Kedves Facér Pasi!
Van egy srác, aki nagyon tetszik, de nem tudom, mitévő legyek, mert ő folyamatosan azt mondja, hogy nem érzi irántam azt a tüzet, amit kellene, de a tapasztalataim, illetve a csoporttársaim azt mondják, hogy állandóan figyel, és én is azt vettem észre, hogy mindig a közelemben van, igaz nem feltűnően, illetve a szemei is arról árulkodnak, hogy tetszem neki, ha pedig más fiúkkal lát, akkor rögtön kérdezősködik, hogy együttjárok-e velük, de az a legdurvább, hogy ezt a hátam mögött teszi.
Szeretném, ha tanácsot adnál, mert ez az egész ügy már több hónapja húzódik, én már többször próbáltam vele tisztázni a helyzetet, de ez a mai napig nem sikerült.
Kedves!
Ennek a Te kiszemeltednek nincs ki minden kereke. Dunsztja sincs, hogy mit akar, és azt hogyan érje el. Önbizalomhiány, talán...
Majd, ha egyszer csak leakadsz a srácról, feleszmél, hogy ezt nem így kell csinálni. Nem hebegni-habogni kell, hogy "nem érzem a tüzet", hanem hagyni kell, hogy ez a tűz fellobbanjon bennünk. El kell engedni magunkat, és meg kell élni mindent, ami szembe jön velünk, nem pedig elfojtani magunkban, vagy elmenekülni a vágyaink elől. Ezt ő még nem tudja, de nem kell ezért hibáztatni.
A fiú most ebben a pillanatban nem alkalmas arra, hogy veled járjon, de hamarosan ennek is eljön az ideje. A megoldás az, hogy kicsit hanyagolni kell a srácot. Flörtölj másokkal, csak egye a penész. Ugraszd ki a nyuszit a bokorból. Ha látja, hogy jól elvagy te más pasikkal, akkor majd rájön, hogy mi a következő lépés. Ha pedig nem, hát sebaj. Majd jön más.
Csókol a Facér Pasi!