A költözést mindenképpen megelőzi egyfajta elégedetlenség azzal, ami van. Azaz a lakás túl szűk, esetleg huzatos, rosszul szigetelt, nem elég világos, zajos helyen található, gyerekek születnek, és nincs külön helyiség a számukra.
Ezt egy megoldáskeresés követi. Alaposan átgondoljuk, hogy mi is pontosan az igényünk. Majd felmérjük energiaszintjeinket, szabadidőnket, pénzünket, hogy mindebből rendelkezünk-e fölös energiákkal, mert egy költözés esetén minderre igencsak szükségünk lesz.
Ha úgy ítéljük meg, hogy a paraméterek kedvezőek, akkor elindulhat egy gyakorlati lépéssorozat: a saját otthonunkat hirdetni kezdjük, a hirdetésekben szereplőket pedig nekiállunk végiglátogatni. Tárgyalunk, méricskélünk, gondolkodunk.
Ha megvan a kiszemelt új élettér, a régi lakásunkban nekiállunk csomagolni. Ennek során minden egyes holminkat kézbe kell vennünk, és át kell gondolnunk, hogy az életünk további szakaszában szükségünk van-e rá, vagy sem. Nagyon sok, a szekrények, kamrák mélyére eldugott holmink kerül elő. A tárgyakhoz emlékek, azokhoz olykor erős érzelmek tapadnak. Amikor a kezünkben tartjuk őket, akkor szembesülünk a múltunkkal. És közben folyamatosan vizsgáljuk: ez kell, ez nem kell, megtartom, kidobom. Selejtezünk. Egy költözés felér egy lelki nagytakarítással, nagyon sok poshadt érzelmi dolgunktól szabadulhatunk meg.
Szerencsés esetben a folyamat végén boldogan látjuk vendégül a barátainkat az új otthonunkban - fáradtan bár, de elégedetten, és tán újjá is születve.