló, hogy a házasságnak vége, de valahogy annyira fair ez a pasi, hogy nem hagyja csak úgy elhalni egy egykor oly szép szerelem emlékét.

Na ekkor persze minden megváltozik, hiszen a férj egyre ritkábban tud elszakadni a hirtelen új erőre kapó feleség által kitalált kis kötelességektől, így egy idő után kezd keserűvé válni az öröknek tartott, édes méz.

Aztán persze egy csomó csúnya dolog is kiderül még a pasiról, és akkor ez a lány ott áll magányosan, megtörten egy többéves nyűglődés után, amit egy házas pasi mellet élt át, teljesen értelmetlenül, ahelyett, hogy élte volna a szabad párkapcsolatok nem könnyű, de legalább biztonságot nyújtó mindennapjait.

Ez persze egy nem mindenkire igaz.

Amit még megjegyeznék, hogy én nem tudnék lefeküdni senki mással, ha közben beleszeretek valakibe.

Végszóként pedig csak annyit, hogy ne legyen naiv. Csúnyán megégetheti magát. Az ilyen sebek sajnos sose múlnak el, és sose fog utána megbízni a férfiakban, pedig higgye el, nem mind rossz. Erre itt vagyok jó példának én.:-)

Csókol a Facér Pasi!